Reggel Zoé nagyon korán felkelt. A fürdőszoba szabad volt, így nem kellett senkire sem várnia, bár az lett volna csoda, ha fél 6-kor bárki is a fürdőt használná. Gyorsan letusolt, és felvett egy kényelmes ruhát. Igyekezett sportosan öltözni, mert a takarításhoz ez lesz a legkényelmesebb. És különben sem divatbemutatóra megy. Kényelmesen lesétált a lépcsőn, és a konyha felé vette az irányt, hogy igyon egy pohár kávét, és egyen valamit reggelire. Legnagyobb meglepetésére nem üresen találta a konyhát, Chris az asztalnál ült, és a laptopján pötyögött valamit.

-Jó reggelt –köszönt neki Zoé.

-Jó reggelt. Főztem kávét, persze csak ha kávézol. –mutatott Chris a kávéfőzőre.

-Igen. Köszi. –felelte zavartan Zoé. Nem igazán tudta, hogy mit kezdjen ezzel a helyzettel. Annyira új neki még, és fogalma sincs, hogy hogy viselkedjen vele.

-Beszélhetnénk egy kicsit? –csukta le a laptopját Chris, és várta, hogy Zoé hogyan fog reagálni.

-Igen, persze –azzal töltött magának egy pohár kávét, és leült Chrisszel szemben.

-Erről az egész helyzetről szeretnék beszélni. Tudom, hogy új, mert tényleg az. Nagyon. Nekem is. De gondolom főleg nektek.

-Tényleg az. –kortyolt egyet a kávéjába Zoé.

-És még én sem tudom igazán, hogy hogy viselkedjek veletek, csak azt tudom, hogy szeretem az anyátokat. Tényleg, és őszintén. És szeretném, hogy elfogadjatok. Nem akarom sem az apátok sem Charlie szerepét betölteni, mert nem is tudnám, és amint már mondtam, nem is akarom. Csak azt szeretném, hogy jól kijöjjünk. Még szeretnetek sem kell, egyszerűen éljünk normálisan egymás mellett.

-Oké. Rendben.

-Tényleg? –csodálkozott Chris. Azt hitte, hogy nehezebb dolga lesz, hiszen Zoé a maga 18 évével az ő szemében még igencsak a kamaszkorhoz tartozik.

-Igen. Tegnap hülyén reagáltam, szóval ezért bocs. Csak tényleg új ez az egész. De éjjel gondolkodtam, és este még Duncannel is beszéltünk. És arra jutottunk, hogy gyerekes dolog lenne, ha veszekednénk vagy ilyesmi, hiszen még nem is ismerünk. Szóval részünkről a dolog okés.

-Valóban? Ennek nagyon örülök. –mosolyodott el Chris, s egyúttal egy óriási kő is leesett a szívéről. Megnyugodott, hogy a gyerekek így elfogadják, ill. próbálkoznak megbarátkozni a helyzettel.

-Én is. Ö…reggeliztél már? Csinálok egy rántottát, ha éhes vagy, szívesen csinálok neked is egyet.

-Köszi, elfogadom. Eddig még csak egy kávét ittam. Jól fog esni a reggeli.

-Oké, akkor folytasd nyugodtan a munkád, én addig megcsinálom a reggelit. –azzal Zoé felkelt, és elővett néhány tojást, majd felütötte őket, s rövid idő múlva az asztalon már ott gőzölgött egy-egy bögre tea és a rántotta. Hilary alig hitt a szemének, amikor a konyhában meglátta az együtt reggeliző és beszélgető Zoét és Christ. Csatlakozott hozzájuk, majd hamarosan Duncan is. Nem telt bele sok időbe, nyílt az ajtó, és betoppant a harmadik testvér is, Zoé nővére, Claire.

-Sziasztok! Megjöttem. Hm, micsoda finom illatok. Ugye jut nekem is? –ült le az asztalhoz. Claire már nem lakott velük, úgy gondolta, hogy a saját lábára áll, így kb. 2 hónapja elköltözött otthonról, de elég gyakran hazajár még mindig. De ez nem is volt gond, hiszen egy családot alkotnak. Hilary hamarosan Claire-nek is bemutatta új párját, s így most már az egész család megismerhette Christ. Reggeli után Claire és Zoé félrevonult.

-Milyen a szabad élet? –faggatta Zoé a nővérét.

-Nagyon jó. Te, az ember olyan partikra tud bejutni, hogy az kész. A múltkor Simone barátnőm bevitt valami eszméletlenül puccos partira. És tudod milyen tuti pasival ismerkedtem meg?

-Komolyan? Nem csak sznobok járnak oda? –emlékeztette nővérét arra, hogy mindig ilyen és hasonló jelzőkkel szokta illetni az efféle partikat.

-A többségén igen, de ezen…annyira jó az a pasi, eszméletlenül tud bulizni. És még az ágyban is jó.

-Ugye nem feküdtél le vele rögtön? –hüledezett Zoé.

-Nem, dehogy! Már randizgattunk párat, és múltkor megkérdeztem, hogy lenne-e kedve feljönni hozzám…-vigyorodott el Claire-…és volt kedve.

-Mindjárt gondoltam. –vigyorgott Zoé is.

-Neked is egy ilyen pasi kéne, nem Simon…Jól néz ki, jó az ágyban, bár azt nem tudom, hogy Simon milyen az ágyban, és még pénze is van.

-Simonnal tökéletesen jól vagyunk, nem kell másik pasi. De örülök, hogy neked ilyen jó minden.

-Te, ez a Chris mióta lakik itt? –kezdte el Zoét faggatni Claire.

-Ez az első reggele. Egész jó fej. El lehet viselni. Rosszabbra számítottam, de mondom, nem gáz. –kezdett el Zoé pakolászni, mert még be akart köszönni Simonnak, mielőtt dolgozni megy.

-Okés. Ha anyu boldog, akkor elfogadom.

-Mi is erre a következtetésre jutottunk Duncannel. Bár meg kell hagyni, elég durva váltás volt. Egyik nap még Charlie, aztán Chris. Kezdek parázni, hogy mi lesz, ha vele is szakít.

-Majd kiderül. Te, Zoé, elvihetnék egy-két CD-t? –kezdte el nézegetni Zoé gyűjteményét.

-Persze. Válogass csak, én viszont megyek, még beugrom Simonhoz.

-Okés, köszi. Majd valamelyik nap felugorhatnál, és elmehetnénk strandra vagy valami.

-Jó, majd csörgök. Na szia. –hagyta magára Zoé a nővérét a CD-k társaságában, majd lement a konyhából, ahol az anyja és Chris nagyban beszélgettek. –Anyu, én megyek, még beugrom munka előtt Simonhoz, jó?

-Jó, akkor jó munkát. Ha valami gond van, telefonálj, jó? –Zoé nem tudta elképzelni, hogy mi gondja lehetne. Megtámadnák a porcicák vagy mi? De mindegy, inkább bólintott, majd elköszönt tőlük, és elindult kifelé, de a folyosón megállt, mert kikötődött a cipője, így lehetett fültanúja az anyja és Chris beszélgetésének.

-Hogy hogy dolgozik? –kérdezte Chris.

-Pénzt gyűjt a jogosítványra, mert megmondtam, hogy tőlem nem kap rá pénzt.

-Helyes. Nem is jó dolog, hogy nőként vezessen, ráadásul ilyen fiatalon. –Zoé alig hitt a fülének.

-Szerintem sem. Pedig mániája a kocsi. Mindegy hogy milyen, csak guruljon. És nem lehet lebeszélni a jogosítványról, pedig már megpróbáltam. –sopánkodott az anyja, Zoé pedig egyre mérgesebb lett. Tudta, hogy nem szép dolog hallgatózni, de mivel most róla volt szó, úgy gondolta, hogy ez most megbocsátható.

-Akkor egyszerűen tiltsd meg neki. –MI???? Zoé már ott tartott, hogy visszarohan, és jól beolvas Chrisnek, de uralkodott magán.

-Nem akarom. Ha tiltom, még rosszabb.

-Te tudod, de én melletted állok, szerintem sem jó ötlet, hogy vezessen. –Zoé eddig bírta, inkább elment, és magában puffogott. Még hogy lány létére ne vezessen!! Ezt a baromságot!! Ráadásul szerinte túl fiatal. Mikor kezdjen el vezetni? 60 évesen?? Csodás. Pedig már kezdte megkedvelni ezt a Christ.

-Zoééé!!! –hallotta meg Simon hangját, s amikor hátrafordult, látta, hogy a barátja már jól kifulladt mögötte, úgy sietett, hogy utolérje. –Szia. –csókolta meg rögtön a barátnőjét- Azt hittem, hogy sosem hallasz meg. Már itt kiabálok egy ideje utánad.

-Bocsi, csak elgondolkodtam.

-És min? –karolta át Zoét, és így folytatták az útjukat.

-Anyu új pasiján. Szerinte nem kéne vezetnem… -kezdett bele a mesélésbe Zoé, s egészen Kimi házáig beszélgettek.