-Nem találod ki, hogy mit tudtam meg. –nyitott be Fabiana egy nagy mosoly kíséretében Fernando szobájába.

-Neked is szia. Köszi, jól vagyok, és te? –nézett fel Fernando az újságból, amit éppen olvasott.

-Jajj ugyan már! Ne gyere nekem itt a jólneveltséggel. Leülhetek? –választ sem várva helyet foglalt a kanapén.

-Helyezd magad kényelembe. –fintorgott Fernando.

-Ha ilyen vagy, akkor nem is mondok semmit. –fonta keresztbe a karjait Fernando táncpartnere, jelezvén, igenis megsértődött.

-Rendben, hallgatlak. –csukta be a magazint Fernando, és teljes figyelmét Fabiananak szentelte.

-Nos. Mint tudod, mindenkinek megvolt a maga kis jótékonysági helyszíne. –kezdett bele a mondandójába Fabiana, de hirtelen elhallgatott, mintegy hatásszünetet tartva.

-Tovább –sürgette Fernando.

-De harapós vagy ma! Szóval –kezdett bele ismét a mesélésbe- a te drága Raquelod és a szőke hercege egy árvaházban voltak.

-És? –Fernando legszívesebben egyedül lett volna. Bőven elég neki Fabiana társasága a táncpróbákon és az unalmas éjszakákon.

-Látom nem rakod össze a kirakós darabkáit. –dobolt a kanapé karfáján a műkörmeivel.

-Figyelj, ehhez most igazán nincs hangulatom. –állt fel unottan Fernando, és a bárszekrényhez ment.

-Nincs egy kicsit korán a whiskyhez?

-Vagy térj a lényegre, vagy hagyj békén. –morgott tovább Fernando.

-Oké, rendben. Szóval az álompár örökbe akar fogadni egy gyereket.

-Ezt meg honnan veszed? –állt meg Fernando keze félúton az üveg felé.

-Nem mindegy? A lényeg, hogy tudom és kész. Vagy nem hiszel nekem? –kérdezte vészjósló hangon Fabiana, miközben lassan felállt, és odasétált Fernandohoz.

-Nem erről van szó. Csak hihetetlen.

-Tudom. De igaz. Kíváncsi vagyok, hogy rá mernek-e bízni egy gyereket erre a két szerencsétlenre. –cirógatta meg Fernando mellkasát Fabiana.

-És nem tudod véletlenül, hogy melyik kölyköt akarják örökbe fogadni? –Fernando fejében egy terv kezdett halványan körvonalazódni.

-Véletlenül nem, de ha tudni akarod, akkor kideríthetem. –fonta a karjait Fernando nyakába Fabiana.

-Örömet okoznál vele. –vigyorodott el a nap folyamán először Fernando, majd megcsókolta Fabianát.

-Majd jövök, amint kiderítettem valamit. –simogatta meg Fernando arcát Fabiana, majd magára hagyta a férfit. Fernando eljátszott a gondolattal, hogy valahogy megakadályozza, hogy Kimiéké legyen a gyerek, de aztán ezen túllépett. Az mégsem az ő műfaja. Elég, ha csak egy kicsit bekavar. Úgyis unatkozik. Raquel pedig a múltkor a medencében jól rászedte. Pedig ő nem is volt erőszakos, na jó, talán egy kicsit eltúlozta, de azt a beszélgetést nem fogja elfelejteni, amit utána Alfredo bácsitól kapott. Az öreg figyelmeztette, hogy ha még egyszer csak meglátja a kedves kis Raquel közelében, akkor nemhogy kidobja a szállodából, de olyan botrányba keveri, hogy még a karrierje is rámehet. Így aztán jobbnak látta, ha nem húz ujjat az öreggel, s békén hagyja Raquelt. Ezt egy ideig egész jól csinálta, de belefáradt, s rájött, hogy ez nem neki való.

-Szia, már itt is vagyok édes. –toppant be Fabiana ismét kopogás nélkül, de ez már nem is zavarta Fernandot.

-Na mit találtál? –tért rögtön a lényegre Fernando.

-Tessék –adott át egy cetlit, rajta egy névvel.

-Ennyi? –nézett rá hitetlenkedve Fernando.

-Nagyon szívesen. Örülök, hogy segíthettem. –gúnyolódott Fabiana. –Úgy hívják a gyereket. Onnan már igazán ki tudod deríteni, amit akarsz.

-Igazad van. Kösz.

-Egy kicsit kedvesebb is lehetnél. –lépett hozzá közel Fabiana, majd megcsókolta.

-Ehhez most nincs kedvem. Bocs. –tolta el magától a nőt.

-Rendben. Látom ez nem a te napod. –sétált ki az ajtón sértetten Fabiana. Fernando egy ideig forgatta a kezében a cetlit, majd felemelte a telefont, s tárcsázott.

-Benett nyomozóiroda. –csendült fel Fernando régi jó barátjának a hangja a vonal végén.

-Szevasz Fred, itt Fernando Alonso.

-Fer, mi a helyzet?

-Lenne egy apró dolog, eléggé bizalmas.

-Csak nem csal meg a barátnőd? –hüledezett Fred.

-Nem. Nem erről lenne szó. Meg kellene találnod egy nőt. Egy kisgyerek anyját. A kislányt Mia Gale-nek hívják, árvaházban nevelik.

-Rendben. Mennyire sürgős?

-Nagyon. Minél hamarabb, annál jobb.

-Rendben, akkor a legjobb emberemet állítom rá. Nyugodj meg, legkésőbb holnap ilyenkorra már gazdagabb leszel egy névvel.

-Kösz haver. Akkor majd hívj, tudod a számom.

-Ok. Szia.

-Szia. –Fernando elégedetten dőlt hátra a fotelban. A munka egyik fele elvégezve. A nap hátralévő részében nem csinált semmi különöset. Telefonon lefolytatott egy elég hosszú beszélgetést a mérnökével, majd éppen tusolni indult, amikor Fred hívta.

-Szia. Híreim vannak.

-Máris? –Fernando szeme felcsillant az örömtől.

-Igen. Szóval a csajt Anita Gale-nek hívják, és az egyik nightclubban vetkőzik. Mondjam a címet?

-Keresek egy papírt, várj…oké, mondhatod –majd lejegyezte a Fred által megadott címet.

-Ma is fellép. 10-től.

-Rendben. Kösz. A fáradozásaid után pedig utalom a pénzt.

-Ne sérts meg. Barátok vagyunk. Különben is, gyerekjáték volt megtalálni.

-Akkor még egyszer kösz. Jövök neked eggyel. Szia. –bontotta a vonalat Fernando, majd fütyörészve elindult tusolni. Miután végzett, hozatott fel vacsorát. Gyorsan elfogyasztotta, majd felvett egy fekete inget és egy fekete nadrágot, kiegészítőként pedig az elmaradhatatlan fekete napszemüveget. Beült a kocsijába, és egyenes a nightclub felé vette az irányt. Nem kellett sokat autóznia, s még parkolóhely is volt. A kidobók simán beengedték, még sorba sem kellett állnia, amit a bebocsátásra váró emberek nem igazán díjaztak. Odabent az asztalok többsége foglalt volt, így inkább a bárhoz ment.

-Hello. Megmondaná Anita Gale-nek, hogy a műsora után itt várom, és beszélni akarok vele? -És mégis ki keresi?

-Egy kedves jó barátja. Nem bánja meg, ha idejön, csak beszélni akarok vele. Egyébként egy ásványvizet kérek. –vigyorgott a pincérre, aki miután kitöltötte neki a vizet, hátrament, és átadta Anitának az üzenetet. A nő a műsora után kényelemesen átöltözött, majd megkereste a bárpultnál Fernandot.

-Na mi van szépfiú? Tetszett a műsorom és különszámot akarsz? –simított végig Fernando hátán Anita, mivel ő éppen háttal állt neki.

-Anita Gale?

-Igen.

-Fernando Alonso vagyok. Tudunk valami nyugodt helyen beszélni?

-És mégis miről lenne szó? –közben intett a pultosnak, hogy ő is kér egy üveg ásványvizet.

-A lányáról. –a szó hallatán Anita elsápadt. –Kövessen. –azzal elindultak hátra, s hamarosan Anita öltözőjében folytatták a beszélgetést.