-Úgy megijedtem. –mondtam miközben még mindig egymást öleltük.

-Én is. Amikor nem találtalak sehol, azt hittem megbolondulok. De mutasd magad, jól vagy? –mért végig Kimi.

-Toninak hála igen.

-Haver, nagyon köszi. –ölelte meg Tonit is Kimi.

-Nincs mit haver, de szerencse, hogy én jöttem, és nem valami vadállat. –figyelmeztette Toni Kimit arra, hogy rosszul is végződhetett volna az eset.

-Tudom. Egy barom vagyok. De amikor visszamentem, már nem volt ott Raquel. Teljesen kétségbe estem, hogy hol lehet, mi van vele.

-Én meg akkor ijedtem meg, amikor Toni hívott, és nem vetted fel a telefont.

-Körbejártam mindent, megkérdeztem az embereket, a telefon meg valószínűleg a kocsiban maradt. –magyarázta Kimi. –De Toni, ugye itt maradsz vacsorára?

-Nem, sajnos nekem mennem kell. Csak hazaszállítottam a menyasszonyod.

-Még egyszer nagyon köszi. –köszöntem meg ismételten.

-Nincs mit. Na de én megyek. Majd még beszélünk. Sziasztok! –búcsúzott el Toni, mi pedig felmentünk Kimivel az emeletre, s úgy döntöttünk, hogy beülünk egy kád forró vízbe, ugyanis mind a ketten eléggé átfáztunk a mai nap során. Majdnem tele volt a kád, így amikor beleültünk, egy kis víz még ki is folyt, de most ez zavart minket a legkevésbé.

-Kimi, ne haragudj, hogy…

-Ne, én akarom kezdeni. Először is sajnálom, hogy úgy felhúztam magam, és hogy voltam olyan hülye, hogy otthagytalak. Nem tudom, hogy mi ütött belém, de amikor visszamentem, és sehol nem voltál…nem kívánom senkinek sem azt az érzést. Lenával kapcsolatban meg annyit, hogy…

-Nem kell róla beszélned, ha nem akarsz. –most én akasztottam meg őt a mondandójában. –Egyébként meg Toni elmondta. –tettem hozzá félénken, miközben a hajammal babráltam.

-Nem gond. De valamit feltétlenül szeretnék tisztázni. –hú de komoly lett. Ez vajon most jó vagy rossz?

-Rendben. De mit?

-Azt, hogy igaz, hogy hasonlítasz Lenára, de nem ez az ok, amiért veled vagyok.

-Hanem, miért vagy velem?

-Mert szeretlek. –ez a két szó most többet jelent nekem mindennél. Ő jelenti nekem a világot. És teljesen komoly arccal mondta. Lassan közelebb hajoltam hozzá.

-Én is szeretlek. –suttogtam, majd megcsókoltam. A karácsonyt és a szilvesztert hála az égnek zavartalanul eltölthettük, 2-án azonban elbúcsúztunk a szülőktől, és visszarepültünk Angliába. Furcsa volt most itt lenni, már egészen kezdtem megszokni a finnországi klímát, bár azért ha választanom kellene, hogy Finnország vagy Spanyolország, nem kétséges, hogy az utóbbira szavaznék. A reptérről egyenesen az új lakásba mentünk, és ott pakoltuk le a cuccainkat, majd a hotelbe mentünk, és onnan is kipakoltuk az összes holminkat, így most már végérvényesen is összeköltöztünk. Már csak egy dolog, jobban mondva személy aggaszt. Aki nem más, mint Anita Gale. Holnap kell találkoznunk vele, és kifizetni a pénz felét. De még mindig kételkedem benne. Mi van, ha nem tartja be az ígéretét?

-Mi az kicsim, min gondolkozol? –kérdezte Kimi, miután látta, hogy már vagy fél perce nem kavartam meg a vacsorát, de a fakanalat a kezemben tartottam.

-Mi? Tessék?

-Hahó, azt kérdeztem, hogy mi a baj? –ölelt át.

-Mi van, hogy Anita Gale nem tartja be a szavát? Egyáltalán hihetünk neki? –fakadtam ki.

-Fogalmam sincs, de még mindig ez a biztosabb. Ne aggódj. Nem lesz gond. Kivéve…

-Kivéve? –néztem rá ijedten.

-Ha odaég a vacsi. –mosolyodott el.

-Olyan vagy! –fordultam vissza a kajához. Igaz, majdnem odaégett. A vacsorát szerencsére sikerült megmentenem, így nem maradtunk éhen. Az este további részében már nem beszéltünk Anitáról, és a gondolataimat is próbáltam elterelni, főleg azzal, hogy kicsomagoltam a bőröndjeimből. A tusolás után pedig mind a ketten bezuhantunk az ágyba, és másnap reggel 10-ig fel sem keltünk.

-Kimi, kelnünk kellene, egy óra múlva Anitánál kell lennünk. –próbáltam Kimit is ébresztgetni.

-Aham. Rendelsz reggelit? –de édes. Látszik, hogy még félig alszik.

-Csinálok, igen. –azzal adtam neki egy puszit, és kimentem a konyhába. –Basszus!! –kiáltottam fel, ugyanis az egész konyha úszott a vízben. Ez is most!!

-Mi az? Mi történt? –sétált ki kómás fejjel Kimi is a konyhába.

-Nézd meg. –mutattam a vízre, ami már a nappali felé folydogált.

-Nem tudok róla, hogy az Amazonas partjára költöztünk volna. Hozok egy felmosót. –azzal bebotorkált a fürdőbe, és előszedte a felmosót. Addig én hívtam egy szerelőt, hiszen mégsem maradhat így az egész, majd csináltam reggelit. Kimi addig letusolt, reggeli után pedig én tusoltam, és már mentünk is a bankba. Felvettük a pénzt, és mentünk a megadott címre.

-Biztos, hogy jó lesz ez így? Oké, nem szóltam semmit. –hallgattam el, mivel Kimi eléggé kifejező szemekkel nézett rám.

-Feljössz te is? –szállt ki Kimi a kocsiból.

-Fel. –még szép. Nem hagyom, hogy az a nő egyedül legyen vele. Kimiben bízom, de abban a dögben nem. Kézen fogva beléptünk a lépcsőházba, és felmentünk a 4. emeletre. Lift persze nem volt. Megálltunk az ajtó előtt, majd Kimi bekopogott. Nagy sokára fordult a kulcs a zárban, és feltűnt Anita kómás feje.

-Ó, már azt hittem nem is jöttök. Bújjatok be! –tárta ki az ajtót, és megláthattuk, hogy mekkora kupiban él. Jó, ok, néha mindenkinek szanaszét vannak a cuccai, de neki! Mosatlan tányérok a földön, ruhák a szoba minden pontján, nem is akarok körülnézni. –Kértek egy kávét?

-Nézd, nem bájcsevegni jöttünk. –tért Kimi rögtön a lényegre.

-Jajj, olyan kis komoly a pasid. Tök cuki. –simogatta meg Kimi arcát. Ha nem veszi le róla a kezét, én esküszöm megszabadítom pár hajtincstől. Aztán majd mehet parókáért.

-Mivel garantálod, hogy nem lépsz le Miával? –nem bírtam ki, megkérdeztem.

-Semmivel. –nevetett. –Épp ez a szép az egészben, nem?

-Itt a pénz. –adta oda neki Kimi a táskát. –A másikfelét akkor hozzuk, ha már a miénk lesz a gyerek. –komolyan, tiszta krimi.

-Jól van. Tudok várni. De aztán nehogy megfeledkezzetek a jó öreg Anitáról. És legközelebb ne hozd magaddal a barátnődet. –simított végig ismételten Kimi arcán, aki már látta, hogy nem sok kell hozzá, hogy robbanjak, így gyorsan kézen fogott, és elhagytuk a szobát.

-Még két perc vele, és megölöm! –dühöngtem.

-Nyugi. Többet nem jövünk. –hagytuk el gyorsan az épületet.

-Ezt hogy érted? –most komolyan nem értem, hogy mit forgat a fejében.

-Szerintem pedig tök egyszerű. –indította be a kocsit. –Ha a gyerek már a miénk, ő nem tud mit tenni.

-Jó, hogy ilyen magabiztos vagy. Én nem vagyok ennyire. A hideg is kiráz, ha ez a nő az eszembe jut. És ha még egyszer hozzád ért volna, biztosan kikapartam volna a szemét is.

-Nocsak, csak nem féltékeny valaki? –mosolygott Kimi.

-Haha. Nagyon vicces. Miss „kiteszem mindenem neked” –re? Elég gáz lenne. Egyszerűen csak taszít az a nő és kész.

-Ne aggódj, többet nem látjuk. –remélem is. Hamarosan úgyis Barcelonába kell utazni, ugyanis nemsokára kezdődnek a vizsgáim. És még tanulnom is kell rá. Klassz. Miután hazaértünk, Kimi elment edzeni, a szerelő megérkezett, hogy megcsinálja a konyhában a csapot, én pedig leültem tanulni. Később összetakarítottam, és pakolásztam, hogy legyen valami otthon kinézete a lakásnak, hiszen holnap jönnek a gyámügyesek, és nem kéne, hogy egy disznóólként lássák a lakást. Este ismét fáradtan aludtunk el, de másnap reggel már korán keltünk. Amíg Kimi készülődött, én elugrottam reggelit venni, de az újságosnál megakadt a szemem, az egyik hírlapon. Azt hittem elájulok, amikor elolvastam a címlapot. Azt hiszem most vége mindennek.