Ramival leültek meginni egy gyümölcslevet, s közben úgy elbeszélgették, hogy szinte észre sem vették, amikor Kimi megállt az asztaluknál.

-Sziasztok! Végre. Azt hittem már sosem lesz vége a megbeszélésnek. –ült le Kimi fáradtan. –Még mindig zúg a fejem a sok adattól. –dörzsölte meg álmosan a szemét a fiatalabbik Räikkönen.

-Elhiszem. De majd hétfőn pihensz. Addig úgyis ez lesz. A party ma este lesz?- érdeklődött Rami.

-Milyen party? A francba! Teljesen kiment a fejemből. Tehát akkor ma sem fekszem le időben. –sóhajtott nagyot csalódottan Kimi.

-Így jártál. Igyál egy kávét, az majd feldob egy kicsit. –javasolta Rami.

-Akarod, hogy hozzak egyet? –Zoé készséggel hozott volna bármit, csakhogy ne legyen Kimi közelében. Amióta odaült hozzájuk, rá sem mert nézni.

-Megtennéd? Nagyon köszi. –azzal Zoé rögtön el is indult beszerezni egy kávét. –Mi van vele? –kérdezte Kimi, amint a lány hallótávolságon kívülre került.

-Kibukott Chris miatt. És fél.

-Mitől? –kérdezte Kimi megdöbbenve.

-Nem mitől, hanem kitől. Tőled.

-Tőlem? De mégis miért?

-Képzeld magad a helyébe. Chris valljuk be eléggé kiosztotta, ráadásul pont a főnöke előtt.

-Igaz. De még mindig nem értem, hogy miért fél tőlem. –rázta meg a fejét Kimi.

-Attól fél, hogy hogy fogsz reagálni erre az egészre. Szerintem majd beszélj vele. De most pszt, jön.

-Szóval úgy döntöttem, hogy nem megyek el arra a fogadásra. –terelte gyorsan el a témát Kimi, hogy Zoé nehogy gyanút fogjon.

-Meghoztam a kávét –tette le Kimi elé az asztalra a gőzölgő feketét.

-Köszi. El tudnád intézni ezeket a telefonokat? –azzal előszedett a zsebéből egy papírt, amelyre telefonszámok voltak felírva, valamint megjegyzések, hogy kikkel mit kell megbeszélni.

-Persze. –vette át a papírt Zoé.

-Tessék, itt a telefonom. –nyújtotta át Zoénak a készüléket, majd felállt. –Rami, gyere, mutatok valamit. –azzal Kimi már el is indult, meg sem várta bátyja válaszát.

-Csak ügyesen. –mosolygott Rami biztatóan Zoéra, majd elindult, hogy utolérje az öccsét. Zoé vett egy nagy levegőt, és megnézte, hogy mi van a papírra írva az első telefonszám mellé, majd tárcsázott, és várta, hogy valaki felvegye. Körülbelül másfél órájába telt, mire mindent sikerült elintéznie, ugyanis volt olyan személy, akivel csak a harmadik próbálkozás alkalmával sikerült beszélnie. Mire végzett, Kimiék is előkerültek. Zoé beszámolt Kiminek arról, hogy mit sikerült elintéznie, majd átadta a jegyzeteket is, amelyeket az egyes hívások alkalmával készített.

-Szuper vagy. Köszönöm. –mosolygott Kimi. Nagy kő esett le a szívéről, hogy nem neki kellett lebonyolítania azt a sok hívást. –Egyébként mehetünk. Mára végeztem. Hála.

-Oké. –állt fel Zoé is az asztaltól. Sokkal jobban érezte magát most, hogy elmehet innen. Méterről méterre csökken az esélye, hogy ismét összefusson Chris-szel. Szerencséjére nem is találkozott vele. Amint visszaértek a szállodába, a fiúk lementek az edzőterembe, Zoé pedig rendelt magának kaját, ugyanis már kezdett éhes lenni. Miután elfogyasztotta a vacsoráját, úgy döntött, hogy még leviszi Ajaxot sétálni. Kb. egy órát töltöttek odalent, s már kellően elfáradtak mindketten, így visszamentek a szállodába. Már majdnem odaért Zoé a szobájához, amikor meglátta, hogy Chris éppen vele szemben jön.

-Csak nem te sétáltatod Ajaxot? –Zoé érezte, hogy nem tudnak szó nélkül elmenni egymás mellett.

-De.

-Mondjuk gondoltam, hogy nem fog Kimi neked semmi fontos feladatot adni. Még a végén elszúrnál itt valamit.

-Szerintem azt igazán rábízhatjuk Kimire, hogy milyen feladatot ad nekem.

-Igen. De azt ne feledd, hogy itt csak profik vannak. –mondta teljesen nyugodtan Chris.

-Ne aggódj, tudom, hogy hol a helyem.

-Na és hol van? –érdeklődött gúnyosan Chris. –Csak nem sikerült Kiminek máris az ágyába rángatnia. Mennyi ideje is dolgozol nála? Két hete? Nem, akkor már régen túl lehettek rajta. –Zoét a sírás fojtogatta, de próbált úrrá lenni rajta- Azon viszont ne lepődj meg kislány, ha most a tenyerén hordoz, otthon pedig már rád sem néz. Ő egy ilyen pasi. Na én megyek. Remélem nem törtem össze a szíved. Jó éjt. –azzal Chris magára hagyta a lányt, aki csak állt, majd miután észbekapott, bement a szobájába Ajax-szal együtt. Úgy érezte magát, mint akin átment egy úthenger. Chris szavai még ott zúgtak a fejében. De vajon miért mondta ezeket? Tényleg ilyen lenne Kimi? Valóban csak szórakozik a nőkkel? De hisz’ barátnője van. A saját fülével hallotta. Viszont az is igaz, hogy ez a pasiknak sokszor nem jelent akadályt. Zoé teljesen összezavarodott. Tudta, hogy ez nem az ő világa. Ő nem tartozik ide, és soha nem is fog, ezért felesleges azon rágódnia, hogy Kimi akar-e egyáltalán tőle valamit, vagy sem. Különben is, neki van barátja. Ráadásul 10 év van közöttük. Már éppen indult a fürdőszobába, amikor kopogást hallott. Amikor kinyitotta az ajtót, Kimi állt előtte. Valószínűleg az imént tusolhatott, ugyanis még vizes volt a haja.

-Szia, bejöhetek?

-Szia. Persze. –állt félre a lány az útból, így Kimi beléphetett a szobába.

-Azt hiszem beszélnünk kellene. –Zoé nem szólalt meg, csak bólintott egyet. Érezte ő is, hogy előbb-utóbb sor kerül majd erre a beszélgetésre Chris miatt. –Szóval nem akarom, hogy kényelmetlenül érezd magad Chris jelenete miatt. Valószínűleg csak félt, hiszen mégis csak fiatal vagy.

-Kétlem, hogy félt. Csak az zavarja, hogy itt vagyok. Egyáltalán nem jövünk ki egymással. –ült le Zoé az ágyra. Kimi automatikusan követte a lányt.

-Otthon is vitatkoztok? –puhatolózott óvatosan Kimi.

-Általában igen. Próbálom kerülni. De anyu szereti, így valahogy nekem is el kell viselnem.

-Hát ez így azért nehéz.

-Az, de több-kevesebb sikerrel megy. De tényleg nagyon sajnálom, hogy így viselkedett, és azt is, hogy lehülyéztem a Ferrarit. Nem úgy értettem, csak…

-Semmi gond. Ezen ne problémázz. –mosolyodott el Kimi, miközben kisimított egy hajtincset a lány arcából. –Nincs kedved eljönni velem arra a partira? Lehet, hogy mégis jelen kellene lennem. –Kimi eme gesztusára Zoénak felrémlettek Chris szavai, s úgy pattant fel az ágyról, mint aki tűkön ült.

-Nem. Kösz. –vágta rá gyorsan.

-Valami baj van?

-Nem. Dehogy. Egyszerűen csak fáradt vagyok.

-Rendben. Akkor hagylak pihenni. Jó éjt. –azzal Kimi elindult a szobája felé.

-Neked is. –majd miután Kimi elhagyta a szobáját, Zoé gyorsan becsukta az ajtót, és bevonult a fürdőszobába.

-Komolyan, én nem értem a nőket. –fakadt ki Kimi.

-Miért? Mi történt? –faggatta Rami.

-Beszélgettünk Chrisről. Aztán gondoltam felvidítom, és elhívom a partira.

-Amire egyébként nem akartál elmenni?

-Aham. De erre tisztára süni lett.

-Süni? –nézett Rami értetlenül az öccsére.

-Aham. Hebegett össze-vissza, hogy fáradt meg ilyenek, és hogy nem akar jönni. Pedig tényleg nem volt semmi hátsószándékom. Azt hittem örülne neki, ha elvinném bulizni.

-Hát, ezek szerint mégsem így történt. Különben is, gondolj arra, hogy mit szólna a barátnőd ahhoz, ha más lánnyal látna? Tuti, hogy megnézi a honlapokat, hogy leellenőrizzen. –kuncogott az idősebbik fivér.

-Fantasztikus. –húzta a száját Kimi. –Tudod mit? Inkább alszok és nem megyek sehova.

-Helyes. Én is azt teszem. Jó éjt.

-Neked is. –azzal a két testvér eltette magát holnapra.