-Kicsim, ne haragudj, nem úgy gondoltam. –jött ki rögtön Kimi utánam. Nem szóltam semmit, csak álltam a folyosón. –Tényleg ne haragudj. Csak ideges vagyok. És megijedtem.

-Mert szerinted én nem vagyok ideges, nem félek, és nem akarom a gyereket, igaz? Hányszor bizonyítsak? –mentem vissza a szobámba. Elegem van.

-Mit akarsz bizonyítani? –jött Kimi utánam.

-Hogy szeretlek. Azóta nem bízol bennem, mióta leléptem az esküvőnkről. –odasétáltam az ablakhoz, és a forgalmat néztem.

-Ez nem igaz. –tiltakozott Kimi.

-De. Azóta egyszerűen képtelen vagy bízni bennem. Nem hiszed el, hogy valamit tényleg komolyan gondolok. Pedig igen. Az összeköltözést is, és a gyereket is. –fordultam szembe vele. –Sajnálom, hogy akkor bántottalak, de nem foglak többet. Nem fogok többet elrohanni, és magadra hagyni. Szeretlek. –mondtam ki az utolsó szót halkan, mivel már majdnem sírtam. Kimi nem szólt semmit, csak a kezébe fogta az arcom, letörölte a könnyeimet és megcsókolt. Azt hiszem sokkal érzékibb volt ez a csók, mint eddig bármikor. Túl sok érzés volt benne egyszerre: szerelem, félelem, megbánás, vágy. Kimi egyik keze még mindig az arcomon volt, a másik kezét pedig lecsúsztatta a derekamra, és magához húzott.

-Szeretlek –suttogta két csók között, majd szépen lassan elindultunk az ágy felé, miközben a keze a derekamról a felsőm alá csúszott. A felsőm néhány másodperc múlva az ágy mellett landolt, amit az ő felsője követett. A szemeiben láttam a vágyakozást, ahogy rám nézett. Vele akartam lenni. Csak arra vágytam, hogy megérintsen, hogy megcsókoljon. Valósággal izzott körülöttünk a levegő.

-Raquel, nincs itt véletlenül…Kimi. –toppant be Rami, mire mi szétrebbentünk. Basszus, nem hiszem el! –Bocs, én csak … –vörösödött el Rami.

-Kimennél? –mordult rá Kimi.

-Persze. Sorry. –azzal gyorsan kiment.

-Hol is tartottunk? –mosolygott rám Kimi.

-Menj utána. –ezt tényleg én mondtam?

-Mi? –nézett rám ő is értetlenül.

-Menj utána. Biztos valami fontos, ha kopogás nélkül jött be. –túrtam bele a hajába.

-Vagy csak mi nem hallottuk, mert hát eléggé el voltunk foglalva. –cirógatta meg a hasam.

-Az meglehet. De szegényre hogy rákiabáltál… -próbáltam bűntudatot ébreszteni benne, szemmel láthatóan sikertelenül.

-Ő nem kopogott. Majd később átmegyek hozzá. De most fontosabb dolgom van. Vagy te nem így gondolod? –simított végig a combomon.

-Végül is, Rami még tud várni egy kicsit, nem? –mosolyodtam el.

-Na látod. Én is pontosan így gondoltam. –csókolt meg újra, és ott folytattuk, ahol a váratlan látogató előtt abbahagytuk. –A francba, hogy kell ezt kikapcsolni? –bajlódott Kimi az új farmerom csatjával. Hát igen…pont ez tetszett benne. Egy virág van az elején, és úgy lehet becsatolni, hogy a szirmokat egyenként kell belepattintani a helyére. Persze ez azt is jelenti, hogy kicsit nehezebb bekapcsolni.

-Ne bénázz már. –nevettem. Úgy látszik ez most nagyon nem akar összejönni.

-Szándékosan vetted ezt fel? –kérdezte komolyan, de közben azért mosolygott.

-Persze, még szép. –nevettem vele, miközben már én vacakoltam a nadrágommal.

-Raquel, nem láttad véletlenül … Ramit? -toppant be Kiira. Szegény, ő is teljesen elvörösödött. Gyorsan befogtam Kimi száját, még mielőtt bármit is mondhatott volna.

-Az előbb ment ki. –válaszoltam gyorsan.

-Köszi, már itt sem vagyok. –azzal amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott, én meg felkeltem az ágyról, és öltözni kezdtem.

-Most mi van? –kérdezte csalódottan Kimi. –Naa, gyere vissza. –nyújtotta felém a kezét, közbe pedig édesen nézett rám.

-Elment a kedvem. Kíváncsi vagyok, ki fog még betoppanni azzal, hogy keres valakit. Még jó, hogy csak a felsőm nem volt rajtam.

-És én? Rajtam sem volt felső. –mondta tettetett sértődöttséggel.

-Ja, csakhogy ti, pasik szoktatok félmeztelenül is járkálni, mi meg nem.

-De járkálhatnátok… -fűzte hozzá gondolatát egy kaján vigyor kíséretében.

-Azt elhiszem, de azért ne éld bele túlságosan magad.

-És most mit csinálunk? –dőlt végig Kimi az ágyon, és elkezdte a plafont bámulni.

-Hát…te szépen megkeresed Ramit.

-Könyörtelen vagy, ugye tudod? –kelt fel unott képpel, hogy felvegye a felsőjét.

-Tudom édes. –vigyorogtam rá.

-Majd jövök. –kaptam egy puszit, és elment, hogy megkeresse a kedves bátyját. Hát mondhatom azért jó ciki volt ez a két szitu. Kimi meg még csodálkozik, hogy ezek után elment a kedvem.

-Ez gyors volt. –néztem csodálkozva Kimire, amikor visszajött.

-Nem találtam meg, de ha zavarok, el is mehetek. –vágta be a durcát. Csodás, már csak ez hiányzott.

-Ahogy gondolod. –mosolyogtam rá.

-Hát kedves vagy mondhatom. –nézett rám dühösen.

-Olyan kis bolond vagy. -mosolyogtam rá.

-Á, már bolond is vagyok.

-Igen. Egy bolond, szexi pasi, aki csak az enyém. Egyébként, hogy komoly témáról is beszéljünk…

-Miért, ez nem elég komoly?

-Szóval hogy komoly témáról is beszéljünk  -tértem vissza a mondandómhoz- akkor felhívod a csajt?

-Ja, azt a táncos spinét? –ült le a kanapéra.

-Igen. Itt a telefonszáma. –adtam neki oda a papírt.

-Oké. Mindjárt. Csak tudod min gondolkodtam? –forgatta a cetlit az ujjai között.

-Ha jól tippelek, akkor azon amin én.

-Hogy kitől tudta meg.

-Pontosan. Mert én nem mondtam senkinek.

-Én sem. –forgatta még mindig a cetlit a kezében Kimi. –De ki fogom deríteni, az biztos. Mindenekelőtt megbeszélem vele a dolgokat. –azzal előkapta a telefonját, és tárcsázta a számot. –Hello, Anita Gale? Itt Kimi Räikkönen…-Kimi hangja nyugodt volt, ellenben velem- A menyasszonyom elmondta, hogy milyen „üzleti ajánlattal” állt elő…Igen, megkapja a pénzt, ne aggódjon, de időre van szükségem…Most én ajánlok egy üzletet. –üzlet? Én erről lemaradtam? Kérdőn néztem Kimire, aki csak intett egyet. Hát jó, remélem ő tudja, hogy mit csinál. –Nekünk el kell utaznunk, de január 2-án megkapja a pénzét. Mit szól hozzá?...Nem, már mondtam, hamarabb nem, de 2-án megkapja…Garantálom. Rendben. Akkor 2-án hívom újra…Visszhall. –azzal Kimi bontotta a vonalat, s elégedetten nézett rám- Probléma megoldva.

-És most?

-Nem tudom. De muszáj volt egy kicsit húznom az időt. Hátha meg lehet sürgetni valahogy az örökbefogadást.

-Ja, mert csak a mi kedvünkért fogják decemberben, az ünnepek kellős közepén elbírálni az örökbefogadást.

-Ha van jobb ötleted… -mordult fel Kimi.

-Nem. Nincs.

-Rendben, akkor csomagolj. Egy kicsit hamarabb megyünk Finnországba.

-Hamarabb?

-Aham. Ramit nem találtam, de Kiirával sikerült beszélnem, és ők is ma este indulnak. Megkértem, hogy foglaljon nekünk is jegyet. Szóval irány haza! –ölelt át mosolyogva, majd kaptam egy puszit, majd elkezdtünk csomagolni. Még úgysem voltam Finnországban. Legalább egy kicsit kimozdulunk.