-Aztaaa, ez aztán a ház. Hát szivem, mire ezt kitakarítod… -hüledezett Simon, amikor megálltak Kimi háza előtt.

-Majd csak végzek valamikor. Addig is légy jó! –ölelte át a barátját.

-Te is, és jó munkát! –gyengéden megcsókolta Zoét, majd megvárta, míg a lány bemegy az óriási kapun, és elment. Zoé egy kicsit ideges volt. Mégis csak ez lesz az első munkanapja. Remegő kézzel kopogott be az ajtón, amelyet most talán még nagyobbnak látott, mint amekkora volt.

-Szia, bújj be. –nyitott ajtót néhány perc elteltével Kimi. Szemmel láthatóan még egy kicsit álmos volt.

-Szia. Nos, megérkeztem. –mondta zavarában Zoé.

-Látom –Kimit mulattatta, hogy zavarban van Zoé. –A cuccod tedd nyugodtan le. Körbevezetlek, jó? De előre szólok, hogy ne ijedj meg, mert nagy a kupi, ja és van egy kutyám is. De nem harap.

-Okés. –azzal elindultak a rögtönzött túrára. Zoé tényleg kezdett megijedni, amikor meglátta az óriási ruhakupacokat, a szanaszét heverő újságokat, és a mosatlan tányérokat a konyhában.

-Nos ezzel megvolnánk –tértek vissza a nappaliba- Mit gondolsz, menthető a helyzetem?

-Határozottan. Azt hiszem a konyhában fogom kezdeni. Főzni kell most valamit?

-Öö…hát…nem tudom. Talán később jól jönne egy ebéd. De valami könnyű. Például sült csirke. Ja, és egyébként bármi kell, szolgáld nyugodtan ki magad, üdítő a hűtőben, ha zenét akarsz hallgatni, ott a hifi, használd nyugodtan.

-Rendben. Akkor én megyek is mosogatni. –azzal Zoé elindult a konyhába.

-Ha kellenék, mármint ha nem találsz valamit, akkor az alagsorban vagyok, ott van az edzőterem. –Zoé hirtelen alig hitt a fülének, de aztán csak elmosolyodott és bólintott egyet. Mit is gondolt, hogy egy ilyen házban, ráadásul pont neki nincs edzőterme. Először úgy gondolta, hogy nem kell zene, de aztán mégis úgy döntött, hogy jobb, ha szól valami. A hűtőben hála talált mélyhűtött csirkét, így csak kivette, befűszerezte, és berakta a sütőbe, s amíg az sült, addig ő sikeresen vette az első akadályt: elmosogatott. Mire megsült a csirke, a köretet is megcsinálta: krumplipürét. A konyhában letörölgette a pultot és a gáztűzhelyt, felsöpört, majd felmosott, és gyorsan megterítette az asztalt az ebédlőben. Amikor Kimi feljött az alagsorból, alig hitt a szemének: a konyha csillogott-villogott, ráadásul ínycsiklandozó illatok szálltak felé.

-Készen van a csirke. –zökkentette ki Zoé a gondolataiból.

-Érzem –mosolyodott el Kimi- gyorsan letusolok, aztán jövök. –azzal már sietett is felfelé a lépcsőn. Zoé megvárta, amíg Kimi letusolt, addig ő is tartott egy kis szünetet, és ivott egy gyümölcslevet, majd amikor Kimi asztalhoz ült, tálalta a csirkét.

-Jó étvágyat. –mosolygott Zoé, és várta, hogy mi lesz Kimi reakciója a csirkére.

-Te nem eszel? –kérdezte zavartan Kimi.

-Én? Nem, köszi. –Zoé is zavarba jött.

-Biztos? Nem szeretek egyedül enni.

-Nem, köszi. Biztos. A nappalival még ma végezni akarok. –azzal máris elindult a nappaliba, hogy összegyűjtse a széthagyott újságokat, ruhadarabokat, és a kutya játékait. Esze ágában nem volt leülni ebédelni. Idegenek társaságában nem igazán szeret enni, ráadásul hogy néz az ki, hogy az alkalmazott a főnökével ebédelget? Kizárt. Jó, vannak kivételes esetek, például munkaebéd, de akkor sem. A hirtelen megcsörrenő telefonja rendesen megijesztette Zoét.

-Szia kicsim. Oltári hírem van. –Simon volt az.

-Szia, elhiszem, de most dolgozom. –próbálta éreztetni a barátjával, hogy nem feltétlenül munkaidőben kellene telefonálnia.

-Jó, de fél perc.

-Oké, mondd. –hagyta abba Zoé a pakolást.

-Tudod mit fogok csinálni szombaton??

-Nem, mit?...Csak nem???

-De de.

-Indulhatsz a versenyen???

-IGEN!!!

-Szuper!!! Gratulálok!!! Munka után átmegyek, megünnepeljük, jó? –örvendezett Zoé.

-Ö…szóval….Freddel már megbeszéltük, hogy elmegyünk egyet kocsikázni, csak hogy eddzek egy kicsit a szombat estére.

-Ó, persze, rendben. De nekem most tényleg mennem kell –mondta Zoé csalódottan.

-Okés. Szia. –bontotta Simon a vonalat. Zoé tényleg szerette volna megünnepelni Simonnal azt, hogy végre életében először indulhat a gyorsulási versenyen. Amióta együtt jártak, Zoé tudta, ez Simon egyetlen vágya, és most végre valóra válhat.

-Minden rendben? –érdeklődött Kimi, miután meglátta Zoé csalódott arcát.

-Persze. –azzal folytatta a rendrakást. Külön kupacokat csinált: ruhák, újságok, kutyajáték. Zoé elmosolyodott magában, mert kevesebb játékot talált, mint széthagyott ruhát és újságot.

-Merre találom a mosógépet? –tette fel a nagy kérdést Kiminek.

-Az alagsorban. Azon az ajtón tudsz lemenni, az edzőterem mellett van. –mutatta Kimi az utat.

-Köszi. –azzal Zoé felnyalábolta a ruhákat, és elindult lefelé. Meglepődött, hogy milyen tiszta és világos az alagsor is, hiszen a filmekben és az ő házukban is sötét. Miután megtalálta a mosógépet, szétválogatta a fehér cuccokat a színes cuccoktól, és először azokat rakta a gépbe. Kiválasztotta a megfelelő programot, majd visszatért a nappaliba. –Az újságok kellenek vagy ki lehet dobni őket? –tette fel az újabb kérdést Kiminek.

-Ööö….szerintem dobd ki nyugodtan. Köszönöm az ebédet, nagyon finom volt. Bevallom, nem gondoltam, hogy ilyen jól tudsz főzni.

-Köszi. Nem nagy dolog, csak követni kell a szakácskönyv utasításait.

-Igen, de nekem még az sem szokott menni. –pirult el Kimi, ami Zoét egy kicsit mulattatta.

-Megyek elmosogatok –szólalt meg néhány másodperc után Zoé.

-Oké, én kimegyek egy kicsit Ajaxhoz. –azzal Zoé nagy megkönnyebbülésére Kimi magára hagyta. Nem az volt a baja, hogy bent volt, mert nem, csak…valahogy nem igazán tudta, hogy hogy viselkedjen. Ő mindig is úgy képzelte el a főnök-beosztott viszonyt, hogy a főnök kiadja a feladatot, aztán szépen hagyja dolgozni az alkalmazottat, sőt, még ellenőrzi is, hogy mindent elvégezzen, és ne lazsáljon. Erre itt van Kimi, aki a főnöke, és úgy viselkedik vele, mintha nem is az lenne. Na mindegy, ezen kár agyalnia, inkább tényleg elmosogatott, majd Ajax játékait is elrakta, s örömmel nyugtázta, hogy a helyiség tényleg kezd hasonlítani egy nappalihoz. Mire véget ért a munkaideje, teljesen kitakarította a nappalit, és ki is mosott.

-Azta! Rá se ismerek a saját nappalimra. –jött be Kimi.

-Igyekeztem rendet rakni. –válaszolta Zoé.

-Viccelsz? Tök jó. Köszi.

-Nincs mit. Holnap megcsinálom az emeletet.

-Jó, köszi ismét. Akkor holnap találkozunk. –kísérte ki az idő közben távozni készülő lányt Kimi.

-Szia. –búcsúzott el Zoé.

-Szia. –köszönt el Kimi is. Zoé úgy döntött, hogy beugrik Jennihez, és csak utána megy haza. Még mindig nem volt kedve Chrisszel beszélni a reggeli dolog miatt. Hamar odaért Jennihez, majd hosszú órákig beszélgettek, végül úgy döntöttek, hogy elmennek a plázába, mert Zoé kitalálta, hogy vesz valami ajándékot Simonnak a versenyre. Először úgy gondolták, hogy valami kabalát fog kapni, de amikor megpillantották a sportboltot, rögtön tudták, hogy onnan kell valamit beszerezniük. Bementek, majd hosszas nézelődés után –amit az eladó nem igazán díjazott, mert a zárórához közeledett az idő- sikerült dönteniük. A választásuk egy fekete-piros csuklószorítóra esett, mert Simon az utóbbi időben sokat fájlalta a csuklóját, és Zoé egyfajta kabalaként is tekintett a csuklószorítóra. Azt azonban nem gondolta, hogy nem csak ő vetett szemet rá.