-Úgy hiányoztál! –ölelte szorosan magához Simon.

-Te is nekem! –bújt hozzá a barátjához. –Ugye már nem haragszol rám? –nézett rá bűnbánóan.

-Nem. De ugye te sem rám? Ne haragudj, hogy olyan féltékeny voltam. –adott egy puszit a lánynak Simon.

-Á, szóval féltékeny voltál! –nevetett Zoé. –Szeretlek! –csókolta meg a fiút.

-Ez a tied. –adta végre át a rózsát, amit a lány gyorsan vízbe is rakott, majd bementek a nappaliba, ahol –Chris kivételével- ott ült a család. Pár perc elteltével azonban Chris is befutott.

-Nos, ha már így összegyűltünk… -nézett körül a nappaliban a férfi-…akkor szeretném megragadni az alkalmat valamire. Claire, Duncan, Hilary és Simon értetlenül nézett rá, Zoé pedig már sejtette, hogy mivel akar előhozakodni a mostohaapja. Sejtése beigazolódni látszott, amikor Chris egy apró dobozkát húzott elő a zsebéből, majd letérdelt Hilary elé. –Nézd, tudom, hogy nem vagyunk régóta együtt, de úgy érzem, hogy benned megtaláltam mindent, amit egy nőben kerestem. Már csak egy valamit szeretnék. Szeretném, ha hozzám jönnél feleségül. Szeretlek. –nézett rá Chris várakozóan. Hát, nem egy eredeti szöveg, futott át Zoé agyán, de megteszi.

-Én is szeretlek! –borult az édesanyja a férfi nyakába.

-Nos, akkor mi a válasz? –türelmetlenkedett Chris.

-Hát persze, hogy igen! –csókolta meg Hilary, majd Chris felhúzta a gyűrűt a nő ujjára. A többiek csodálkozva nézték őket.

-Gratulálok! –ment oda elsőként Zoé, majd megpuszilta az anyját is, valamint Christ is, a többiek és Chris legnagyobb meglepetésére.

-Mi is gratulálunk! –csatlakozott Clara, Duncan és Simon is.

-Én olyan boldog vagyok! –törölgette a könnyeit Hilary. –Gyertek, vacsorázzunk. –azzal a kis család asztalhoz ült, és elfogyasztották az vacsorát.

-Nos, nekem mennem kell! –búcsúzott először Clara. –Hugi, beraktam a CD-idet a szobádba, az asztalon megtalálod őket. –mondta immár az előszobába.

-Köszi.

-És jó éjszakát! –kacsintott a húgára.

-Neked is! –nevetett Zoé. Még szerencse, hogy csak ketten hallották. Zoé visszament az ebédlőbe, majd elköszöntek, és Simonnal együtt felvonultak a szobájába! Olyan jó volt neki ismét itthon lenni. Monaco gyönyörű hely, tény és való, de igaz a mondás, hogy „Mindenütt jó, de legjobb otthon!” S most még jobb, hogy Simon is vele lehet. Arra azonban ügyelt, hogy senki ne zavarhassa meg őket, és bezárta az ajtót.

-Látom, tanultál a múltkori esetből. –kuncogott a fiú.

-Még szép! Nem fog még egyszer ránk nyitni se Chris, se senki.

-Helyes. –húzta magához közel Zoét Simon, és lágyan megcsókolta. Zoénak be kellett vallania magának, hogy már nagyon vágyott a fiúra. Hiányzott neki az ölelése, a csókja, mindene. Szépen lassan haladtak az ágy felé, miközben egyre jobban belemerültek a csókokba. Az idillt azonban a telefon csörgése megzavarta. –A francba. Ne vedd fel! –próbálta visszatartani Simon Zoét.

-És ha valami fontos? Egy perc, és elintézem. –szaladt gyorsan a táskájához. Meglepődött, amikor látta, hogy Kimi keresi. –Szia. –vette fel végül.

-Szia. Nem telefonálok későn? –Kimi hangjában nyoma sem volt a délutáni undokságnak.

-Nem, dehogy. Mond nyugodtan. –Zoé remélte, hogy Simon nem jön rá, hogy kivel is beszél éppen. Nem akarta elrontani az estét.

-Kicsim, addig ezeket elrakom! –mutatta Simon a CD-ket, mire a lány válasza egy bólintás volt.

-Szóval csak azért hívtalak, hogy holnap szabad napot kapsz, nem kell jönnöd.

-Rendben. Köszönöm.

-Akkor nem is zavarok tovább. Szia. –meg sem várva a lány válaszát, Kimi máris bontotta a vonalat. Zoé értetlenül állt a hirtelen hangulatváltozás előtt, hiszen Kimi az elején még jó hangulatban volt, a végén meg már tök morci. És még azt mondják, hogy a nőket nem lehet kiismerni. Ez akkor mi volt? A pasikhoz nem egy sima könyv, egyenesen egy lexikon kellene. Bár félő, hogy még az sem lenne elég.

-Na, ki volt az? –érdeklődött Simon, miközben hátulról átölelte Zoét.

-Szabadnapom van holnap. –fordult meg mosolyogva a lány. Arcán nyoma sem volt a benne kavargó kérdéseknek.

-Szuper. Majd kitaláljuk, hogy mit csináljunk. De most van egy tuti programunk. –azzal ismételten megcsókolta a lányt, miközben kezét Zoé felsője alá csúsztatta, hogy könnyebben levehesse róla. Néhány perc múlva már ruhák nélkül kényeztették egymást az ágyban. Végre ismét egymáséi lehettek, s Zoénak sem voltak kétségei afelől, hogy szakítania kellene Simonnal –a nővére tanácsára- vagy sem. Eléggé nagy az összhang most közöttük, minden téren. -Min gondolkozol? –simított végig Zoé arcán a fiú, miközben egymás karjaiban feküdtek.

-Semmin, csak azon, hogy ez most így olyan jó. És nem akarom, hogy bármi is elrontsa. –Zoé próbált arra célozni, hogy nem szeretné, ha Simon féltékeny lenne, ráadásul alaptalanul.

-Nem fogja. Ne aggódj. Egyébként a következő verseny holnap este, vagyis éjjel lesz, ugye eljössz?

-Mennyire későn? Mert tudod, nem kellene, ha másnap takarítás vagy főzés közben elaludnék.

-11-től. Kb. 1-ig vagy 2-ig. Ugyan már! Majd délután alszol, meg a verseny után.

-Rendben.

-Szuper! Egyébként nem is tudtam, hogy a bátyád is versenyezni akar. A múltkor nem ment rosszul. Negyedik lett.

-Klassz. És te? –játszadozott a fiú hajával a lány.

-Hát…kiestem. –válaszolta csalódottan Simon.

-Ó, majd most nyerni fogsz. –biztatta Zoé, majd mesélni kezdett a fiú kérésére a monacoi hétvégéjéről, végül elnyomta őket az álom.

Kimi a kanapéján ült, és egy jegesteát kortyolgatott, miközben azon gondolkodott, hogy miért volt a nap folyamán már másodjára undok a lánnyal. Elvégre ő nem tett semmi rosszat, csak telefonált. Az a pár perc pedig tényleg nem volt lényeges, hiszen nem késték le a repülőt sem. De hogy most mi ütött belé, arra végképp nem talált magyarázatot. Amikor meghallotta Zoé barátjának a hangját, egyszerűen elpattant valami. Nem szimpatikus neki a pasi. Nagyon nem. Ezt viszont mégsem mondhatja meg Zoénak. Csak remélte, hogy a lány nem fog rákérdezni a viselkedésére. Nem tudná mivel magyarázni, hiszen még saját magának sem tudja. Azt sem igazán érti, hogy miért adott a lánynak egy szabadnapot. Az eredeti ötlete az volt, hogy felhívja, és megmondja neki, hogy csak délután menjen, és a délelőttöt nyugodtan töltse pihenéssel, elvégre ő is azt fogja tenni. Erre tessék. Végül is nem olyan nagy probléma, hogy holnap nem fog jönni Zoé. Legalább eltölt egy kis időt a barátnőjével. A hétvégén úgysem beszéltek sokat, aminek köszönhetően biztosan ki kell engesztelnie a lányt, így már ismételten a telefonja után nyúlt.

-Szia, Kimi vagyok.

-Szia, de jó, hogy hívtál! –vidult fel a vonal végén a lány, amikor meghallotta a barátja hangját.

-Mit szólnál hozzá, ha a holnapot együtt töltenénk?

-Fantasztikus! Benne vagyok! Értem jössz, vagy én menjek át?

-Mit szólnál hozzá, ha te jönnél? Csinálok koktélokat, és a rendelkezésünkre áll a medence is…

-Csúcs. 10-re ott vagyok, jó?

-Szuper. Szia.

-Szia. –Kimi elégedett volt magával. Máris talált programot holnapra. Rá is ráfér egy kis kikapcsolódás a medencében. És ha ehhez még társasága is akad, az még jobb.