Az elmúlt néhány napban elég sokat próbáltunk Kimivel, aki felfogadott egy kisebbfajta szakembergárdát, hogy a lakást rendbe hozzák, így már beköltözhető állapotba került. A bútorok egy része már a lakásban volt, amiket a héten vettünk, így már gyakorlatilag csak a szállodában lévő cuccainkat kell átvinni oda. Kimi a mérnökével tartott éppen egy megbeszélést, ugyanis Chris Dyer volt olyan kedves, és iderepült, hogy megvitassanak egy-két dolgot, így most jutott egy kis időm tanulni a januári vizsgámra. Egyszer azonban kopogásra lettem figyelmes.

-Pillanat! Nyitom! –azzal lepakoltam az ölemből a jegyzeteimet. Talán Kimi az, bár ő nem kopogna, és szerintem még nem is végeztek. Nem is tévedtem. Egy nő állt az ajtóban. –Jó napot, miben segíthetek.

-Hello. Raquel Mendez? –kérdezte a vörös hajú nő.

-Igen, én vagyok. –a nő pedig egyenesen besétált a szobába. Na jó, azért egy nevet igazán mondhatna, vagy mutathatna egy kis jólneveltséget. Mire visszafordultam, a nő már a kanapén ült. Ennyit a jólneveltségről. –Elnézést, de elárulná, hogy mégis mit akar?

-Anita vagyok, és üzleti ügyben jöttem. –hát ez jó. Kíváncsi vagyok, hogy miféle üzleti ügy miatt fáradt ide, szerintem tök feleslegesen.

-Nem hiszem, hogy nekünk lenne bármilyen üzleti ügyünk. Szóval ha megbocsát, nekem még dolgom van. –próbáltam finoman célozni arra, hogy nem vágyom a társaságára.

-Szerintem pedig igenis van. Szóval csüccs le szivi, és hallgass végig. –talán gyorsabban megszabadulok tőle, ha végighallgatom.

-Tessék, ülök. –foglaltam helyet a fotelban.

-Szóval a kismadarak arról csiripelnek, hogy te és a pénzes pasid, az a Reikkönen…

-Räikkönen. –javítottam ki. Legalább a nevét tanulná meg.

-Tök mindegy. Szóval Räikkönen –mondta ki artikuláltan a nevet- örökbefogadást terveztek.

-Ezt meg honnan veszi? –honnan tudja?? Rajtunk kívül senki nem tud erről, senkit nem avattunk be.

-Vannak informátoraim. Úgy hallottam, Mia Gale-t akarjátok gyereketeknek. Jól tudom? –tagadjam vagy ne? Szemmel láthatóan jól felkészült, így bólintottam. –Nos szivi, Miácska az én pici lányom.

-Mit akar?

-Szivi, mégis mit akarhatnék? Pénzt. Nekem is meg kell élnem valamiből. Tudod, hogy mennyit keres egy sztriptíztáncosnő? Hát megsúgom, keveset. Ezért is kellett Miát intézetbe adnom. –az ott csak nem egy könnycsepp, mindjárt megsajnálom. –Szóval, ha nem akarjátok, hogy Miát magamhoz vegyem, akkor szépen fizettek, és a gyerek a tiétek. Tiszta, és világos, nem?

-Tudja mi maga? Az elmúlt napokban minden nap bent voltunk Miánál, maga hányszor látogatta meg? –lettem ideges.

-Ó, szivi, hagyjuk ezt. Nem tudsz megsérteni. És ajánlom, hogy légy kedves, hiszen mégis csak a gyerekem kell nektek. Szóval… -azzal elővett egy papírfecnit a táskájából, amire előzőleg felírta a nevét és a telefonszámát. –Itt elértek. 3 nap gondolkodási időt kaptok, ha utána sem jelentkeztek, akkor magamhoz veszem a gyereket. Na pá. –azzal felállt, és kisétált az ajtón, én meg csak ültem, és néztem a csukott ajtót. Még azt hiszem nem tudok magamhoz térni. Hirtelen felpattantam, és elindultam Anita után. Hogy miért? Magam sem tudom. Már éppen beszállt volna a liftbe, amikor utolértem.

-Állj csak meg! –kiabáltam rá.

-Na mi van? –fordult vissza.

-Honnan a fenéből tudjam, hogy tényleg te vagy az anyja, és nem egy útszéli akárki, aki át akar verni, és lehúzni minket?

-Sehonnan. Elég, ha én tudom. Ja, és természetesen 6 számjegyű összegre gondoltam, DE, mivel ilyen kedves vagy hozzám, legyen még egy nulla szám végén. –vigyorodott el, majd belépett a lifbe, én meg egy nagyot belerúgtam a becsukódó liftajtóba.

-Chris, ő a menyasszonyom, Raquel –szólalt meg mögöttem Kimi. Ezt jól bebuktam –Aki alapjáraton nem szokta rugdosni a liftajtókat. –próbálta elviccelni a dolgot Kimi.

-Hello, Raquel vagyok, és bocs a lift miatt. –mondtam zavaromban.

-Semmi gond. Chris vagyok. –mosolyodott el az eddig komoly mérnök.

-És mit ártott az a lift? –mosolygott Kimi is.

-Majd elmondom. Elnézést, de visszamennék a jegyzeteimhez.

-Rendben, menj kicsim. Mi még megiszunk egy kávét.

-Oké, menjetek csak nyugodtan. Örvendtem. –Minek kell még kávézni is? Már órák óta dumáltak mindenről, nem volt elég?

-Én is örvendtem. –búcsúzott el Chris. Igyekeztem nem becsapni az ajtót, bár szívem szerint most azt tettem volna. Járkálni kezdtem a szobában, és törtem a fejem, hogy mit csináljak illetve mit csináljunk a nővel. Ha nem fizetünk, akkor valószínűleg tényleg kivenné Miát. Ha meg fizetünk, mi a garancia, hogy nem veszi el akkor sem Miát? A fenébe is!! De ki volt az, akitől megtudta, hogy örökbe akarjuk Miát fogadni??? Gondolkodjunk…Passz.

-Jesszusom, szívem, mintát koptatsz a szőnyegbe, még a végén fizetnünk kell. –jött be Kimi.

-Igen, fizetnünk kell. –néztem rá komolyan, de én nem a szőnyegre értettem.

-A szőnyegért? Biztos nem. Feltéve, ha abbahagyod a járkálást, kezdek szédülni.

-De nem tudom abbahagyni. A fenébe! –felkaptam a jegyzeteimet, és belevágtam a mappába őket.

-Oké, most szépen elmondod, hogy mitől robbansz mindjárt fel. És kinek kell fizetnünk?

-A sztriptíztáncosnőnek. –néztem rá komolyan.

-Kicsim, esküszöm nem voltam nightclub közelében, mióta együtt vagyunk. –mondta tök ártatlanul.

-Tudom, és remélem nem is fogsz oda menni.

-Hát akkor minek kell fizetnünk egy sztriptíztáncosnőnek? Rami keveredett valamibe? –ijedt meg rögtön.

-Nem, Miáért kell fizetnünk.

-Már miért kéne fizetnünk Miáért? –semmit nem értett abból, amit magyaráztam, már ha ezt lehet magyarázásnak mondani.

-Mert akkor ő elviszi. Megmondta.

-Kicsoda? Raquel, ülj le. És mondj el mindent, de érthetően. –megfogta a kezem, és leültetett a kanapéra, ő meg a velem szemben lévő dohányzóasztalra ült.

-Itt volt Mia anyja. A sztriptíztáncosnő. Megtudta, hogy örökbe akarjuk fogadni, és pénzt akar, máskülönben kiveszi az intézetből Miát, és mivel tudja, hogy nekünk fontos a kicsi, ezért pénzt akar.

-Mennyit akar? –Kimi hangja nyugodt volt.

-Ha befogtam volna a számat, akkor 6 számjegyű összeget, de nem fogtam be, így hetet. Ne haragudj. Hülye vagyok, nem kellett volna gyakorlatilag leribancoznom. Ne haragudj. –temettem a kezeim közé az arcom.

-Semmi gond. Rendben, akkor megkapja amit akar.

-Micsoda??? –most mi van? Tényleg ki akar egy ekkora összeget fizetni neki?

-Hallottad. De feltételem van. Csak akkor kapja meg az összeget, ha a kicsi már a miénk lesz. Gondolom teljesen hülyének nézett minket. Szépen idejön, pénzt kér, megkapja, aztán fogja a gyereket és lelép.

-Te tényleg ki akarod fizetni neki azt a pénzt? –még mindig nem hiszem el, hogy ezt komolyan gondolja.

-Igen. Nem fogom hagyni, hogy egy ilyen nő nevelje fel. Ne aggódj, nem lesz semmi gáz.

-De jó, hogy te ilyen nyugodt tudsz maradni. –csattantam fel.

-Miért? Most mégis mit csináljak? –emelte fel ő is a hangját. –Vagy te nem akarod, hogy örökbe fogadjuk Miát?

-Ezt most ugye nem kérdezted komolyan? –néztem rá mérgesen. Oké, hogy ideges, én is az vagyok, de azért még nem kéne ilyennek lennie.

-De, halálosan komolyan kérdeztem. Még ott a papír, nem adtuk be, még meggondolhatod magad.

-Kösz. Kedves vagy. –azzal kimentem. Én, a saját szobámból. Oké, jó húzás volt, de most hova menjek? Mindegy, csak egy kicsit el.