Lágy szellővel köszöntött be a vasárnap hajnal Monacoba. A jachtok kis ékszerekként csillogtak a vízen, amelyet óvón ölelt körül a part. Az emberek többsége még javában aludt, csak a pályán dolgozók szorgoskodtak már. Zoé, Kimi és Rami is már javában aludt, Ajax azonban aktivizálta magát és vadul ugatni kezdett. Zoé felült, majd álmosan körülnézett a szobában a hang forrását keresve.

-Jézusom, Ajax, dugulj már el! –dőlt vissza álmosan Zoé az ágyra, de Ajaxnak esze ágában sem volt elhallgatni. –Oké, jövök már! –a lány megpróbált kikászálódni az ágyából, felvette a köntösét, és kiment az erkélyre. –Nos, mi az a fontos dolog, amiért hajnali 5-kor fel kell az egész hotelt ébreszteni? –guggolt le a kutya mellé, mire az odabújt hozzá, és máris csöndben maradt. –Hát ezt nem hiszem el. Jól van, én is szeretlek, de aludni akarok. –azzal Zoé elindut be a szobába, a kutya pedig utána. Zoé visszabújt az ágyba, Ajax pedig szorosan az ágy mellé telepedett le. A lánynak sikerült még 2 órát aludnia. Letusolt, felöltözött, levitte Ajaxot sétálni, és rendelt magának reggelit. Reggeli után úgy döntött, hogy beszél Chris-szel, hiszen ha ma is ki fog menni a pályára, és összefutnak, nem kellene, hogy összevesszenek. Kopogott, majd várt a válaszra. Válasz helyett azonban nyílt az ajtó, és Chris állt előtte Ferraris ruhában.

-Szia. Mit szeretnél? –most egy fokkal kedvesebb volt a hangja, mint tegnap.

-Szia. Beszélni.

-Akkor gyere beljebb. Gondolom nem a folyosón akarod megbeszélni a dolgainkat. –most milyen kedves, futott át Zoé agyán a gondolat.

-Szóval? Miről lenne szó? –ült le Chris egy fotelba, miközben a lányt is hellyel kínálta.

-Csak szeretném elmondani neked, hogy szerintem tök gáz, hogy ilyen a kettőnk viszonya. Már csak anyu miatt is.

-Örülök, hogy így látod.

-És szeretném ha nem szólogatnál be. Egyáltalán nem feküdtem le Kimivel, és nem is fogok, de ha történt volna közöttünk valami, neked ahhoz sem lenne közöd. Ezzel csak annyit akarok mondani, hogy jobb lesz, ha egymás magánéletébe nem folyunk bele.

-Nocsak, tudsz felnőttesen is gondolkodni. Ennek igazán örülök. Sőt, tovább megyek, egyet is értek veled.

-Akkor azt hiszem ennyi. –állt fel Zoé, hogy távozzon.

-Zoé, csak még valami.

-Igen? –fordult vissza a lány az ajtóból.

-Ha már a magánéletnél tartunk, csak szólok, hogy ha visszamentünk, megkérem az anyád kezét. –Zoé nem szólt semmit, csak elhagyta a szobát. Kavarogtak a gondolatai. Chris most már végérvényesen a mostohaapja, sőt, most már a nevelőapja lesz? Elég furcsa lesz, annyi szent. Feltéve, ha az anyja igent mond. De miért is mondana nemet? Ezen kár gondolkodni. Az anyja valószínűleg úgyis igent fog mondani.

-Szia, minden rendben van? Úgy nézel ki, mint aki szellemet látott. –jött szembe vele Rami.

-Szia. Igen. Nem.

-Most mi igen? –nevetett Rami.

-Minden rendben és nem láttam szellemet. –indult a szobájába Zoé.

-Kimi már elment a pályára. Nekünk elég később is kimenni. Reggeliztél már?

-Igen. Már ettem. Hagyott valami elintéznivalót?

-Nem, azt mondta, hogy érezzük jól magunkat. És hogy a mai napod szabadnap, a pályán pedig ha bárki akadékoskodna, Kimi vendége vagy.

-Rendben. Akkor elviszem Ajaxot sétálni. –valójában ő vágyott egy kis sétára, de ezt most mégsem mondhatta.

-Nem bánod, ha veled tartok, csak még felhívom a feleségem.

-Nem, dehogy. Majd a hallban megvárunk.

-Oké. Sietek. –azzal Rami vissza is ment a szobájába, így Zoé is bemehetett az övébe. Még mindig hihetetlennek tartotta, hogy Chris elveszi az anyját. Ráadásul most még itt van Kimi is. Miért pont vendéget kell mondani? Azt egyből elkezdik firtatni az újságírók. Már ha egyáltalán érdekesnek találják a témát. Miért nem lett egy rokon? Az senkit nem érdekelne.

-Gyere Ajax, megyünk sétálni. –Zoé felcsatolta rá a pórázt, és elindult a lifthez.

-Szia Ajax. –köszöntötte egy ismeretlen srác a kutyát. A ruhája alapján ő is a Ferrari-családhoz tartozott. –Szia, Ricky vagyok. –szentelte figyelmét a srác Zoénak.

-Szia, Zoé.

-Te vagy Kimi új barátnője? –méregette végig kihívóan a srác.

-Nem. –válaszolt röviden Zoé.

-Az jó. –csillant fel a srác szeme. –Nincs kedved kocsikázni egyet? –simított végig Zoé karján Ricky.

-Hogy te mennyire eltaláltad, lottóznod kellene. –mindig is utálta, ha valaki ennyire nyomult.

-Pedig biztosan nem unatkoznánk. –kacsintott egyet a fiú, majd elővett egy papírt, felírta rá a telefon- és a szobaszámát, majd megfogta Zoé kezét, és beletette a cetlit. –Csak ha meggondolnád magad.

-Reménykedj csak! –szerencsére kinyílt a liftajtó, így Zoé hamarosan az előtérben találta magát.

-Mehetünk? –érdeklődött Rami.

-Persze.

-Azért ne feledd, ráérek. –kiabált még utána Ricky, de Zoé már szóra sem méltatta.

-Hát ő meg mit akart? –nézett furcsán rá Rami.

-Semmit. Csak nem érti a „nem”-et. –hárított Zoé. Nem akart több bajt.

-És elmondod mi bánt? Vagy nem akarsz róla beszélni? –mosolygott bíztatóan Rami.

-Hogy lehet, hogy te mindig észreveszed, hogy valami nincs rendben? –mosolyodott el Zoé is.

-Megérzés. Nem csak a nőknek van. –karolta át a lány vállát.

-Beszéltem Chris-szel. –kezdett bele Zoé.

-Na, az jó, feltéve ha nem vesztetek megint össze.

-Nem –úgy döntött, elhallgatja, amit Kimiről mondott neki. –Feleségül akarja venni anyut.

-És ennek most örülünk vagy nem?

-Nem tudom. Tényleg nem. Szurkolok nekik, és kész.

-Igazad van. Tudtam, hogy a helyén van a szíved. Na gyere, menjünk, mert még a végén lekéssük a futamot. –azzal gyorsítottak lépteiken, és így mentek be a paddockba.

-Sziasztok! Rami, tudnál jönni? –rohant oda hozzájuk Kimi, amint beléptek a Ferrari motorhome-jába. –Ricky, vigyáznál addig Zoéra? –intett Kimi az éppen arra járó srácnak.

-Hát persze. –mosolyodott el a fiú, amikor meglátta, hogy kit kell szemmel tartania.

-Ó, miattam igazán nem kell itt maradnod. Elvagyok. Majd leülök és csöndben leszek.

-Ugyan, ne viccelj. Na, mi mentünk. Ricky, vigyázz rá nagyon! –veregette vállon kollégáját, majd magával ráncigálta Ramit.

-Tényleg nem kell rám vigyáznod. –ült le a pihenőben lévő kanapéra Zoé. –Nem akarlak feltartani. –Zoé nagyon remélte, hogy minél hamarabb iderobog valaki, és valami halaszthatatlan munkát ad Rickynek.

-Nem tartasz fel. Igazán örülök, hogy összehozott minket a sors, vagyis Kimi. –mosolygott a srác, majd helyet foglalt Zoé mellett.

-Én is, baromira. –morogta halkan a lány.

-Mit szólnál hozzá, ha körbevezetnélek?

-Rendben. –Zoé beleegyezett, remélve, hogy hamarabb szabadul.

-Megmutatom az itteni szobámat. –fogta kézen a lányt, mire az kirántotta a kezét a fiúéból.

-Inkább iszom egy teát. –indult el a lány a büfé felé.

-Rendben, most hogy így mondod, azt hiszem megéheztem. Remélem nem gond, hogy veled tartok? –követte őt Ricky mosolyogva.

-Nem. –Zoé jobbnak látta, ha nem ellenkezik. A jelek szerint semmivel sem tudná levakarni magáról a lelkes óvó bácsiját. Rickynek hála azonnal megkapták a rendelésüket, s miközben elfogyasztották, elkezdtek beszélgetni. Mire Kimiék visszaértek, egyre jobban elbeszélgettek, s Zoé kezdett rájönni, hogy alaposan félreismerte a fiút.