Ahogy a csuklószorítóért nyúlt, a keze összeütközött egy másik kézzel. Legnagyobb meglepetésére Kimi kezével. Riadtan néztek egy pillanatig egymásra, majd elmosolyodtak.

-Kimi, ez állat egy csuklószorító –ért oda Toni, Kimi egyik legjobb barátja. –Ó, bocsi, megzavartam valamit.

-Egyszerre nyúltunk érte –avatta be Kimi a barátját, s közben Jenni is odaért hozzájuk.

-Legyen a tiéd. –ajánlotta fel Kimi, mire Toni oldalba bökte, de a két lány ezt nem vette észre.

-Nem. Köszi, legyen csak a tiéd. –hárította az ajánlatot Zoé, s most őt bökték oldalba, de nem Toni, hanem Jenni.

-Rendben, nagyon köszönjük –kapta fel a csuklószorítót Toni, és máris ment a pénztárhoz.

-Héé, mi akartuk azt a csuklószorítót!! –csattant fel Jenni, majd el is indult a pulthoz, s Kimi és Zoé egyedül maradt. A helyzet vicces volt, mert mind a ketten mozdulatlanul álltak egymás mellett, s hallgatták, hogy a barátaik vitatkoznak.

-Mi lenne, ha megkérdeznénk, hogy van-e még a raktáron ilyen csuklópánt? –vetette fel az ötletet Kimi.

-Jó ötlet. –azzal odasétáltak a pulthoz, és megkérték az eladót, hogy nézzen utána, található-e még raktáron ebből a cikkből. Szerencséjükre az eladó nem üres kézzel tért vissza a raktárból. Sikerült találnia még egyet.

-Nos, azt hiszem mind a ketten sikerrel jártunk. –mosolygott Kimi.

-Igen, hála. Remélem Jenni nem veszett nagyon össze a barátoddal –nézett aggódó tekintettel a mérges barátnőjére, aki még mindig Tonival vitatkozott, annak ellenére, hogy a probléma megoldódott.

-Biztos, hogy nem. Vele nem lehet sokáig veszekedni. Nézd, máris mosolyog. –s valóban. Toni mosolyogva hallgatta Jennit, majd pár perc múlva mind a ketten elnevették magukat, majd elindultak Kimiék felé.

-Meghívlak titeket egy üdítőre, hogy megünnepeljük a sikeres vásárlást. –csatlakozott Zoéhoz és Kimihez Toni és Jenni.

-Ó, arra igazán nincs szükség. –szabadkozott Zoé.

-Hidd el, kár Tonival vitatkozni. –próbálta Kimi meggyőzni Zoét, maga sem tudta, hogy miért.

-Na jó, akkor menjünk. –adta be a derekát végül Zoé, s örömmel látta, hogy ez mekkora boldogsággal töltötte el Jennit. Leültek az egyik –éjfélig nyitva tartó- kávézó asztalához, és várták a pincér megjelenését. A pincér hamar észrevette, hogy új vendégek érkeztek, így néhány pillanat múlva már feléjük tartott.

-Jó estét, mit hozhatok? –állt meg az asztaluknál.

-Lányok? Mit kértek? –kérdezte Toni.

-Én egy forrócsokit –mosolygott Jenni.

-Én teát kérek –adta le Zoé is a rendelését.

-Rendben, akkor a hölgyeknek hozzon azt, nekem egy kávét, Toninak pedig Red Bullt? –nézett Tonira, aki máris bólogatott. A pincér elment, ők pedig ott maradtak négyen. Zoé nem tudta, hogy miről kezdjen el beszélgetni, Jenni viszont szemmel láthatóan hosszú beszélgetésbe elegyedett Tonival. Mielőtt Zoé megszólalhatott volna, csörögni kezdett a telefonja. Az anyja volt az.

-Szia anya. –vette fel Zoé.

-Szia kicsim. Csak azért hívlak, hogy mikor jössz haza, mert Chrisszel várunk téged a vacsorával. Duncan átment Robhoz.

-Ne várjatok –válaszolta röviden Zoé, ugyanis ismét eszébe jutott Chris reggeli megjegyzése.

-És szabad tudnom, hogy miért ne?

-Mert a plázában vagyok és nem tudom, hogy mikor érek haza –és nem akarok Chrisszel találkozni, tette hozzá magában Zoé. –Mond meg Chrisnek, hogy megeheti az én részem is. –azzal bontotta Zoé a vonalat, majd kikapcsolta a telefonját.  –Bocsi. –kért elnézést, amiért telefonált.

-Semmi gond, nekem is állandóan csörögni szokott. –mosolygott Kimi.

-Aham, soha nem tud úgy elmenni szórakozni, hogy az az átkozott kütyü ne szólalna meg. –forgatta a szemeit Toni – Tényleg, most hogyhogy nem csörögsz?

-Van egy olyan érzésem, hogy vagy otthon, vagy a kocsiban maradt. –tapogatta végig a zsebeit a mobilja után kutatva.

-Végre! –sóhajtott fel Toni. –Ú, basszus, tudom már, hogy mit felejtettem el még megvenni. Jenni, nem jönnél el velem segíteni választani? –nézett Zoé barátnőjére kérlelő szemekkel.

-De, szívesen. –állt fel mosolyogva Jenni, és már el is mentek Tonival, kettesben hagyva Zoét Kimivel. Mind a ketten zavarban voltak. Egyikőjük sem tudta, hogy mit mondjon. A csendet végül Kimi törte meg.

-Nem baj, ha megkérdezem, hogy miért voltál kicsit ellenséges anyukáddal? Tudom, hogy nem tartozik rám, csak…

-Semmi gond. Reggel volt egy beszólása, jobban mondva a pasijának, csak nem vették észre, hogy meghallottam... –Zoé maga sem tudta, hogy miért mondja el ezt pont a főnökének.

-Kitalálom. Rólad mondott valamit. –vette át a szót Kimi.

-Pontosan. Már anyu sem nézi jó szemmel, hogy jogsit akarok, de vele még elbírok, a bátyám is segít puhítani, de a pasija…ellenzi, hogy egy nőnek jogosítványa legyen. Szerinted sem kell egy nőnek jogsi?

-Ígérd meg, hogy ha megmondom a véleményem, nem fogsz felmondani. –nézett komolyan Zoéra, majd elmosolyodott.

-Nem ígérek semmit –mosolygott Zoé is.

-Rendben. Szerintem van néhány csapnivalóan rossz női vezető, de férfi is, szóval nem attól függ. Tudom, hogy közhely, de érezni kell a kocsit.

-Maradok. Nem mondok fel. –mosolyodott el Zoé, ekkor azonban egy váratlan vendég állt meg az asztaluknál.  

-Csak nem zavarok? –szólalt meg Simon ridegen.

-Szia édes! –mosolygott tovább Zoé, valójában azonban nem tudta, hogy mit csináljon. De végül is ő nem tett semmi rosszat. –Ő Kimi, a főnököm. Jenniék meg elmentek valahova –tette gyorsan hozzá, még mielőtt a barátja bármit is kérdezhetett volna. –Kimi, ő pedig Simon, a barátom. –Kimi kezet akart fogni vele, de Simon nem igazán örült ennek, nem is viszonozta a gesztust.

-Á, már vissza is értünk. –huppantak le Jenniék is a társaság mellé. –Szia Simon! Nem úgy volt, hogy te Freddel leszel? –tette fel azt a kérdést Jenni, ami Zoé oldalát is fúrta.

-Változott a program. –volt még mindig komor Simon.

-Ha nem baj, akkor mi most megyünk –állt fel Zoé, majd karon fogta Simont. –Köszönöm a teát. Sziasztok!

-Sziasztok –hangzott a válasz egyszerre.

-Mondhatom csodálatos –szólalt meg Simon, amikor már hallótávolságon kívülre kerültek.

-Jajj, ne légy már ilyen! –bújt oda hozzá Zoé. –Éppen Jennivel vásároltunk, amikor összefutottunk Kimiékkel. Toninak meg szemmel láthatóan bejön Jenni, ezért ültünk le beszélgetni.

-Érdekes! Amikor én odaértem, akkor csak ketten ültetek az asztalnál.

-Mert Jenni elkísérte Tonit valahova. –próbálta még mindig puhítani Zoé a barátját. –Egyébként meg sem kérdezed, hogy mit vettünk?

-Gondolom egy újabb felsőt vagy nadrágot. –mondta unottan Simon, amitől Zoénak is kezdett elmenni a kedve.

-Nem. Történetesen nem azt. Hanem ezt –vette elő a kis dísztasakot és Simon orra elé tartotta amikor beszálltak a liftbe.

-Ez meg mi? –vette át a tasakot. –Egy csuklópánt? –húzta a száját a fiú.

-Aham. –mosolygott Zoé. –Tetszik?

-Pazar. És mégis mire használjam? Ebben szereljem a kocsit? –ejtette vissza a csuklópántokat Simon.

-Tudod mit! Nem, nem kell ebben szerelned semmit. –kapta ki Zoé a kezéből a tasakot, és amint kinyílt a lift ajtaja, elrohant.

-Zoé!!! –kiabált utána Simon, de a lány nem fordult vissza, rendületlenül haladt a kijárat felé.