Zoé másnap viszonylag korán kelt, hogy bőven legyen ideje elkészülni. Reggeli után írt egy sms-t Duncannek, miszerint ma kimegy a pályára, és látni fogja élőben is azokat a gépcsodákat. Remélte, hogy ettől a bátyja meg fog pukkadni. Ajaxot is levitte egészségügyi körsétára.

-Szia, hát te? Már ilyen korán fent vagy? –nézett rá csodálkozva Kimi, amikor meglátta, hogy a lány már a kutyával jön visszafelé a folyosón.

-Szia. Igen, már egy ideje. Ajax-szal sétáltunk egyet.

-Tényleg nagyon kössz, hogy elvállaltad. Bocs, nekem most rohannom kell, máris késésben vagyok. Sikerült elaludnom, és már a sajtótájékoztatón kellene lennem. –nézett rá gyorsan Kimi az órájára.

-Semmi gond. –azzal Zoé már be is ment a szobájába, és mivel nem tudta, hogy mit csináljon, bekapcsolta a tv-t. Más ötlete nem volt, hogy mivel tudná elütni az idejét. A szállodát nem akarta elhagyni, hiszen ha Rami szól, akkor mennie kell. Nem is kellett sokáig arra várnia, hogy az idősebbik Räikkönen kopogtasson az ajtaján.

-Szia. Nem zavarlak? –lépett be mosolyogva Rami a szobába.

-Nem, dehogy. Csak tv-t néztem. –kapcsolta ki máris a készüléket Zoé jelezvén, hogy semmi érdekes műsor nem volt.

-Kimi már elment az imádnivaló kötelező programjaira –vigyorodott el Rami.

-Igen, találkoztam vele. Eléggé rohant, már ott kellett volna lennie. –mosolyodott el akaratlanul Zoé is.

-Szerintem már megszokták, hogy elalszik. Az lenne a furcsa, ha nem aludna el. No de nem ezért jöttem. Olyan 1 körül ki kellene mennünk a pályára. Kettőtől lesz Kiminek megbeszélése.

-Rendben. Vigyek valamit?

-Szerintem nem kell. Nem mondta. Ha telefonálgatni kell, akkor majd elmondja, hogy kinek meg miért.

-Oké.

-Nincs kedved ebédelni? És utána akár mehetnénk is.

-De. Menjünk. Szerinted Ajax addig ellesz itt? Az étterembe mégsem vihetjük le. –torpant meg Zoé az ajtóban.

-Hát…-esett gondolkodóba Rami- csak nem fogja szétszedni a szobát. Legalábbis remélem, hogy ezt megtanította neki Kimi.

-Én is. –indultak el nevetve az étterembe. Miután elfogyasztották a könnyű ebédet, Zoé visszament Ajaxért, és már mentek is ki a pályára. Mivel a pálya bejárata nem volt messze a hotelhez, így gyalog mentek, s közben gyönyörködtek a városban. Hamarosan már a belépőkártyájukat kérte el a biztonsági őr, és bebocsátást nyertek a paddockba. Zoé azt sem tudta, hogy hova nézzen, hiszen ilyet még sosem látott. Persze próbálta leplezni kíváncsiságát, de ez nem ment nagyon könnyen. A Ferrari motorhome-ja egyenesen lenyűgözte. De összességében mindegyik motorhome tetszett neki valamiért.

-Hello. Kimi merre van? –állította meg Rami az egyik alkalmazottat.

-Szia. Nézd meg a pihenőben. Nemrég jött meg. –azzal a férfi már tovább is ment.

-Nem gáz, hogy behoztam a kutyát? –jutott eszébe Zoénak, hogy mégis csak egy állattal jöttek be.

-Már megszokták, hogy itt van ő is. –mosolyodott el Rami, miközben a pihenő felé haladtak.

-Ja, jó. –néhány méter után már a pihenőben keresték Kimit, akit meg is találtak az egyik kanapén újságot olvasva.

-Na mi van, máris megjelent a reggeli interjú? –kapta ki az újságot a kezéből Rami.

-Nem. Csak olvasgattam.

-Ezt a szemetet? –dobta félre dühösen az újságot Rami, amelyben éppen azt firtatta az újságíró, hogy vajon jó döntés volt-e leszerződtetni a finn pilótát, aki az ausztráliai győzelme óta nem tudott villantani. Zoé jobbnak látta, ha arrébb áll, így a pihenőben lévő egyik büféasztal felé vette az irányt Ajax társaságában.

-Hát te meg mit keresel itt? –hallott egy ismerős hangot a háta mögül. Azt hitte, hogy álmodik, de amikor megfordult, teljesen biztossá vált a számára, hogy nem, ez a rideg valóság. S aki szemben állt vele nem volt más, mint Chris, a mostohaapja. Zoé hirtelen meg sem tudott szólalni, annyira meglepte, hogy itt látja Christ. Úgy örült neki, hogy lesz pár nap, amikor nem kell őt elviselnie otthon, erre tessék. –Kérdeztem valamit! –emelte fel a hangját a férfi.

-Én csak… -hebegte a lány.

-Te csak mit? –lett egyre dühösebb Chris, mire Ajax morogni kezdett.

-Egyáltalán hogy jutottál ide be? Azonnal felülsz az első gépre, és hazamész, megértetted?

-Nem. Nem megyek sehova. –Zoé már visszazökkent a valóságba.

-Nem érdekel a véleményed. Azt csinálod, amit én mondok! Világos?! –kiabált rá ismételten Chris, mire Kimi és Rami abbahagyták a beszélgetést, és a hang irányába fordultak.

-Szerinted ott meg mi a fene történik? –érdeklődött Rami.

-Fogalmam sincs. Chris miért kiabál Zoéval? Szerintem jobb, ha odamegyünk. –azzal mind a ketten felálltak, és odamentek Zoéhoz és Chrishez. –Valami gond van? –nézett kérdőn Kimi a két félre.

-Igen, neki nem lenne szabad itt lennie! –mutatott Chris Zoéra.

-De én…-próbált tiltakozni Zoé, sikertelenül.

-Hallgass!! Kimi, írd ezt alá. –vette le Kimi fejéről a ferraris baseballsapkát, aki nem értette, hogy mire akar kilyukadni a főmérnöke, de megtette a kérését, és ráírta a nevét. –Tessék, ha ezért játszottad ki a biztonságiakat, akkor megkapod. –nyomta Zoé kezébe a sapkát. –Most már akár el is mehetsz. Anyádnak meg majd szépen beszámolok, hogy munka helyett ellógtál a futamra, és kijátszottad a biztonságiakat. –Christ nem igazán zavarta, hogy Kimi és Rami is hallja, amint leszidja Zoét.

-Tudod kinek kell a hülye Ferrari cuccod! –vágta hozzá Zoé a sapkát Chrishez! –És ha tudni akarod, most dolgozom. –hangsúlyozta ki az utolsó két szót- Remélem totálisan elégedett vagy magaddal, hogy így megaláztál! –azzal Zoé fogta Ajaxot, és kiviharzott a motorhome-ból, a három férfi meg csak állt. Egyikőjük sem tudott megszólalni.

-Chris, elárulnád, hogy ez mégis mi volt? –kérdezte Kimi, miközben Rami elindult Zoét megkeresni.

-A mostohalányom. Fogalmam sincs, hogy mire értette, hogy most dolgozik.

-Így már mindent értek –Kiminek eszébe jutott, amikor Chris telefonjáról felhívta a lány, hogy elkérje Rami számát. Így már minden világossá vált a számára. Akkor is furcsállta a dolgot, de utána nem foglalkozott különösebben vele. –Egyébként Zoé nekem dolgozik.

-Neked?? –sápadt el Chris.

-Aham. De szerintem menjünk, mert még a végén elkésünk az értekezletről. –azzal a két Ferrari-ruhába öltözött férfi elindult a tárgyalás helyszínére, Rami pedig még mindig Zoét kereste. Nem kellett sok idő hozzá, hogy megtalálja a lányt egy eldugott sarokban.

-Szia, jól vagy? –ült le a könnyeit törölgető Zoé mellé.

-Aham. –szipogott a lány, de Rami látta rajta, hogy még mindig a könnyeivel küszködik.

-Nem is tudtam, hogy Chris a mostohaapád.

-Én meg azt nem, hogy itt dolgozik. –mondta keserűen a lány- ha tudtam volna nem jöttem volna el. De tényleg. Nem akarom, hogy most Kimivel szenyózzon.

-Nem fog. Ettől ne félj. De hogyhogy így kiakadt, hogy eljöttél? Nem is tudta, hogy ide jössz?

-Nem éppen jó a viszonyunk, ahogy a mellékelt ábra is mutatta. Nem is mondtam neki, hogy hova megyek, csak annyit tudott, hogy dolgozni. Anyu meg gondolom nem mondta neki.

-Jól van. Gyere, igyunk meg egy üdítőt, attól jobb lesz.

-Nem szeretnék Chrisszel találkozni. –nézett rá félénken Zoé.

-Nem fogsz, megbeszélésen van Kimivel együtt. –Zoé most valahogy Kimi szeme elé sem akart kerülni.

-Rendben. Köszi.

-Micsodát?

-Mindent. Olyan gáz volt ez az egész, úgy szégyellem magam miatta. –indultak el a csapat büféje felé.

-Nem kell. Nem tehetsz róla. És Kimi sem haragszik emiatt vagy ilyesmi. Efelől biztos lehetsz. –Zoét megnyugtatták egy kicsit Rami szavai, bár még mindig nem tudta, hogy mit fog mondani Kiminek erről az egészről. Biztos azt fogja hinni, hogy ő végig tudott az egészről, csak szándékosan eltitkolta. Pedig nem. Ő is legalább úgy meg volt lepve, mint körülötte mindenki.