Kimi látta, amit Raquel kilép az anyja kórterméből, de a lány nem vette őt észre. Elindult a folyosón, majd beszállt a liftbe, ő pedig folytatta útját az édesanyjához.

-Szia anya! –lépett be a kórterembe egy nagy csokor rózsa kíséretében.

-Kisfiam! Szia. Nem találkoztál Raquellel? Éppen most ment el.

-Nem, biztosan elkerültük egymást. –tudta le gyorsan a dolgot. Valahogy most nem volt kedve ehhez a témához. –Hogy vagy?

-Jól. Már csak össze kell pakolnom a cuccaimat, lesz még egy vizit, aztán a doki megcsinálja az zárójelentést, és már mehetünk is. Rami?

-El kellett intéznie néhány dolgot, de majd ő is csatlakozik hozzánk. Aputól hallottam, hogy máris haza akartok utazni. –ült le a székre Kimi.

-Igen. Tudod csak jobban érzi magát az ember az otthonában. Nem azt mondom, hogy nem szépek ezek a modern szállodák, de a saját ágyamban jobbat tudok aludni, és hiányzik az ottani levegő.

-Tudom anya. Hidd el, nekem is. Majd igyekszem sűrűbben hazajárni, jó?

-Ajánlom is! Apropó hazaút, tudtad, hogy Raquel is visszautazik Barcelonába?

-Igen, beszéltünk pár szót.

-És nem gondolod, hogy el kellene kísérned? –Kimi annyira meglepődött anyja előbbi kijelentésén, hogy szóhoz sem jutott – Most meg min csodálkozol?

-Semmin. De kétlem, hogy ez jó ötlet lenne. Bár tény, hogy nem kellene egyedül mennie, elég húzós lesz az a pár nap… Lehet, hogy … de nem. –Kimi egy percre elbizonytalanodott, s úgy érezte, hogy vele kellene mennie, de aztán mégis meggondolta magát.

-Te tudod, de szerintem az a lány örülne neki.

-Miből gondolod? –Kimit kezdte érdekelni a dolog.

-Női megérzés. Szerintem még nincs minden elveszve. Megérne egy próbát.

-Ugyan anya! Neki ott van Brendan, nekem meg Julie.

-Ha most hallanátok egymást. –csapta össze a tenyerét mosolyogva Paula. –Ő is ugyan ezt mondta. Szerintem félre kéne tennetek azt a fene nagy büszkeségeteket. Akkor talán utat engedhetnétek az érzelmeiteknek.

-És miből gondolod, hogy pár héten belül nem kapnánk össze megint valamin?

-Onnan, hogy látszik, hogy még mindig szeretitek egymást. Csak a vak nem veszi észre, na meg te.

-Kösz, ez igazán kedves. Szerintem kár egy olyan dolgot erőltetni, ami már nem működik. Tudod, a versenyautót sem tolhatom be a célba, ha a motor megadta magát 3 körrel a verseny vége előtt.

-Rendben, megadom magam, de azért tégy meg nekem valamit. –próbálta Paula még fenntartani azt az igencsak halovány reményt, hogy a fia kapcsolata rendeződni fog Raquellel. Eleinte valóban nem kedvelte a lányt, de azóta nagyon megszerette.

-Mondd.

-Próbálj meg vele beszélni, egyszer, utoljára. De normális körülmények között!! Üljetek le, és beszéljétek át az elmúlt időszak eseményeit, aztán ha még utána is azt gondolod, hogy Julie a nagy ő, hát legyen.

-Nem ígérem biztosra, majd meglátom. –valójában már maga sem tudta, hogy mit akar. Teljesen elbizonytalanodott. Az előző esti tánc után ismét feléledt benne a vágy, hogy ismét a karjaiban tartsa Raquelt, és csókokkal halmozza el, de egyáltalán nem volt benne biztos, hogy ez jó ötlet, főleg a történtek után, és azok után, hogy elég csúnyán váltak el egymástól. Az is lehet, hogy ha bepróbálkozna, Raquel egyszerűen elhajtaná, vagy szóba sem állna vele. Már az is nagy haladás, hogy nem esnek egymás torkának. De azért majd átgondolja, elvégre túl sok vesztenivalója már nincs.

-Sziasztok! Mi újság? –toppant be Rami.

-Semmi különös, éppen azt meséltem Kiminek, hogy elkerülték egymást Raquellel, és hogy meg kéne fontolnia a kibékülést.

-Szerintem is. Összeilletek.

-Oké, most már le lehet szállni az életemről. –mondta egy kissé ingerülten Kimi.

-Jól van na! Bocsánat. –tette fel védekezőleg a kezét Rami.- Egyébként tudjátok, hogy hova fogja Kiira elcipelni Raquelt?

-Nem, hova? –nézett rá kérdőn Paula.

-Egy jósnőhöz. –grimaszolt Rami.

-És Raquel ebbe belement? –csodálkozott Kimi.

-Még nem tudja, csak azt, hogy Kiira szervez valamit. Előre sajnálom.

-Nem is tudtam, hogy Kiira hisz az ilyesmiben. –fűzte hozzá Paula.

-Eddig én sem. –válaszolta Rami.

-Na mi van, csak nem félsz? –mosolygott Kimi.

-Én? Ugyan mitől?

-Attól, hogy a jósnő azt tanácsolja neki, hogy hagyja el a tökkelütött barátját.

-Kiira nem tenné meg. –mondta magabiztosan Rami.

-Biztos vagy benne? –Kimi élvezte, hogy húzhatja a bátyja agyát.

-Jajj Kimi, hagyd már! –szólt rá Paula. –Inkább segítsetek pakolni.

-Rendben. –azzal a két Räikkönen hozzá is látott a cuccok összepakolásához. Nem sokkal később megjelent az orvos, és kiküldte őket, ugyanis következett a vizit. Kimi és Rami így a folyosón lévő padokon várakoztak, hogy ismét bemehessenek.

-Rami, kérdezhetek valamit? –nézett a bátyjára Kimi.

-Persze. –Rami érezte, hogy komoly dologról lehet szó, így félre tette a viccelődést.

-Szerinted helyre lehetne még hozni Raquel és köztem a dolgokat?

-Őszintén? Igen. Szerintem mind a ketten azért vagytok mással, mert bosszantani vagy féltékennyé akarjátok tenni a másikat. Beszélnetek kellene.

-Anya is ezt mondja. De nem tudom. Arra gondoltam, hogy esetleg elkísérhetném Barcelonába.

-Ez jó ötlet. Csak egy kicsit nehezen kivitelezhető.

-Ezt hogy érted? –Kimi nem értette, hogy Rami mire gondol.

-1, rendőrségi ügye lesz, nem biztos, hogy ez lenne a legjobb időpont arra, hogy megbeszéljétek az érzéseiteket és tisztázzátok a kapcsolatotokat, 2, mit mondasz neki, miért kíséred el? Tuti, hogy a két szép szemedért nem fog belemenni.

-Igaz. –komorodott el Kimi.

-De azért ne add fel. Írhatnál neki egy levelet.

-Levelet? Te meg vagy huzatva? Nem fogom egy vacak papírra leírni neki a dolgokat, hogy aztán elolvasás nélkül kidobja. –mondta dühösen Kimi.

-Tudod mit? Akkor csinálj amit akarsz. Nem érdekel. –lett Rami is dühös.

-Uraim, az édesanyjuk hamarosan hazamehet, negyed óra, és hozom a zárójelentést. –jött ki az orvos Paula szobájából.

-Köszönjük. –azzal a két finn visszament az édesanyjukhoz, és befejezték a cuccok összepakolását. Miután visszajött az orvos, átvették a zárójelentést, és elhagyták a kórházat. A szállodában megebédeltek, majd Paula és Matti lepihentek egy kicsit, Kimi és Rami pedig visszament a saját szobájába. Tényleg írnom kellene neki egy levelet? –tette fel magában a kérdést Kimi. És mi lesz ha el sem olvassa, csak széttépi és kidobja? Nem, Raquel nem ilyen. Biztosan elolvasná, de mit írjon bele? Tisztára úgy érzi magát, mint 16 évesen. Akkor írt először és utoljára „szerelmes levelet” egy lánynak, csakhogy akkor óriási égés lett belőle, ugyanis a csaj az összes barátnőjének megmutatta, egy jót nevettek rajta, s vagy két hétig ez volt a legfőbb téma a suliban. Nagyon remélte, hogy ezúttal nem így lesz. Fogott hát egy papírt, s megpróbált írni.