Egy kis idő elteltével Zoé úgy döntött, hogy beszél az anyjával. Lement, és hála egyedül találta a konyhában, amint a vacsorához hámozott krumplit.

-Anyu, beszélhetünk? –ült fel Zoé a pultra. Tudta, hogy anyja nem szereti, ha oda ül, és nem is szokott sűrűn felülni, de most ehhez volt kedve.

-Persze, miről lenne szó? –kérdezte Hilary, miközben tovább foglalatoskodott a krumplival.

-Csak szeretném még egyszer tisztázni, hogy nem vagyok terhes. Tényleg nem. Te lennél az első, akinek szólnék erről, hiszen te vagy az én anyukám.

-Jajj kicsim. Köszönöm. –állt fel Hilary, és megölelte Zoét. –De be kell vallanom valamit.

-Tudom. Simonnal is beszéltem már.

-Ne haragudj, csak megijedtem. Értsd meg, féltelek.

-Ezt is tudom. De máskor légyszi először velem beszélj, és higgy nekem. Jó?

-Rendben. És ne haragudj. –ült vissza az édesanyja az asztalhoz.

-Nem haragszom. –mosolygott Zoé.

-Oké, akkor le is szállhatsz a pultról. –mosolygott most már Hilary is. Zoé grimaszolt egyet, majd eleget tett az anyja kérésének.

-Anyu, nincs véletlenül valami olyan szakácskönyvünk, amelyben finn kaját is találok?

-Finn kaja? Minek az neked? –képedt el Hilary.

-Tudod, a főnököm finn.

-Zoé! –sápadt el Hilary.

-Ne. Ne gondolj semmi rosszra. Csak főzni is szoktam neki, és gondoltam most finn kaját főzök. Ennyi.

-Megnyugodtam. És milyen a pasi? Hány éves? –kezdett el érdeklődést mutatni Hilary, amit Zoé csodált, ugyanis nem igazán tetszett neki az ötlet, hogy a lánya házvezetőnő lesz.

-27-28 körül van. Nálam magasabb, szőke, csöndes pasi. Ennyi. Még nem ismerem igazán. De van egy édes kutyája. Imádom. Igaz, hogy a múltkor moshattam miatta újra a ruhákat, de tündéri kis dög.

-Oké. Nézd meg azok között a szakácskönyvek között. Talán egyszer a nagyi vett valami olyan könyvet, amiben skandináv országok ételei is vannak. –mutatott a jobb oldali szekrény felé. Zoé néhány percnyi keresgélés után meg is találta az említett könyvet.

-Akkor ezt felviszem, átnézem, jó? –s már el is indult a szobájába.

-Rendben, sok sikert. –kiáltott utána még az anyja. Zoé kényelmesen elhelyezkedett az ágyán, majd beletemetkezett a könyvbe. Jobbnál jobb recepteket talált, és a végén már körvonalazódni kezdett neki, hogy mit is fog Kiminek főzni. Gyorsan leírta a receptet. Kimihez pedig hamarabb indult, hogy még meg tudja venni a boltban a hozzávalókat, így két nagy szatyorral érkezett Kimihez.

-Szia, te jó ég, mit hoztál? –vette el Zoétól Kimi a csomagokat, és bevitte a konyhába.

-Szia. Semmi extrát, csak gondoltam főzök valami finn kaját, és bevásároltam hozzá.

-Finn kaját? –csillant fel Kimi szeme.

-Igen, ha nem gond. –nézett megszeppenve Zoé a szőke férfira.

-Viccelsz? Ez a legjobb hír, amit ma hallottam. És mit fogunk enni? –érdeklődött Kimi, miközben szemügyre vette a szatyrok tartalmát.

-Nem mondom meg. Majd meglátod, ha elkészül. –mosolygott Zoé, s csak most figyelt fel rá Kimi, hogy milyen szép a lány.

-Rendben, akkor hagylak ügyködni. Én addig edzek egy kicsit, meg elviszem Ajaxot sétálni.

-Oké. Egyébként van valami kérésed? –Kimi hirtelen elgondolkodott, ugyanis abban a percben ezernyi gondolat cikázott a fejében.

-Kérés? –kérdezett vissza zavartan.

-Igen, hogy esetleg hol rakjak még rendet, vagy mit takarítsak ki, szóval ilyenek.

-Ja, nem. Nincs. –mondta gyorsan Kimi. –Akkor én megyek is. –s már el is tűnt. Zoé furcsállta Kimi zavarát, de nem törődött tovább vele. Bekapcsolta a hifit, s hozzálátott a főzéshez. Kimi szerencsére jó sokáig odavolt, így Zoénak bőven volt ideje megcsinálni az ételt, elmosogatni, és feltakarítani, így amikor Kimi visszaért, mindent rendben talált.

-Csúcs vagy –ült le a megterített asztalhoz.

-Ugyan már! Szervezés kérdése. –mosolygott rá Zoé.

-De van egy kis baj. –nézett rá gondterhelten a férfi.

-Micsoda? –Zoénak fogalma sem volt, hogy mi lehet a gond. Jól van megterítve, el is mosogatott, a kaja készen, és elvileg finom.

-Én csak egy terítéket látok az asztalon. És én azt hittem, hogy te is velem eszel. –próbálta ismét asztalhoz csábítani Kimi Zoét.

-Nem, én nem…

-A múltkor sem akartál velem enni. Vagy tudsz valamit, amit én nem.

-Mire gondolsz? –ijedt meg Zoé, amin Kimi magában jót mulatott.

-Hát hogy valami nincs rendben a kajával. –mosolygott Kimi. Zoé szinte hallani vélte a kő koppanását, amely leesett a szívéről.

-Ne aggódj, nincs semmi baj a kajával. –mosolyodott el Zoé. –Elvileg.

-Rendben. –azzal Kimi fogta, villájára tűzte az első falatot, s bekapta. –Hm…ez isteni.

-Tényleg ízlik? –lelkendezett Zoé.

-Viccelsz? Imádom. –azzal máris egy újabb falatot vett a szájára. –De ezt neked is meg kell kóstolnod. -tolta Zoé felé a tányérját, mire a lány beadta a derekát, elővett egy villát, s vett egy falatot.

-Tényleg nem rossz. –mosolyodott el, miután maga is meggyőződött róla, hogy valóban finomra sikerült, és Kimi nem csak udvariasságból dicséri.

-Nem rossz? Mióta nem otthon lakom hidd el, hogy ilyen jót még csak étteremben ettem. –folytatták a beszélgetést és az evést, s észre sem vették, hogy végül megették az egészet. –Jézusom, mindjárt rosszul leszek, annyit ettem. Ha Mark megtudja, hogy ilyen jó koszton tartasz, megduplázza az edzéseimet. –állt fel Kimi az asztaltól, és nyújtózott egyet, miközben Zoé elkezdte leszedni az asztalt, s hozzálátott a mosogatáshoz.

-Rendben, akkor legközelebb odaégett húst kapsz. –nevetett Zoé.

-Isten ments! –nevette el magát Kimi is. –A lényeg, tényleg ízlett, köszönöm. –azzal hirtelen odalépett Zoéhoz, és egy puszit adott az arcára, amitől mind a ketten eléggé meglepődtek. Kimi nem tudta, hogy mi ütött belé, de olyan normálisnak tűnt ez az egész. Jól érzi magát a lány társaságában, nem vitás, de ezzel most valószínűleg sok mindent összezavart. Zoé nem tudta hova tenni Kimi megmozdulását, hiszen ő mégis csak a főnöke. A számára már az is sok volt, hogy együtt ebédeltek annak ellenére, hogy eleinte tiltakozott ellene, de azt magának is be kellett vallania, hogy élvezte a vele való beszélgetést. –Ne haragudj. Nem tudom mi ütött belém. –mentegetőzött Kimi, mivel még mindig ijedten néztek egymásra.

-Semmi gond. –fordult vissza Zoé gyorsan a mosogatnivalóhoz, s igazán örült neki, hogy Kimi gyorsan magára hagyta. Igyekezett nem a puszira gondolni, hiszen ezen nincs mit túlragozni, egyszerűen tette a dolgát. Zoét a csengő zökkentette ki a gondolataiból. Nagyon megörült Raminak.

-Szia, merre van az öcsém? –bújt be mosolyogva Rami.

-Szia. Azt hiszem az emeleten.

-Nincs kedved eljönni Monacoba? Ott lesz a következő futam. Én megyek, csak kellene valaki aki vigyáz Ajaxra, mert én képtelen vagyok rá.

-Nem hiszem, hogy ez jó ötlet. Ráadásul egyedül nem is dönthetnék. –vágta rá gyorsan Zoé.

-Szia, hát te itt vagy? –jött le Kimi a lépcsőn.

-Aham, éppen megkértem Zoét, hogy jöjjön el ő is a futamra. Mit szólsz hozzá? –Zoé csak elképedve nézett Ramira, hiszen az olyan egyszerűen adta elő az ötletét, mintha csak annyit mondana, hogy kék az ég.

-Szerintem is jó ötlet. Ajax-szal valahogy nem tudsz elbánni. És nekem is jól jönne, ha egy kicsit segítenél –fordult Zoé felé-, ugyanis az asszisztensem beteg. Na? Mit mondasz? –Zoé nem tudta, hogy mit válaszoljon. A két testvér úgy nézett rá, mint akiknek az életét mentené meg azzal, ha elmenne.

-Megbeszélem otthon. Jó?

-Szuper! –mosolyodott el mindkét szőke férfi.