Zoé halk kopogást hallott a szobája ajtaján, majd bátyja feje tűnt fel.

-Hugi, kész a reggeli. Anyu mondta, hogy szóljak, gyere enni! –azzal már el is tűnt.

-Megyek –suttogta halkan, majd néhány perc lustálkodás után erőt vett magán, belebújt a köntösébe, és lement az ebédlőbe. –Jó reggelt mindenkinek! –köszönt a reggeliző családjának.

-Jó reggelt –köszöntötték egyszerre. Zoé leült a helyére, majd szemügyre vette, hogy miből választhat: volt pirítós és rántotta, valamint tea és kávé. Némi mérlegelés után a rántotta és a tea mellett döntött. Csöndben fogyasztották el a reggelit, majd segített az anyjának rendet rakni és elmosogatni. Miután ezzel végzett, felment a szobájába, felöltözött, és úgy döntött, hogy a mai napot a barátjával fogja tölteni. A múlt héten egy kicsit elhanyagolta szegényt, így most éppen itt volt az ideje, hogy végre egy kicsit együtt legyenek.

-Anyu, átmegyek Simonhoz, jó? Majd jövök valamikor. –szólt be a nappaliba az édesanyjának, aki éppen az aznapi újságot olvasta.

-Rendben, de azért ne maradj sokáig. Attól, hogy túl vagy az érettségin, még nem kéne az egész napot elherdálni.

-Tudom, de a mai napot még ellógom, ha nem gond. –vasárnap van, mégis miért ne lehetne a barátjával és miért ne pihenhetne egy kicsit? Úgy gondolta, hogy a séta közben lesz egy kis ideje, hogy gondolkodjon azon, hogy hogyan fog pénzt keresni. Jogsit szeretne, méghozzá minél gyorsabban. Az anyjának nem tetszik a dolog, egyenesen ellenzi, a nevelőapja meg nem akar beleszólni a dologba. Egyedül a bátyja áll mellette, aki osztja a véleményét, miszerint manapság a jogsi már elengedhetetlen. Ő még nagyon kicsi volt akkor, amikor az apja meghalt egy autóbalesetben, valószínűleg ezért is tiltakozik annyira az anyja, annak ellenére, hogy ő maga vezet. A bátyjának is csak hosszú idő, és sok vita után sikerült elérnie, hogy végül megengedje, hogy jogsit szerezzen. Vele azonban más a helyzet. Ő a „pici lánya”. És mint hogy lány, ezért nem igazán kellene ilyen dolgokkal foglalkoznia, sokkal inkább a divattal: ruhákkal és sminkcuccokkal. Legalábbis az anyja szerint. Pedig ha tudná az anyja, hogy amikor szombat esténként „bulizni” megy Simonnal és a bátyjával, akkor valójában illegális gyorsulási versenyekre mennek, no nem részt venni, csak megnézni. De az anyjuknak már ez is sok lenne. Úgy döntött, hogy keresni fog valami munkát. Más megoldása nincs. Aztán ha már összegyűjti a pénzt, túl sok ellenérve már nem lehet az anyjának. Útközben vett is gyorsan egy újságot, s úgy döntött, hogy gyorsan átfutja, még mielőtt Simonhoz ér. Meg is akadt a szeme az egyik hirdetésen: „Megbízható bejárónőt keresek, napi 6 órában. Állásinterjú kedden 2-kor az alábbi címen…” Szuper! Ez pont neki való! Máris jobb kedve lett. Csak nem lehet olyan nehéz rendben tartani egy házat. Rendet rakni, takarítani, egye fene, még a főzés is belefér. De vajon mit fognak hozzá szólni otthon? És hogy fog reagálni Simon? Perceken belül meg fogja tudni, ugyanis odaért hozzájuk. Simon éppen kint volt a kertben, az autóját bütykölte.

-Szia! Hát te mi jót csinálsz? –ment oda a barátjához Zoé, és nyomott egy puszit a fiú arcára.

-Szia! Valami elromlott ebben a vacakban, arra próbálok rájönni, hogy mi. De éppen itt az ideje, hogy egy kis pihenőt tartsak. –mosolyodott el Simon, majd megtörölte a kezét, és magához ölelte barátnőjét.

-Helyes, de nem akarlak feltartani, ha dolgod van, akkor hagylak.

-Meg ne próbáld! –húzta még közelebb magához Zoét. –És egyébként mi újság?

-Kitaláltam, hogy hogy fogok pénzt szerezni a jogsimra. –mondta Zoé büszkén.

-Igen? Szuper. És mi a terved?

-Ezt nézd! –mutatta meg Simonnak a hirdetést.

-Bejárónő leszel? –lepődött meg a fiú.

-Miért ne? Otthon is szoktam takarítani, és főzni is. Nincs min csodálkozni.

-Okés, csak…valahogy nem tudlak elképzelni kiskötényben és tollseprűvel a kezedben. –kuncogott Simon.

-Nagyon vicces. Nem is kell! Legalábbis remélem –húzta el a száját Zoé.

-Nincs kedved megnézni egy filmet? Tegnap vettem meg a Taxi 4-et. Rád vártam, hogy megnézzük.

-Édes vagy. Akkor menjünk –azzal bementek a házba.

-Helyezd magad kényelembe, mindjárt jövök, csak megmosdok, nem akarlak túlságosan összeolajozni. –tűnt el Simon a fürdőben, Zoé pedig kényelmesen elhelyezkedett a nappali kanapéján, miután bekészítette a DVD-t a lejátszóba. –Már itt is vagyok, indíthatjuk a filmet- majd lehuppant Zoé mellé, magához ölelte, s megnézték a filmet. Még vége sem lett a filmnek, amikor megszólalt Simon mobilja. –Igen…jó, majd megyek…pont most??…rendben, megyek…jól van, mondom, hogy megyek. –bontotta dühösen a vonalat.

-Valami baj van? –kérdezte Zoé.

-Nem. Semmi, csak el kell mennem. Nem gond? –kezdett el szedelőzködni Simon, így Zoé is készülődni kezdett.

-Persze, hogy nem. Majd beszélünk. –megcsókolta Simont, majd haza indult. Nem így tervezte a napját, az már hétszentség. Hazament, s úgy gondolta, hogy jobb, ha még most tisztázza a dolgokat az anyjával, így egyenesen a konyhába ment.

-Szia, hát te? Már itthon? Csak nem vesztetek össze? –csodálkozott az anyja.

-Nem, dehogy. Csak hívták telefonon, és mennie kellett. De szeretnék veled beszélni.

-Ajjaj, ez komolyan hangzik. –tette le az anyja a kezéből a kést.

-Az is. Szóval te is mondtad, hogy nem kéne ellógnom a nyarat.

-Igen, ez így igaz. –hallgatta figyelmesen a lányát Hilary.

-Ezért arra gondoltam, hogy mi lenne ha dolgoznék. Akkor még pénzt is kereshetnék.

-És mire gondoltál? Milyen munkára?

-Erre –azzal előhúzta az újságot, s megmutatta az anyjának is a hirdetést.

-Hát…te tudod. De biztos jó ötlet ez? Úgy értem mi van, ha egy idős házaspárról van szó? Nekik külön gondoskodásra van szükségük. –erre nem számolt. De most hogy az anyja mondja…Majd megoldja!

-Szerintem meg fogom állni a helyem. Holnap el is megyek az interjúra. Aztán majd meglátjuk.

-Ahogy gondolod. Szorítok neked.

-Köszi.

-És mire fogod költeni a pénzed? –Zoé sejtette, hogy előbb-utóbb ez a kérdés is elő fog jönni.

-Hát…még nem tudom. Talán beiratkozom egy tanfolyamra.

-Tanfolyamra? –Hilary sejtette, hogy mire akar a lánya kilyukadni. –Egy olyan tanfolyamra?

-Igen. Anyu, tudom, hogy féltesz, és hogy szerinted ez nem jó nekem, de ez az álmom.

-Zoé, nem, és kész. –kezdett hozzá ismét a zöldségek felvágásához Hilary, amit az előbb a beszélgetés miatt félbehagyott.

-De miért nem??? Nem vagyok már kislány!!

-Nekem mindig a kislányom maradsz, de nem erről van szó. Nem neked való és kész.

-Miért hiszi azt mindenki, hogy jobban tudja, hogy mi jó nekem, mint én magam?

-Azért, mert egyenlőre még mi felelünk érted.

-De tudok magamra vigyázni!!

-Apád is azt hitte. –azzal lecsapta a kést, és magára hagyta Zoét. Zoé érezte, hogy most talán túl messzire ment, de nagyon akarta azt a jogsit. És nem fogja feladni az álmát, csak azért, mert az anyjának nem tetszik. Elmegy holnap arra a meghallgatásra, és meggyőzi a családot, hogy ő kell nekik.