-Örülök, hogy felhívott a bácsikád. Így legalább rájöttem, hogy milyen hülyeség lenne elveszíteni téged. –de ari. Kár, hogy most per pillanat semminek nem nagyon tudok örülni.

-Kedves vagy. –próbáltam azért egy mosolyt erőltetni magamra.

-Valami baj van? Olyan furcsa vagy. –nézett végig rajtam.

-Csak van egy kis gondom.

-Mi történt? –húzott a kanapéhoz, majd leültünk.

-Vissza kell utaznom Barcelonába holnap után. Van egy kis dolgom, de igyekszem vissza.

-Ne kísérjelek el?

-Nem szükséges, de köszönöm. Nem hiszem, hogy jó társaság lennék. Tudod a szüleim ügyével kapcsolatban kell bemennem a rendőrségre. –azt hiszem most jól megdöbbent, látszik, hogy szóhoz sem jut. –Balesetben meghaltak, és valami miatt vissza kell mennem.

-Akkor nincs vita, elkísérlek. Nem akarom, hogy egyedül menj.

-De tényleg nincs rá szükség, az egyik barátomat már felhívtam, hogy kísérjen el.

-Raquel -megfogta a kezem, és simogatni kezdte-, szeretnék melletted lenni. Gondolom, hogy nem lesz egy sétagalopp, és egyáltalán nem jó, ha ilyenkor az ember egyedül van. Előjönnek az emlékek, és őszintén szólva nem szeretnélek egyedül hagyni.

-Rendben. –meggyőzött. Tényleg jobb lesz, ha nem leszek egyedül. Ramónékat nem szeretném terhelni, így is rendes, hogy kijön elém a reptérre. –Akkor foglalok neked is jegyet.

-Oké. –adott egy puszit a homlokomra. –Viszont akkor most megyek, még nekem is el kell intéznem egy-két dolgot.

-Jó. Menj nyugodtan.

-Hány napra készüljek? Hogy pakoljak? –fordult vissza az ajtóban.

-Remélem 2 napnál nem tart tovább.

-Akkor bepakolok 3 napra, sosem lehet tudni.

-Oké.

-Holnap még felhívlak, hogy hányra jöjjek érted. –léptünk ki a folyosóra. –Azért próbálj meg aludni, és tereld el addig is a figyelmedet, rendben? –ölelt át.

-Igyekszem. De nem vagyok benne biztos, hogy menni fog.

-Azért csak próbálkozz. Jó éjt. –azzal megcsókolt.

-Jó éjt. És köszi, hogy eljössz. –erőltettem ismét egy mosolyt az arcomra.

-Érted mindent. Szia.

-Szia. –mentem vissza a szobámba. Azt hiszem igaza van. Valahogy el kell terelnem a figyelmemet, le kell foglalnom magam, mert ha a következő napokban is ezen fogok agyalni, akkor rövid úton a diliházban fogok kikötni. Ott meg egyelőre nem szeretnék lenni. Gyorsan felhívtam a repteret, és foglaltam Brendannak is egy jegyet, majd lementem a táncterembe. Beraktam egy válogatás CD-t, és igyekeztem csak a zenére koncentrálni. A paso doble vége felé vettem észre, hogy Kimi lépett be a terembe. Nem szólt semmit, csak odajött, és táncolni kezdtünk. Sorra jöttek a már tanult táncok, a szamba, a rumba, a cha-cha-cha. Jó érzés volt táncolni vele. Valahogy teljesen más volt most. Sokkal érzékibb, bensőségesebb. Csak ne vesznék el, ahányszor rám néz, és ne remegnék, ha hozzám ér. Legszívesebben megölelném, hozzábújnék, és csak vele lennék, de ezt sürgősen el kell felejtenem. Neki ott van Julie, nekem meg Brendan. Így is olyan aranyos, hogy eljön velem Barcelonába, nem szabad többet Kimire gondolnom. Gondolataimból a kivágódó ajtó térített vissz, miközben Kimivel szorosan egymáshoz simultunk. Julie dühös arca azonban hirtelen megrémített.

-Elárulnád, hogy mégis mi a fenét csinálsz itt édesem? –kérdezte gyilkos tekintettel Kimitől.

-Csak próbáltunk. –füllentette.

-Igazán örülök, csak elfeledkeztél arról az apró tényről, hogy asztalfoglalásunk van.

-Ne haragudj, tényleg kiment a fejemből.

-Menj csak –mondtam nyugodtan- Julie, ne haragudj, hogy feltartottam. Sajnálom. –tudok ám én kedves is lenni, ha akarok.

-Sokra megyek vele, már biztosan átadták az asztalunkat valaki másnak.

-Akkor majd itt vacsorázunk. –vetette fel az ötletet Kimi. –Raquel, nincs kedved velünk tartani? –na most kb. egyformán csodálkozunk Julieval, és hihetetlenül nagy szemekkel nézünk rá. Szerintem neki elmentek otthonról.

-Nem, köszi. –próbáltam olyan gyorsan reagálni, ahogy csak tudtam az első meglepettség után. Nem tudom, hogy ezt hogy gondolta. Együtt akar vacsorázni a jelenlegi és az ex barátnőjével?? Meglehetősen bizarr egy ötlet. Ahogy látom Julie is megkönnyebbült a válaszom hallatán. Nem csodálom.

-Akkor mi megyünk is. –fogta meg Julie Kimi kezét, és gyakorlatilag kicibálta a teremből, én meg csak álltam, és néztem utánuk. Rendesen meglepett Kimi, az biztos. De akkor is jól esett a közelsége, ezt nem tagadhatom. Abba bele sem merek gondolni, hogy mi lett volna, ha nem ront be Julie. Százas, hogy egymás karjaiban kötöttünk volna ki, ugyanis éreztem, hogy ő is vonzódik hozzám. És ezt ő sem tagadhatja le. Csak azt nem tudom, hogy mit erőlködök itt, mikor neki ott van Julie, nekem meg Brendan. Jó lenne, ha ismételgetném magamnak ezt, mert úgy látszik máshogy nem vagyok képes észben tartani. Viszont azt hiszem egy vacsi nekem is jól jönne. Felmentem a szobámba, és rendeltem egy pizzát, utána vettem egy forró fürdőt, és bekapcsoltam a tv-t. Reméltem, hogy adnak valami jó filmet, amit vagy megnézek, vagy elalszok rajta, de nem volt szerencsém, így inkább megpróbáltam anélkül elaludni. Reggel korán kidobott az ágy, így volt időm összecsomagolni a másnapi útra. Reggeli után bementem Paulához a kórházba.

-Szia. –nyitottam be a kopogás után.

-Á, Raquel! Szia. –vidult fel Kimi anyukája. –Gyere, ülj le. –mutatott az ágya mellett álló székre.

-Hogy vagy?

-Köszönöm jól. Ma haza is mehetek. –újságolta vidáman.

-Ez nagyszerű!! –máris jobb lett a kedvem. -Gondolom Matti és a srácok nagyon örülnek.

-Igen, apussal már megbeszéltem, hogy a holnapi járattal vissza is utazunk Finnországba, ott még jobban fogom érezni magam.

-Elhiszem. Én is holnap utazom, vissza Barcelonába.

-Hogyhogy? –képedt el Paula.

-Van egy kis dolgom, de remélhetőleg két napon belül vissza tudok jönni.

-Az jó, már megijedtem, hogy nem fogunk többet találkozni. Nagyon megszerettelek.

-Én is megszerettelek. De az igazat megvallva a verseny után nem tudom, hogy találkozunk-e, hiszen ti Finnországban éltek, én meg valószínűleg visszamegyek Barcelonába.

-Kérdezhetek valamit? –valahogy sejtem, hogy miről illetve kiről akar kérdezni.

-Igen, csak nyugodtan. –végül is Kiira is kifejtette a véleményét, miért ne tehetné Paula is?

-Szóval…semmi esélyt nem látsz arra, hogy kibéküljetek Kimivel? Tudod az a lány, akivel most jár, az a Julie vagy ki, hát nem tudom, de erős a gyanúm, hogy csak pótlék. És kettőt találhatsz, hogy kit akar pótolni. –nézett rám sokat sejtetően Paula.

-Túl bonyolult minden. Neki ott van Julie.

-És neked van valaki? –na erre most mit mondjak? Végül is van. Igen, hiszen Brendannal együtt vagyunk, azt hiszem.

-Igen.

-Értem. De én még nem adom fel a reményt. Örülnék, ha te lennél a menyem, és nem egy ilyen lány. –kész, megfogott. Erre végképp nem tudok mit mondani.

-Azt hiszem ideje mennem, még a végén megint kitessékelnek.

-Rendben. Jó utat, és vigyázz magadra.

-Te is. –megöleltük egymást, és kaptam két puszit is.

-Remélem még találkozunk. –mosolygott könnybe lábadt szemekkel Paula.

-Én is. –okés, nem sírom el magam. –Szia. –mondtam halkan, majd elhagytam a kórtermet.