-Eltévesztetted a szobaszámot. –mondta Kimi gorombán, amikor meglátta, hogy Brendan áll az ajtaja előtt.

-Képzeld nem. Veled akartam beszélni.

-Hosszú lesz? –kérdezte Kimi még mindig az ajtóban állva. Eszébe sem jutott behívni.

-Nem. Rövid leszek.

-Akkor ki vele. Jobb dolgom is van, mint itt szobrozni. –Kimi már közel állt ahhoz, hogy rávágja az ajtót. Nem tudta, hogy miért, de a pasi puszta jelenléte is idegesítette.

-Csak fel akarom hívni rá a figyelmed, hogy Raquel velem jár. Nem veled.

-Mintha nem tudnám. –dünnyögte Kimi.

-Hát a leveled alapján nem is. –Kimi elsápadt. Fogalma sem volt róla, hogy hogy a fenébe került ennek a majomnak a kezébe az a levél, amit ő Raquelnek, csak és kizárólag neki írt. Rájött, hogy azzal nem menne semmire, ha tagadná. –Szállj le róla. Világos?

-Mert különben? –nézett kihívóan Brendanra Kimi.

-Azt jobb ha nem tudod meg. Nem ijedek meg attól, hogy autóversenyző vagy.

-Én meg nem ijedek meg tőled. Van még valami, vagy ennyi az össz mondanivalód? –kérdezte gúnyosan Kimi. Legszívesebben betörte volna azt az önelégült képét.

-Aham. Tudod Raquellel közel kerültünk egymáshoz, nagyon közel –nyomta meg úgy az utolsó két szót, hogy még a hülye is rájött volna, hogy mire gondol.

-Tudod mit? Nem érdekel. Felőlem hozzád is mehet. Azt csinál amit akar, felnőtt nő. –azzal megtette azt, amire már régóta vágyott: bevágta az ajtót. Pechjére csak majdnem találta el vele Brendant. Az elsődleges célpont az orra lett volna, de erről most lemaradt. Legszívesebben most megfogta volna az első kezébe akadó tárgyat, és betörte volna vele az ablakot, vagy valamit. Elege volt. Mindenből. Kiönti a szívét Raquelnek, ő meg lefekszik Brendannal. Csodálatos. Mindentől elment a kedve. Nem akart már semmit. Inkább fogta magát, és összeszedte az edzőcuccát. Úgy döntött, hogy a feszültség levezetésének legjobb módja, ha agyonhajtja magát. Mielőtt indult volna, megcsörrent a telefonja.

-Szia Jean! –üdvözölte unottan a főnökét, ami nem neki szólt, inkább csak úgy az átlagos kedvét tükrözte.

-Szia. Mi a helyzet?

-Semmi különös. Elvagyok. És nálatok? A gyárban minden okés? Mi a helyzet a kocsival? Mikor mehetek tesztelni? –zúdította rögtön rá a kérdéseit.

-Te jó ég. Lassabban. Nálunk is minden rendben van. A fejlesztés elég jól halad, lassan minden összeáll. A jövő héten megy töréstesztre a kocsi, utána kezdjük a tesztelést.

-Mehetek? –végre valami jó hír. Gondolta magában, de lelkesedése gyorsan alábbhagyott, amint meghallotta a főnöke válaszát.

-Nem. Felipe és Luca megy. Neked most ott van a tánc. Foglalkozz most nyugodtan azzal, meg figyelj a kondidra, ennyi.

-De Jean! Össze tudom egyeztetni. Menni fog. –könyörgött a főnökének.

-Nem Kimi. Vagy ott nem lennél száz százalékos, vagy a pályán. Most pontos adatok kellenek, és koncentrált pilóták. Ha vége lesz a táncos akárminek, annyit tesztelhetsz, hogy meg is fogod unni.

-Szuper. –tért vissza a kedvetlensége.

-Akkor nem is zavarlak tovább, csak ennyit akartam közölni.

-Kösz. Jó munkát. És azért majd tájékoztassatok, hogy hogy mennek a dolgok. Jó?

-Meglesz. Szia.

-Szia. –bontotta a vonalat. Csodálatos. Úgy látszik, hogy ma semmi nem akar összejönni neki.

-Szia. –köszöntem a szemmel láthatóan dühös Kiminek.

-Szia. –haladt el gyorsan mellettem.

-Kimi…-szóltam utána bátortalanul. Nem szólt semmit, csak megállt, majd visszanézett.

-Mit akarsz? –szólalt meg végre.

-Én…

-Bele se kezdj. Tudok mindent. –mi mindent? –Csak tudod mi a rohadt érzés? Az, hogy én azt a levelet csak neked írtam. És fogalmam sincs, hogy mi a fenéért kellett megmutatni Brendannak is.

-De én nem…

-Ó hogyne. Te nem mutattad meg. Akkor nem tudom, hogy honnan tudott róla. De ne aggódj, nem érdekel már az egész. Felejtsd el.

-De…

-Gondolom volt jobb dolgod illetve dolgotok is. –mondta ezt olyan gúnnyal, hogy rájöttem, arról is tud, hogy lefeküdtem Brendannal. –A legjobb, ha szépen békén hagyjuk a másikat. A próbákat meg majd valahogy megcsináljuk, nem igaz? –nézett rám rezzenéstelen arccal.

-Nincs jogod így beszélni velem. –mondtam halkan.

-Tessék? –kérdezett vissza meglepetten.

-Nincs jogod így beszélni velem –ismételtem meg immáron hangosabban a mondatot. –Tudtommal szakítottunk, így nem követtem el bűnt. De ha már itt tartunk, akkor te is igazán jól érezted magad Julie-val. Szóval erről ennyit. –azt hiszem most megfogtam, mert nem szól egy szót sem.

-Igazad van, mindenki úgy éli az életét, ahogy akarja.

-Na látod. Akkor meg? Ja, és ne aggódj, a levelet már régen kidobtam.

-Helyes. –azzal megfordult, és elment. Na jó, az a dolog, hogy kidobtam egy egészen picit sántít, ugyanis történetesen a naplómban van. És eddig nem is gondoltam arra, hogy kidobom. Dühösen mentem be a szobámba. De egyáltalán honnan tudja Kimi mindezt?? Csak egy valakitől tudhatja. Brendantól. Más nem tud a levélről. De várjunk csak! Brendan honnan tud a levélről??? Jézusom, biztosan akkor olvasta el, amikor leöntötte magát, és kiment a fürdőbe. Most már minden összeáll. Azért volt utána olyan furcsa. Így már minden világos. Ez azért genyó húzás volt Brendantól. El se kellett volna olvasnia. Nem tartozik rá. Nem az ő levele. Én sem turkálok az ő cuccai között. Neki sem kellett volna az enyém között turkálni. Ráadásul most hülyén jön ki az egész, mert ő lesz a legjobban megsértődve, amiért nem szóltam neki erről. Fantasztikus. Ma sem kellett volna felkelnem. De az biztos, hogy most sem Kimit, sem Brendant nem akarom egy ideig látni. Azt hiszem le kéne valahogy nyugodnom. Tudtommal van a szállodában wellness-részleg, szóval éppen itt az ideje egy masszázsnak, vagy valami aromaterápiás cuccnak. Felhívtam Kiirát, ugyanis nincs kedvem egyedül menni. Szerencsére benne volt a dologban, így gyorsan letusoltam, és már mentünk is le.

-Szerinted kivel fogsz ma este találkozni? –tette fel a nagy kérdés Kiira, miközben mindkettőnket masszíroztak.

-Fogalmam sincs. De nem is akarom tudni.

-Hogyhogy? Én tök izgatott vagyok.

-Hát én valahogy nem. Jelen pillanatban nem igazán akarok egyikkel sem találkozni.

-Miért? Mi történt? –végül is előbb-utóbb úgyis megtudná.

-Történt egy kis kavarodás, egy kisebbfajta zűrzavar.

-Micsoda? –de jó, hogy ilyen kíváncsi. De a masszőrök előtt tuti nem fogok beszélni.

-Majd elmondom. A lényeg, hogy most élvezni akarom a pillanatot. Tök jó ez a masszázs. Utána nem szaunázunk egyet? –vetettem fel az első dolgot ami eszembe jutott, hogy eltereljem a beszélgetést a Kimi-Brendan ügyről.

-De, jó ötlet. Már úgyis régen szaunáztam. És ott legalább elmondhatsz mindent. –tessék, ennyit erről.

-Rendben. –adtam be végül a derekam. Miután átmentünk szaunázni, mindent elmondtam Kiirának. Már az sem érdekel, ha Raminak vagy Kiminek elmondja, már úgyis tud mindent, és eldöntötte, hogy én vagyok a bűnös.