Tök jó, hogy így itt hagyott. Végül is csak a semmi közepén vagyok! Teljesen egyedül. Bárki elrabolhat, kitörhetem a nyakam vagy akár belém csaphat a villám. De kit érdekel? Kimit legalábbis tuti nem. Gondolom pár óra múlva már kellően sötét is lesz ahhoz, hogy ne lássak semmit, és kellően hideg ahhoz, hogy megfagyjak. De gondolom őt ez sem zavarná. És még én kérjek elnézést, amiért fel mertem hozni a Lenás dolgot. Csodás. Azt hiszem a legjobb lesz, ha megpróbálok visszajutni valahogy a Espooba. Végül is olyan negyed órát ha jöttünk a nagyitól. Persze a nagyi meg további 10 percre van kb. Kimiék házától. De még ha be is találok a városba, akkor sem igazán tudom, hogy merre menjek. Pénz persze nincs nálam, így még fülkéből sem tudnék telefonálni. Mondjuk csak feltűnik valakinek, hogy Kimi egyedül ment haza. Már ha haza ment és nem bulizni, mert akkor a jó ég sem talál engem meg. Elindulok, aztán maximum majd kérdezősködöm, hogy mi merre van. Csak segít valaki. Fogtam magam, és szépen elindultam visszafelé. Alig tettem meg pár métert, egy kocsi húzott el mellettem elég nagy tempóval, majd hirtelen lefékezett, és visszatolatott. Hát ez meg mit akar? A férfi letekerte a kocsi ablakát és a hanglejtéséből ítélve kérdezett valamit. Kár, hogy nem értem. Szerencsére hamar kapcsolt, és megismételte angolul a mondandóját:

-Szia, elvigyelek?

-Szia. Nem kell, köszi. –Nem álltam meg, szépen mentem tovább. Nem fogok beszállni egy idegen kocsijába. Persze a pasi meg szépen elindult, és mellettem araszolt tovább a kocsival.

-Biztos? Elég messze van még Espoo, és kezd pokoli hideg lenni. Toni Vilander vagyok. –Erre már én is megálltam. Toni Vilander? Csak nem az a Toni Vilander? –Valami baj van?

-Nem, nincs. Nem ismered véletlenül Kimi Räi…

-Csak nem te vagy Raquel? Kimi menyasszonya? –szuper, tehát ő Kimi legjobb haverja.

-De.

-Akkor szállj be nekem, még mielőtt jégkocka lesz itt belőled. Gyere, hazaviszlek –egye fene, beadtam a derekam, és beszálltam a kocsiba. Hm, máris jobb. Sokkal melegebb van, mint odakint. –Kimi egyébként hol van?

-Elment.

-Hogyhogy elment?

-Volt egy kisebb vitánk, aztán beült a kocsiba, engem meg otthagyott. Ennyi röviden a sztori.

-Hogy mekkora egy barom! –ezen aztán elmosolyodtam. Vicces, hogy pont a legjobb barátja mondja ezt róla. –Tényleg képes volt kirakni?

-Aham. Amint a mellékelt ábra mutatja. A telefonom a kocsiban maradt, szóval még szólni sem tudnék, hogy hol vagyok.

-Ha gondolod az enyémről telefonálhatsz. –nyújtotta felém a telefonját.

-Nem, köszi. Egy idő után csak rájön, hogy tök egyedül hagyott.

-Nincs kedved enni vagy inni valamit? Beköszönnék a feleségemnek, az egyik étteremben dolgozik.

-Nem köszi. A pénzem is a kocsiban maradt.

-Ne viccelj, meghívlak.

-Nem, köszi. –még csak az kéne! Éppen elég, hogy felvett, és hogy bevisz a városba. Szépen néznék ki, ha még meg is hivatnám magam.

-De tényleg szívesen. Ebből ne csinálj gondot. Megiszunk egy teát és kész. Nem vitatkozok.

-Rendben. –úgy látom minden finn pasi makacs. –És a feleséged nem lesz féltékeny, hogy egy nővel állítasz be?

-Nem, ne aggódj. –mosolyodott el. Jé, tökre hasonlít Kimire. Eddig ezt észre sem vettem. Például ugyan olyan kék a szeme neki is. Hamarosan leparkoltunk az étteremben. Bementünk. Én leültem egy asztalhoz, Toni pedig odament a feleségéhez, majd csatlakozott hozzám.

-Még meg sem köszöntem, hogy elhoztál.

-Ugyan már! Ez természetes. Ha nem lennél Kimi menyasszonya, akkor sem hagytalak volna ott.

-Köszönöm. –tényleg rendes pasi.

-Sziasztok. Meghoztam a teákat. Erja vagyok, Toni felesége. –mutatkozott be egy szívélyes mosoly kíséretében a szőke hajú nő.

-Szia. Raquel vagyok, Kimi menyasszonya.

-Kérsz még valamit?

-Nem, köszi. Tényleg nem. –győzködtem, mivel nem nagyon akarta elhinni, hogy egy csésze tea most tökéletesen elég nekem.

-Rendben, de ne legyél szégyenlős, a vendégünk vagy. –mosolyodott el, adott egy gyors csókot Toninak, majd folytatta a munkát.

-És megkérdezhetem, hogy min vesztetek össze Kimivel? –puhatolózott Toni.

-Az unokahúga, Nina, és a nagymamája finoman a tudtomra adta, hogy nagyon hasonlítok Kimi előző menyasszonyára.

-Lenára? –képben van.

-Aham. Tényleg?

-Őszintén? –bólintottam. Egy kívülállótól is hallani akarom. –Igen, eléggé.

-Aztán Kimi elvitt a pályára, én meg rákérdeztem, hogy meddig voltak együtt, és hogy tényleg a menyasszonya volt-e. Erre felkapta a vizet, és elhajtott.

-Jellemző. Ha Lena szóba kerül, mindig valahogy így reagál. Ne haragudj rá.

-Hát azért ez egy kicsit így elég abszurd. Most nem az, oké, akadjon ki, ha akar, de akkor sem kellett volna ott hagynia. Neki hogy esne, ha Spanyolországban otthagynám egyedül?

-Persze, megértelek, de Lena mindig ilyen pont marad Kimi életében. Elég gáz szitu volt. A templomban derült ki, hogy Lenának viszonya volt Kimi akkori főnökével.

-Jézusom. –na ez így már egy kicsit érthető.

-Hosszú ideig nem tudott megbízni a nőkben. Te vagy az első, akit újra ennyire közel engedett magához. –mesélt tovább, miközben kortyolgattuk a teánkat.

-Csak azt nem értem, hogy miért nem beszélt erről? Nekem is volt egy dolog, amiről nem beszéltem neki, de aztán végül elmondtam, és teljesen máshogy reagált, mint amire számítottam. Nem tudhatja, hogy hogyan reagáltam volna, ha elmondja.

-Valószínűleg félt.

-Elhiszem. De én most mit gondoljak? Engem szeret, vagy Lenát látja bennem?

-Hát ezt csakis ő tudhatja. Jobb, ha ezt minél hamarabb tisztázzátok.

-Igen, igazad van. –ittuk meg az utolsó korty teát. Gyorsan elbúcsúztunk Erjától, majd hazafelé vettük az irányt. Az étteremtől már nem volt messze a ház. –Nincs kedved bejönni? Kimi biztosan örülne neked.

-Nem is tudom.

-Naa, gyere. –kérleltem.

-Rendben. –kiszálltunk a kocsiból, és bementünk. Paula már az előszobában észrevett minket.

-Toni! Szia! –azzal máris megölelte és megpuszilta őt. –De én ezt most nem értem. Ha te itt vagy –mutatott rám- akkor hol van Kimi?

-Nincs még itthon? –néztem rá csodálkozva. Pedig eléggé elidőztünk az étteremben. –Már régen vissza kellett volna érnie.

-De hát hol van? –kérdezte ijedten Paula. –Miért nincs veled?

-Vitatkoztunk, és ő elment. –vallottam be.

-Ne aggódj Paula, mindjárt rácsörgök, hogy merre van. –azzal már vette is elő a telefonját, és hívta Kimit.

-Na? –néztünk rá mind a ketten idegesen.

-Semmi. Nem veszi fel. –tette zsebre a telefonját Toni. –De biztosan nincs semmi baja.

-Honnan tudod? –kérdeztem már én is idegesen. –Ha valami baja esik, azt sosem bocsátom meg magamnak.

-Nem lesz semmi baja! –mondta határozottan Toni, és bekísért minket a nappaliba. Örülök, hogy legalább ő ilyen biztos ebben. Én már kezdem magam halálra izgulni. Ebben a pillanatban kivágódott a bejárati ajtó, és Kimi hangját hallottam meg:

-Anya, hívd a rendőrséget, Raquel eltűnt! –rohant be a nappaliba. Jól van! Csak erre tudtam gondolni. Felpattantam a fotelből, és odarohantam hozzá.

-Jól vagy? –kérdeztük egyszerre egymástól, majd elmosolyodtunk, és megöleltük egymást.