Reggel telefon csörgése ébresztett. A producer. Mit akarhat ilyenkor?

-Igen? –próbáltam leplezni, hogy iszonyatosan álmos vagyok.

-Jó reggelt. Csak tájékoztatni szeretném, hogy 10-től megbeszélést tartunk a szálloda 2-es konferenciatermében. Szóljon a partnerének és ne késsenek.

-Rendben. Köszönöm. –bontottuk a vonalat. Megbeszélés? Mi a fene. De vajon miért? És hány óra van? 9??? De jó, hogy időben szólnak. Gyorsan kipattantam az ágyból, letusoltam, magamra kaptam egy farmert és egy fekete pulcsit, majd átmentem Kimihez. Szerencsére hamar kinyitotta az ajtót.

-Szia. 10-től megbeszélés lesz a 2-es konferenciateremben, ne késs. –hadartam el gyorsan a mondandómat.

-Oké. Kösz. –azzal be is csukta az ajtót. Ennyit a jó modorról. Mindegy. Még volt annyi időm, hogy egyek egy pirítóst és igyak egy kávét. És igen! Nem késtem el! Még van öt kerek percem. Kimi bezzeg még sehol sincs. Fantasztikus. Ha késni fog, tuti az én fejemet szedik le érte. Nem. Hála, befutott.

-Máskor siethetnél jobban is. Majdnem elkéstél –súgtam oda neki, miután leült mellém.

-Máskor szólhatnál időben. –vetette oda. Válaszolni már nem volt időm, mivel megjelent a producer.

-Először is jó reggelt mindenkinek! Gondolom felvetődött az a kérdés, hogy miért is tartunk ma megbeszélést, és miért vannak itt azok a párok is, akik már kiestek. Nos, a választ meg is kapják. Mint tudják, hamarosan itt a karácsony –na tessék, már megint a karácsony. Gondolhattam volna- Az egyik neves angol magazin felkérte a produkció táncosait, hogy vegyenek részt egy fotózáson. –Már csak ez hiányzott. –Remélem mindenki igent fog mondani, és nem fogja senki sem meggondolni magát.

-Na azt már nem. Én nem fogok senkinek sem pózolgatni –morogta Kimi.

-Ne aggódj, nekem sincs kedvem veled pózolni. –súgtam oda neki.

-Kaphatnék még egy kis figyelmet? –emelte fel a hangját a producer- Köszönöm. Szóval még mielőtt mindenki nekiállna kifogásokat gyártani, mindenkivel közlöm, hogy jótékonysági célú a fotózás, ugyanis a bevételből a gyermekalapítványoknak fogunk ajándékokat venni karácsonyra, amelyeket önök személyesen fognak átadni nekik. Remélem világos voltam. A beosztást máris körbeadom, mindenki látni fogja, hogy mikor kerül sorra. Köszönöm a figyelmet. –Kimivel egymásra néztünk.

-Mégiscsak jótékonysági célú a dolog. –mondtam neki.

-Tudom. De csakis azért.

-Igen. Megyek, megnézem a beosztást. –azzal magára is hagytam. -2 nap múlva 9-re várnak minket a stúdióba. Itt a cím. –adtam oda Kiminek a papírt.

-Rendben. Szia. –távozott a teremből. Hát…nem tudom, hogy milyen lesz ez a fotózás, de az tuti, hogy Brendan nagyon nem fogja díjazni. Mondjuk nagyon nem érdekel, hogy mit szól hozzá. Felmentem a szobámba, összeszedtem néhány CD-t, és lementem a próbaterembe. A következő két napot is kb. így töltöttem. Alvás, kaja, tánc, tanulás, kaja, alvás. A fotózás előtti délutánon azonban már csak pihentem. Reggel időben felkeltem, letusoltam, hajat mostam és megreggeliztem. Mivel nem beszéltünk meg semmit Kimivel, hogy együtt megyünk vagy külön, lementem a szálloda elé, hogy fogjak egy taxit.

-Hát te meg mit csinálsz itt? –jelent meg néhány perc múlva Kimi.

-Hogyhogy mit? Próbálok leinteni egy taxit, de úgy látszik, hogy mindegyik tele van.

-Elvihetlek, ha gondolod. –vetette fel közönyösen az ötletet.

-Nem kösz. A következő taxi biztosan üres lesz. –ebben a percben két taxi is elhúzott mellettem, és persze, hogy foglaltak voltak. –Na jó, mégis veled megyek. –indultam el utána. Nem is emlékszem már rá, hogy mikor mentünk együtt valahova. Jó régen volt, annyi szent.

-Mit szól a barátod a fotózáshoz? Nem féltékeny? –kérdezte egy vigyor kíséretében.

-Nem féltékeny. –mondtam határozottan. Tekintve, hogy nem tud róla, nem lehet féltékeny. A telefonomat azért a biztonság kedvéért a szállodában hagytam.- És a te barátnőd?

-Ő sem. –vágta rá gyorsan Kimi. A beszélgetésünk ennél a pontnál meg is akadt. Még szerencse, hogy nem kellett sokáig némán ülnünk, ugyanis megérkeztünk a stúdióhoz. Jó nagy épület volt. Simán el is tévedhettünk volna benne, de a portás útbaigazított.

-Sziasztok! Mark vagyok, a fotós. –üdvözölt minket egy 30 év körüli barna hajú pasas.

-Hello. Raquel vagyok.

-Kimi. Örvendek. –képzelem mennyire.

-Örülök, hogy ti is elvállaltátok a fotózást. Gyertek, megmutatom az öltözőiteket. –azzal elvezetett minket egy folyosón, majd megmutatta az öltözőinket. Pechünkre összenyithatóak voltak. A ruha már bent volt. –Úgy gondoltam, hogy csak egy sorozat képet csinálunk, vagyis nem teljesen egyet, de nem kell átöltöznötök közben. –hála. Már csak az hiányzott volna, hogy tízpercenként öltözni kelljen. Szemmel láthatóan Kimi is megkönnyebbülten vette ezt tudomásul. –Akkor hagylak is titeket átöltözni. Ha készen lesztek, menjetek a sminkszobába. Az közvetlenül mellettetek van.

-Rendben. Köszi. –azzal magamra maradtam a szobában. Egy fekete blúzt kellett felvennem, és egy fekete farmer miniszoknyát. Hm…nem is rossz. Miután elkészültem, átmentem a sminkszobába. Szürke sminket kaptam, de szerencsére nem túl kihívót, és a hajamat is beszárították. Mikor bementem a stúdióba, csak akkor láttam meg Kimit, aki éppen Markkal beszélgetett. Fehér farmer nadrágot viselt, és egy fehér inget. Oké. Aki összeválogatta a ruhákat, az jó munkát végzett.

-Á, csodálatosan nézel ki. Nem, Kimi?  –dicsért meg rögtön Mark, amint meglátott.

-De. –válaszolta halkan.

-Köszönöm. –zavarban érzem ám magam, rendesen.

-Akkor szerintem kezdhetjük is a munkát. –csapta össze a kezét Mark. –Megtennétek, hogy odaálltok? –mutatott az előre berendezett kis térre, ahol egy kanapé kapott helyet. Kezdek félni. –Raquel, kérlek ülj le a kanapéra. Kimi, te meg állj mögé. Raquel, nézz fel rá, mintha vágyódnál utána. Kimi te pedig szintén vágyakozva nézz rá. –ez csodás. Jól kezdődik. Ahogy látom Kimi is kényelmetlenül érzi magát. De úgy látszik a fotósnak ez kell. Kíváncsi vagyok, hogy mi fog kisülni ebből az egészből. Csináltunk még néhány képek így, aztán fordítva, Kimi ült a kanapén, én álltam mögötte. Egyszer a vállára kellett könyökölnöm, és úgy mosolyogni a kamerába. Na ez volt a legjobb, itt legalább nem láttam az arcát. Utána viszont jött a következő utasítás –Oké, eddig szuperek vagytok. Raquel, most maradj így, csak adj egy puszit Kimi arcára. –egyre jobb. De megtettem amit kért. Bevallom, nem is volt olyan rossz. –Fantasztikus, Raquel, most ülj le Kimi mellé –megtettem- Fordítsatok egymásnak hátat, dőljetek egymásnak és nézzetek simán előre. Aham, így jó lesz. –azzal készített néhány képet, majd adta a következő utasítást –Most nézzetek rám, és mosolyogjatok. Klassz. Maradjatok így. –oké, ez most azért így könnyebb, hogy nem látom az arcát. Viszont kissé feszélyez ez a közelség. –Raquel, ülj kérlek Kimi ölébe. –nagyon értelmesen nézhettem rá, mert megismételte a kérését. Oké, nincs mit tenni, megtettem. Tök kínos most, Kimi is zavarban van, látom rajta. –Oké. Kimi, tedd a jobb kezed Raquel derekára, a balt pedig a combjára –egyre gázosabb a szitu, valaki segítsen- Raquel, bújj hozzá Kimihez ahogy csak tudsz, a bal kezedet tedd a vállára, a jobbal meg simogasd meg az arcát. –elég, erre már nem nagyon találok szavakat, igazán abba lehetne hagyni. Tök gáz az egész, és … és …. –Játsszátok el, hogy nagyon szerelmesek vagytok egymásba, és most végre egy kis csönd és nyugalom van körülöttetek, amikor csak egymásra figyeltek. –aha, mintha ez olyan könnyű lenne. –Gyerünk, menni fog az. –biztatott minket Mark, mivel látta, hogy eléggé feszültek vagyunk. Az én pulzusom most minimum 130. Gondolom jól csináljuk, mert máris kattintgat ezerrel. –Oké, most tegyetek úgy, mintha megcsókolnátok egymást. –Kimivel egymásra néztünk. Tök furi. Emlékszem, az első csókunk a folyosón volt. Akkor akart rátukmálni Alfredo bácsi Fernandora, aztán Kimi előállt azzal, hogy együtt járunk, majd megcsókolt.

–Okés, szünet. –hallottuk Mark hangját, de ekkor már nem volt megállás, megcsókoltuk egymást.