Kimi elkezdett öltözni. Egyedül volt a motorhome számára berendezett szobájában. Belebújt a tűzálló ruhájába, majd előkészítette a versenyoverallját. Szerette ezeket a perceket. Ilyenkor egy kis nyugta volt. Volt ideje átgondolni, hogy a versenytaktikáját hogyan fogja teljesíteni, és hogy hogyan fog rajtolni. Valójában szüksége is volt erre, hogy felkészülhessen minden eshetőségre. Főleg, hogy a tegnapi bakija után csak a 16. helyről vághat neki a versenynek. Nem volt sok reménye a dobogóra, de igyekezett minél többet kihozni magából. Tisztában volt vele, hogy az egész azért volt, mert besokallt. Kár tagadni. A jégember idegei mégsem voltak acélból. Nem is csoda, hiszen az elmúlt időszakban mindenki őt és a csapatot támadta. Lassan már a Ferrari vezetőségének ép eszében is kezdtek kételkedni az újságírók, amiért a „balhés finn”-t ültették be Michael Schumacher helyére. De azzal is tisztában volt, hogy ezen túl kell tennie magát. Méghozzá minél hamarabb, mert ha nem lesz rá képes, akkor tényleg lőttek az idei szezonjának. Ezt viszont a legkevésbé sem akarja. Így hát még egyszer utoljára végigjátszotta magában a rajtot, majd belebújt az overallba, felrakta az elmaradhatatlan napszemüvegét, majd elindult a boxba. Remélte, hogy nem fogják sűrűn megállítani az újságírók vagy a tévések. Mázlija volt, gond nélkül eljutott a csapat boxáig.

-Sziasztok! –köszönt a szerelőinek, majd Ramihoz ment, aki éppen Zoéval beszélgetett. –Hello, na, mi a helyzet?

-Semmi, csak beszélgetünk Zoéval.

-Hogy tetszik ez a nyüzsgés? –kérdezte Kimi mosolyogva a lányt.

-Elég nyomasztó. Mármint jó, csak kicsit sok. –felelte Zoé.

-A futam után szerintem azonnal indulhatunk haza. Mit szóltok hozzá? –vetette fel az ötletet Kimi.

-Rendben, de majd én vezetek. –egyezett bele Rami.

-Ok, kérni is szerettem volna. Még a végén elaludnék. Na megyek, mindjárt kezdődik a hajsza. –nézett a szerelőire Kimi, akik éppen az utolsó ellenőrzéseket végezték az autón, mielőtt az kigurult volna a felvezető körére.

-Vigyázz magadra! –ölelték meg egymást Ramival. Ez is amolyan testvéri rituálé volt.

-Sok sikert. –mosolygott Zoé. Valójában már nagyon várta a futamot. Még soha életében nem volt ilyen közel az autókhoz. Így is nagyon vissza kellett fognia magát, hogy ne rohanjon oda mindegyikhez, hogy körbenézze, és megérintse.

-Köszi. Akkor futam után találkozunk. –vette fel Kimi a sisakját, majd helyet foglalt az autójában, és kigurult a rajtrácsra. Zoé Ramival együtt a boxból követte az eseményeket. Együtt izgulták végig a köröket, s együtt várták meg, amikor Kimit leinti a kockás zászló a nyolcadik, egy pontot érő helyen. Rami megkérte Zoét, hogy amíg ő visszamegy a szállodába összeszedni a bőröndöket, és elhozni a kocsit, addig a lány várja meg Kimit, és szóljon neki, hogy a parkolóban fogja várni őket, így a lány egyedül maradt egy csapat Ferrari-ruhás emberrel, akik még csak egy kicsit sem törődtek vele. Egyedül Ricky ment néha oda hozzá, amikor volt egy-két szabad perce a pakolás közben. Kimire még várni kellett, mert mérlegelnie kellett, és még néhány tv csatorna is bejelentkezett futam utáni villáminterjúra.

-Szia, ezt neked hoztam. –állt meg Zoé előtt Ricky egy pohár üdítővel a kezében.

-Szia. Köszi. –vette át mosolyogva a lány. –Nem tudod, hogy Kimi mikor jön?

-Nem, de szerintem már nem tart sokáig. Látlak még? –érdeklődött a fiú.

-Nem tudom. Nem hiszem, hogy sűrűn ki fogok járni a futamokra. Most is csak helyettesítek.

-Kérdezhetek valamit? –lett komoly az eddig mosolygó Ricky.

-Persze. Mit szeretnél tudni?

-Tényleg nincs köztetek semmi Kimivel? Ne érts félre, nem akarlak befűzni, megértettem, amit a múltkor mondtál, csak figyelmeztetni szeretnélek.

-Figyelmeztetni? Ugyan mire? –Zoét kezdte egyre jobban érdekelni a dolog.

-Hogy vigyázz Kimivel. Jó fej, kedves, figyelmes, meg minden, de nem tervez hosszútávra, ha érted mire gondolok.

-Persze, de ne aggódj. Van barátom, és szeretem őt. Kimi pedig a főnököm, semmi egyéb. –magyarázta a lány.

-Rendben. Csak megkedveltelek, és nem akarom, hogy szenvedj miatta.

-Ricky, tudnál jönni egy kicsit? –szólt oda az egyik mérnök.

-Megyek! Akkor vigyázz magadra! És remélem még látlak!

-Te is. És kösz. –búcsúztak el egymástól. Zoét kezdte egyre jobban aggasztani ez a Kimi-dolog. Miért akarja őt mindenki lebeszélni róla, mikor nincs is semmi közöttük? Tényleg ilyen lenne? Tényleg csak egy nő egy éjszakára kell neki? Valahogy nem ilyennek képzelte. De akkor csak őt is azért alkalmazta? Nem, az nem lehet. Vagy igen? Zoéban kavarogtak a kérdések, és nem nyugtatta meg az sem, hogy nem tudta megválaszolni őket.

-Szia. Mehetünk? –került elő a semmiből Kimi.

-Tessék? Ja, igen. Rami visszament a csomagokért a szállodába, azt üzeni, hogy a parkolóban vár minket.

-Rendben. Akkor induljunk. A srácoktól már elköszöntem, a médiától is szerencsére megszabadultam. Hogy tetszett a verseny?

-Jó volt. –válaszolta röviden a lány. Valahogy most nem akart beszélgetni. Jobban érdekelték a kérdései. Azok a kérdésekre, amelyekre valószínűleg sosem fog választ kapni. A csörgő telefonja terítette vissza a gondolataiból –Szia anya. Mi a helyzet?

-Szia. Csak érdeklődöm, hogy mikorra érsz haza, ha már te nem hívsz. –Zoé érezte, hogy egy picit neheztel az anyja.

-Ne haragudj. Most indulunk a reptérre. Este már otthon vacsizok.

-Jól van, csak aggódtam. –lágyult meg az anyja hangja.

-Anyu, nem baj, ha Simont meghívom vacsira, és esetleg nem maradhatna? Egy kicsit haragszik rám, és örülnék neki. –próbálta megfűzni az édesanyját, miközben Kimivel a kocsi felé tartottak.

-Jól van, egye fene. Akkor eggyel több terítéket rakok fel.

-Köszi. Akkor este találkozunk. Szia. –bontotta boldogan a vonalat Zoé, majd gyorsan Simont tárcsázta. –Szia, hogy vagy?

-Szia. Megvagyok. –felelte szűkszavúan a fiú.

-Mit terveztél estére? –kérdezte a lány, miközben megérkeztek az autóhoz. Kimi rögtön be is szállt, Rami Ajax-szal harcolt, így a ő nyugodtan telefonált tovább.

-Az attól függ. Csak nem hazafelé jössz? –lelkesült a fiú.

-De, most indulunk a reptérre. Arra gondoltam, hogy nálunk vacsizhatnál. Anyu abba is belement, hogy éjszakára is maradhass.

-Indulhatnánk? –szólt ki Kimi az autóból.

-Bocs, mennem kell, akkor?

-Rendben. Szia.

-Szia. –Zoé gyorsan eltette a telefont, és beszállt a kocsiba. –Ne haragudj. –kért elnézést Kimitől, aki morcosan ült az első ülésen Rami mellett.

-Ugyan, ez a pár perc, nem fogjuk lekésni a gépet. –próbálta Rami megnyugtatni Kimit.

-Jól van, csak már szeretnék otthon lenni. A francba, még ez is. –gyorsan nyúlt az elektromos ablakemelő gombjához, mivel egy csapat riporter közelített az autó felé. Szerencséjére épp időben sikerült a sötétített ablakokat felhúzni.

-Nyugi van! –szólt rá az öccsére. –Rosszabb vagy, mint egy nyugdíjas. Mindjárt kiraklak és jöhetsz ahogy akarsz. –zsörtölődött Rami. Zoét egy kicsit mulattatta a közjáték, de tudta, hogy részben ő is hibás, hiszen ha nem beszél annyit, akkor már régen elindulhattak volna.

-Ja, mert szerinted nem tudnék máshogy hazamenni, mi? Inkább vezess, és szólj, ha kiértünk a reptérre. –azzal hátradöntötte az ülést, és megpróbált aludni. Zoé egy pillanatig némán nézte őt, majd elkapta a tekintetét, amikor észrevette, hogy Rami őt figyeli. A repülőn Kimi tovább folytatta eme cselekvést. A reptérről Zoé taxival ment haza, nem engedte, hogy Rami elvigye, hiszen neki Kimit kell hazavinnie. A lány örült, amikor ismételten átlépte otthona küszöbét, és finom illatok szálltak felé, de még jobban örült a barátjának, aki egy szál vörös rózsával várta.