A másnapot úgy terveztük, hogy elmegyünk este valahova, de Paula szólt, hogy Kimi unokahúgáék eljönnének 2 napra, így a programunkat áttettük egy másik napra. Kíváncsi vagyok, hogy milyenek, hiszen még nem is találkoztunk.

-Édesem, nem tudod, hogy hova tettem a fehér pulcsimat? –túrta fel Kimi a szekrényét.

-Erre gondolsz? –húztam ki a ruhakupac közepéből a keresett tárgyat.

-Aha. Imádlak. –kaptam egy gyors puszit a számra, miután sikerült megküzdenie az öltözködés nehézségeivel. –Mi az? Min mosolyogsz?

-Tök borzi vagy. –tényleg az. De jól áll neki.

-Kösz. –azzal bevágta magát a tükör elé, és elkezdte igazgatni a haját.

-Jól nézel ki. Egyébként szerintem most jöttek.

-Miből gondolod? –volt még mindig magával elfoglalva.

-Onnan, hogy megállt egy kocsi a házatok előtt, és egy pár szállt ki, akik most az ajtó felé tartanak. –fordultam vissza mosolyogva az ablaktól.

-Akkor tényleg ők azok. Gyere, imádni fogod őket. –húzott lefelé Kimi. Tök lelkes. Olyan aranyos. –Nina!!! –kapta fel az unokahúgát és vagy háromszor megforgatta. A csaj le sem tagadhatná, hogy a rokona. Szőke haj, kék szem.

-Kimi!! El sem hiszem, hogy végre találkozunk. –vette jól szemügyre unokabátyját, miután az volt szíves lerakni őt. –Emlékszel még Alex-re? –húzta előre a barátját.

-Persze. Szia. –fogtak kezet rögtön. –Ti viszont még nem találkoztatok a menyasszonyommal, Raquellel. Raquel, ő itt a kedvenc unokahúgom, Nina, ő pedig Alex.

-Sziasztok! –mosolyogtam rájuk.

-Szia. –köszöntek egyszerre. –Rami, Paula és Matti merre vannak? –nézett körbe Nina.

-Azt hiszem a nappaliban. –ment be Kimi Ninával a nappaliba, Alex meg kint maradt. Most mit mondjak? Útálom, amikor idegen emberekkel hagynak egyedül. Sosem tudok beszélgetést kezdeményezni.

-Nagyon csinos vagy. –szólalt meg hirtelen Alex, miközben jól végigmért. Te jó ég.

-Köszi. Jól mutattok együtt Ninával. –vágtam rá gyorsan.

-Köszi. –huh, szerencsére megcsörrent a telefonja, így végül Kimi és Nina után mentem a nappaliba.

-Hát Alex? –szegezte nekem rögtön a kérdést Nina.

-Telefonál. –ültem le Kimi mellé. Nem tudom. Lehet, hogy paranoiás vagyok, de szerintem a csaj nem igazán bír. Pedig kedves, csak van benne valami fura. Bár lehet, hogy csak tartózkodó. Néhány pillanat múlva Alex is csatlakozott hozzánk, majd megkezdődött az órákig tartó beszélgetés. Leginkább Nina beszélt, vagy mesélt vagy Kimit és Ramit faggatta. Paulával közben kimentünk a konyhába, hogy behozzuk a sütiket. Paula már kiment, de én még ittam egy pohár vizet.

-Szia. –jött be Nina.

-Szia. –mostam el a poharamat.

-Mondhatok valamit? –tök felesleges megkérdeznie, hiszen az ezzel kezdődő mondatok után az emberek többsége választ sem várva máris elkezdeni mondani a mondandóját. Nem gond, azért bólintottam. –Szóval félre ne érts, tök jó, hogy így egymásra találtatok Kimivel, látom, hogy nagyon boldog, de…

-De? –valahogy éreztem, hogy van itt egy „de”.

-De nagyon hasonlítasz a nagy szerelmére. Ami persze nem baj –tette hozzá gyorsan –csak kicsit furcsa.

-Hogy érted, hogy hasonlítok rá?

-Hát ugyan olyan magas vagy, ugyan olyan a hajad, a stílusod is hasonló…

-Á, értem.

-De mondom, ez nem baj.

-Lányok, jön már az a süti? –jött be Rami a konyhába.

-Persze, viszem. –mosolyogtam rá, és magára hagytam Ninát. A beszélgetés további fonalába nem kapcsolódtam be. Ha kérdeztek, válaszoltam, de inkább hagytam, hogy ők beszélgessenek. Ebédre átmentünk Kimi nagyijához.

-Kimi, kisfiam! De jó, hogy látlak!! –ölelte meg rögtön Kimit a nagyija. De aranyos. Nagyon hasonlít Paulára.

-Szia Nagyi. Úgy hiányoztál. Engedd meg, hogy bemutassam a menyasszonyomat neked. Nagyi, ő itt Raquel. Raquel, ő itt a nagyim, Sirka.

-Örvendek. –mosolyogtam rá.

-Szervusz. –mosolygott ő is. –Kimi, ez a lány kiköpött Lena, nem gondolod?

-Jajj nagyi, dehogy. –terelte be a nappaliba Kimi a nagyanyját. Szóval Lenának hívják a lányt, akire ezek szerint hasonlítok.

-Pedig de. Hidd el kisfiam, ebben nem csal a szimatom. –Kimi szemmel láthatóan kényelmetlenül érezte magát, de a nagyi hála már Nináéknak szentelte a figyelmét. Azt azonban nem lehetett nem észrevenni, hogy amikor Sirka szóba hozta Lenát, Nina félreérthetetlenül rám nézett, amolyan „látod, én előre megmondtam” nézéssel. Csúcs. Kezd egyre jobban zavarni a dolog. –Raquel, neked nem mesélt Kimi Lenáról? –fordult felém hirtelen Sirka. Úgy látom nagyon tetszik neki ez a téma.

-Nem. Még nem. –próbáltam mosolyogni, miközben Kimi egyre jobban feszengett.

-Pedig tényleg szakasztott olyan volt, mint te. Még az öltözködési stílusa is. Talán még a hangod is hasonlít rá.

-Nagyi, szerintem Raquelt ez nem érdekli. –állította le gyorsan Kimi. –Inkább mesélj, hogy vagy? –pedig ha tudná, hogy mennyire érdekel. Egyre kíváncsibb vagyok.

-Ó, én megvagyok. –legyintett egyet Sirka. -De Kimi, mikor akartad elmondani, hogy ismét menyasszonyod van? –Mi az, hogy ismét??? Okés, Raquel nyugi. Azzal nem lesz semmi jobb, ha most kérdezősködni kezdek.

-Hát most elhoztam magammal –mosolygott Kimi, de lopva azért rám pillantott.

-Örülök. De most gyertek, menjünk ebédelni. –invitált be minket Sirka az ebédlőbe, ahol az asztal már megterítve várt minket. Miután elfogyasztottuk az ebédet, még egy kicsit maradtunk, majd elbúcsúztunk. Nináék külön kocsival voltak, aminek most még jobban örültem, mint amikor elindultunk ide.

-Most hova megyünk? –érdeklődtem Kimitől, ugyanis Nináék az egyik kereszteződésben jobbra, mi pedig balra fordultunk.

-Megmutatom neked, hogy hol töltöttem a gyerekkorom jelentős részét. –én igazán örülök neki, hogy ő ezt akarja megmutogatni nekem, de én most jobban kíváncsi vagyok a Lenás dologra. Szerintem valahogy érhető, hogy miért. –Gyere. –parkolt le kb. negyed óra vezetés után. Rendben, kiszálltam, és vártam, hogy mondjon valamit. Kézen fogott, és elindultunk a bejárat felé. Egy pályára érkeztünk. –Gyerekkoromban szinte minden délután itt voltam. Vagy gokartoztam, vagy később más autókkal autóztam. Tonival rendszeresen kijártunk ide.

-Klassz. Kimi, szerintem beszélnünk kellene.

-Miről? –nézett rám úgy, mint akinek fogalma sincs róla, hogy miről kellene beszélnünk.

-Tényleg nem is sejted?

-Nézd, Lena már nem jelent semmit. –zárta le ennyivel a témát.

-Meddig voltatok együtt? –muszáj volt megkérdeznem.

-Fontos ez?

-Rendben, akkor ne válaszolj. –indultam vissza a kocsihoz.

-5 évig. –tessék???? 5 évig??? Te jó ég!!! Tehát még futó kapcsolatnak sem nevezhető.

-És tényleg a menyasszonyod volt? –most miért érzem ilyen rosszul magam?

-Igen. De majd a nagyi vagy Nina mindent elmagyaráz, ha annyira kíváncsi vagy rá. –rohant vissza a kocsihoz. Most nem értem, hogy min húzta fel magát. Tök nyugisan beszéltünk eddig. Nem is kiabáltunk, semmi. Erre most…hé. Mit csinál??? Basszus!!! Ez itt hagyott!!! És most mégis mit csináljak?? Nincs itt senki!! És még a mobilom is a kocsiban maradt!