-Na, milyen? –álltak meg a pályán a rajtvonalnál Duncanék.

-Csúcs. De azért megnézném, hogy mit tud a pályán. –célzott Zoé arra, hogy igazán elindulhatnának végre versenytempóban is.

-Rendben, de nem vállalok érted felelősséget. –mosolygott Duncan.

-Nem is kell. Nem te tuszkoltál be a kocsiba, szóval erről ennyit. Inkább indíts. –azzal Duncan ismét beindította a motort, egyesbe kapcsolt, és már száguldottak is az első kanyar felé. Duncan egy kicsit fékezett, majd bevette az első kanyart, és máris a második felé tartottak. Majd’ fél órán át köröztek, a köridő pedig folyamatosan javult.

-Ez állati volt!!! –szállt ki a kocsiból fülig érő szájjal Zoé. –Basszus, még a lábam is remeg. Csúcs!!! Remélem egyszer majd nekem is megengeded, hogy vezessem.

-Még mit nem! Tuti ott kötnél ki –mutatott a kavicságyra.

-Ja, persze.

-Sziasztok! Hát ti? –lépett oda hozzájuk Rami.

-Szia. –ölelte meg Zoé, és kapott két puszit. –Ő a bátyám, Duncan. Duncan, ő a főnököm bátyja, Rami.

-Hello –fogtak kezet a srácok.

-Aztaa, ez aztán jó kis járgány. –járta körbe Rami a kocsit. –Láttam ahogy köröztetek.

-Versenyre készülünk. –bökte ki Zoé, mire Duncan rosszallóan nézett rá. –Most mi van? Benne megbízhatunk.

-Csak nem a szombati gyorsulásira? –kérdezett rá kerek perec Rami. –Nyugi, az egyik haverom is indul rajta. Nem köpök a zsaruknak. Ráadásul én is indultam még régebben egy-két ilyenen.

-Oké. –nyugodott meg Duncan.

-Első versenyed lesz?

-Igen. De remélem, hogy jól fog menni.

-Csak maradj nyugodt. Az a legfontosabb, és hogy ne kapkodj, azzal nem mész semmire. Akkor csak hibázhatsz. És ne törődj a sok szájhőssel. Lehet, hogy először még erősnek fog tűnni a mezőny, de utána. Bele fogsz jönni. Ja, és egyszerre ne tegyél fel sok pénzt. Sőt, az sem gáz, ha nem teszel fel semmit.

-Kösz a tippeket. Megfogadom. Van kedved eljönni egy próbakörre?

-Persze. –azzal a két srác máris beült a kocsiba, figyelmen kívül hagyva Zoét. Szuper, puffogott Zoé, amiért egyedül maradt. És ő most mégis mit csináljon? Úgy döntött, hogy leül, és megvárja, amíg a srácok befejezik a parádézást. Körökön keresztül figyelte őket. A srácok egyszer begördültek a boxba, állítgattak valamit a kocsin, majd ismét kihajtottak, miközben Zoé rendületlenül figyelte őket. Már kezdte unni a dolgot, tekintve, hogy legszívesebben ő vezetett volna, de ugye azt még nem lehet. Néhány kör után véglegesen visszamentek a boxba, de még vagy egy órán át különböző beállításokról beszéltek. Zoénak már zsongott a feje, ráadásul a szakszavak felét nem is értette. Olyan volt, mintha kínaiak között lenne.

-Sziasztok, hát ti? –jelent meg a semmiből Simon.

-Szia. –mosolygott Zoé. –Duncannel körözgettünk egy kicsit, és te?

-Csak gondoltam, hogy kiszellőztetem a fejem. Egyébként beszélhetnénk? –komolyodott el Simon.

-Persze. Duncan, mi elmentünk. Majd otthon találkozunk, jó?

-Oké, menjetek csak.

-Sziasztok! –köszöntek el a srácoktól, de azok annyira belemerültek a kocsiba, hogy erre már nem is reagáltak. –Nos, miről szeretnél beszélni? –kérdezte Zoé, amint egy kicsit csendesebb helyet sikerült találniuk.

-Felhívott anyukád. –mondta röviden Simon.

-Na ne. –Zoé már sejtette, hogy megint a gyerek-téma került előtérbe.

-Figyelj, nem volt gáz…annyira. Csak…

-Csak?

-Csak szeretnék tisztázni valamit. Én nem akarok gyereket. Még nem. Élni akarom az életem.

-Nyugi, én sem akarok még gyereket. –Zoé majd’ felrobbant! Ha hazamegy, tuti, hogy leül megbeszélni az anyjával a dolgokat, mert még a végén megszervezi a nem létező unokája keresztelőjét is.

-Oké, ezt akartam tisztázni. Azt sem tudom, hogy egy hét múlva még együtt leszünk-e –erre Zoé megtorpant. –Úgy értem, hogy nem tudhatjuk, hogy mi lesz akár egy nap múlva. Azt sem tudom, hogy mit fogok ma vacsorázni. Érted már? –Zoé tökéletesen értette, hogy mire akar a barátja kilyukadni, de azt hitte, hogy a kapcsolatuk szilárdabb, mint az előbb említett példában.

-Simon…

-Igen?

-De mi lenne, ha mégis terhes lennék? –tette fel Zoé a nagy kérdést. Kíváncsi volt, hogy mit mond rá a barátja.

-Ez hülyeség. Nem vagy terhes, és ez a lényeg. –indult volna Simon tovább, de Zoé nem mozdult.

-És ha mégis az lennék? Mit csinálnál?

-Ezt meg hogy érted? Felesleges ilyeneken rágódnod. Mert ugye nem vagy terhes? –kérdezte nyomatékosabban Simon.

-Nem, ne aggódj, nem. Már mondtam.

-Akkor meg? Felejtsd el ezt a baromságot, és gyere, még edzenem kell a verseny előtt. –Zoé feladta. Látta, hogy úgysem kapna választ arra a bizonyos kérdésre, hogy Simon akkor vele maradna vagy egyszerűen lelépne. De talán már nem is akarta annyira tudni. Csak egyszerűen arra lett volna kíváncsi, hogy mennyire számíthat a barátjára. Inkább elindult, és az út hátralévő részén nem szólt egy szót sem. Otthon elbúcsúztak, majd mivel Hilary és Chris nagyban beszélgettek a nappaliban, inkább felment a szobájába, és felhívta Jennit.

-Szia, helyzet? –kérdezte vidáman a barátnője.

-Gáz minden. Anyám fejébe vette, hogy terhes vagyok. –ült le az ablak alá törökülésben Zoé.

-Hát ez jó. –nevette el magát Jenni, majd gyorsan hozzátette –Illetve nem jó.

-Hát nem.

-De ugye nem…

-Jajj légyszi legalább te ne kezd már!

-Ok, meg sem szólaltam. De hogy jött elő a téma?

-Chris kipakolta Simont. Éppen kezdtünk volna belemelegedni a dologba, amikor benyitott, és elküldte.

-Azt megnéztem volna –kuncogott Jenni, amitől egy kicsit Zoénak is jobb kedve lett.

-De a legrosszabb még csak ezután jött.

-Te jó ég. Mi van még? –szörnyülködött Jenni.

-Anyu beszélt Simonnal. Ő meg rögtön rákérdezett, hogy mi van. Én meg mondtam, hogy semmi. Aztán elkezdtem agyalni…

-Nem kéne…

-Kösz. Szóval elkezdtem azon gondolkodni, hogy mi lenne ha tényleg terhes lennék.

-Jajj szivi, az ilyen „mi lenne ha” dolgokon kár rágódni.

-Igen, tudom, de akkor is. Szóval megkérdeztem, hogy mit tenne ha az lennék. És nem mondott rá semmit. Kitért a válasz elől.

-Hát…nem tudom, hogy mit mondjak.

-Inkább semmit. És ti hogy vagytok?

-Klasszul, köszi.

-Na legalább valakinek bejönnek a dolgok. Örülök nektek. –mosolyodott el Zoé.

-Köszi, drága vagy. Figyelj, Simonon meg ne gondolkozz. A pasik egyébként is menekülnek a gyerektől, szóval ezen kár rágódni. Ő szeret, te szereted, kész. Ne bonyolítsd túl a dolgokat.  

-Lehet, hogy igazad van.

-Tuti. Most pedig tegyél be egy jó CD-t, vagy menj el vásárolni, és ne rágódj. Vili?

-Értettem. Kösz mindent. Szia.

-Szia. –Zoé megfogadta a barátnője tanácsát. Berakta Mark Medlock CD-jét, végigfeküdt az ágyon, és nem gondolt semmire.