Kimi az ágyában feküdt, és a plafont bámulta. Már későre járt az idő, de ő még nem volt álmos. Egy lányra gondolt, aki most hiányzott neki. Fogalma sem volt, hogy miért nem csókolta ma meg. Pedig lett volna rá alkalma, s eredetileg ezt akarta, aztán végül egy puszi lett belőle. Ha nem szólal meg a telefonja, akkor lehet, hogy maga a lány kezdeményezte volna a csókot. Nem, biztosan nem vetette el gyorsan magában az ötletet. Szereti a barátját, ennek ellenére ő mégis azt érzi, hogy a lány vonzódik hozzá. A meglepetés az egészben, hogy neki is van barátnője, de ő is vonzódik a lányhoz. Vajon azért, mert tudja, hogy nem lenne szabad? Az egészben az tetszik neki, hogy Zoé olyan, mint egy „tiltott gyümölcs”, vagy tényleg a lány szépsége és személyisége fogta meg? Már maga sem tudja. Az biztos, hogy valahogy ki kell ezt derítenie. Nem akar több álmatlan éjszakát. Viszont a barátnőjét is szereti, legalábbis most így érzi. De akkor mit tegyen? Tudni akarja, tudnia kell, hogy mit érez. De ha megcsókolja, akkor lehet, hogy elront mindent. Nem akarja, hogy Zoé felmondjon, hiszen ha csak pusztán azt a tényt nézi, hogy a lány hogy dolgozik, akkor meg kell, hogy állapítsa, nem igazán fog nála jobbat találni. Jól főz, jól kezeli Ajaxot, és ami a legfontosabb: diszkrét. Nem hiszi, hogy belátható időn belül még egy ilyen embert találna, aki nem ájul el attól, hogy ő Kimi Räikkönen. Így viszont egyre elviselhetetlenebbek lesznek a napok, ha látja őt, de nem érintheti meg, nem csókolhatja meg. Arról azonban fogalma sem volt, hogy Wollerauban nem csak ő fekszik álmatlanul az ágyában. Zoé ugyan úgy nem tudott aludni. Kimire gondolt. Halk zene szólt a szobában, miközben a lány az ágyáról a holdat nézte, és gondolkodott. Még mindig nem tudta eldönteni, hogy mitévő legyen. Attól félt, hogy ha megcsókolja Kimit, és ő nem viszonozza a csókot, akkor mindent elront. Nem akarta elveszteni az állását, hiszen úgy elég kényelmetlen és kínos lenne nála dolgozni. És neki most szüksége van a pénzre. Valahogy úgy kell megoldania a dolgot, hogy az ne veszélyeztessen semmit. Ráadásul Simonnak sem beszélhet erről. Azt viszont egyre nehezebben fogja elviselni, ha továbbra is ez marad a helyzet. De ha belegondol abba, hogy mind a kettejüknek van egy kapcsolata, amit nem kellene elrontani, akkor az esze azt súgja, hogy ne csináljon semmit. A szíve azonban mintha mást suttogna. Gondolkodásából halk kopogás zökkentette ki.

-Szia, bejöhetek? –jelent meg az ajtóban Duncan.

-Persze. Valami baj van? –nézett rá ijedten.

-Mond meg te. –ült le az ágya szélére a bátyja. –Minden rendben van Simonnal? –a délutáni jelenet után Duncan meglehetősen aggódott a húgáért, aki utána csak annyi időre bújt elő a szobájából, hogy kakaót csináljon Jenninek és magának.

-Nem tudom. Azt hiszem. Talán. –bizonytalanodott el Zoé.

-Min vesztetek össze?

-A szokásos. Féltékeny. Elfelejtettem egy programunkat, aztán felhúzta magát. Majd megbékél, ha akar.

-Héé. –csattant fel Duncan. –Mi ez a „majd megbékél, ha akar”? –még nem hallotta így beszélni Zoét Simonról.

-Semmi. Már bocsánatot kértem tőle, most nála a labda.

-Oké, már kezdtem azt hinni, hogy van valaki más. –állt fel Duncan, és elindult az ajtó felé.

-Mi? Ezt honnan veszed? –lepődött meg a lány.

-Sehonnan. Csak a csajok akkor szoktak ilyen szöveggel előjönni. De örülök, hogy nálatok nem így van. Na jó éjt.

-Neked is. –tessék, megkapta. Vajon mit gondolna róla a bátyja, ha kiderülne, hogy tényleg valaki más felé nézelődik? Van egy olyan érzése, hogy az semmi nem lenne ahhoz képest, amit Simontól kapna. Abba bele sem mer gondolni. Sőt, a mai este már gondolkodni sem akar. Gyorsan magára húzta hát a takaróját, és megpróbált aludni. Reggel kialvatlanul ébredt, s még a torka is fájt. Lassan elvánszorgott a fürdőig, ahol a tükörből egy karikás szemű lány képe nézett vissza rá. Letusolt, és megpróbált elfogadható kinézetet varázsolni magának. Egy kis alapozó segítségével sikerült is. Lement a konyhába, töltött magának egy bögre kávét, és csinált egy szendvicse. Mire elindult Kimihez, már a feje is elkezdett fájni.

-Szia. –üdvözölte Kimi a nappali kanapéjáról. Éppen müzlit evett.

-Szia. Hogy vagy?

-Köszi sokkal jobban. –válaszolta szűkszavúan Kimi. –Akkor én megyek is, nem zavarlak. –azzal választ sem várva felment az emeletre. Zoé csak nézett, nem értette Kimi viselkedését. Aztán fogta magát, a konyhába ment, és körülnézett a hűtőben, hogy mit készítsen ebédre. Miután sikeresen felkészítette az ebédet, hozzálátott a mosáshoz. Jó sok ruha összegyűlt, hiszen a monacoi ruhák sem lettek még kimosva. Amíg a gép mosott, Zoé még rendbe rakta a nappalit, és kitakarította a lenti fürdőszobát is. Miután végzett, felment Kimihez. Bekopogott a szobájába, és várt. Nem akart bemenni. Nem akarta, hogy Kimi úgy érezze, rátör, így aztán megvárta, amíg meghallotta a „Gyere” szót.

-Nem akarlak zavarni, csak szólok, hogy kész az ebéd, csak még megterítek.

-Oké. Köszi. –miután most is csak rövid választ kapott, így Zoé magára is hagyta Kimit. Egyre kevésbé érezte azt, hogy lépnie kellene valamit. Talán amit eddig igaznak vélt, az csak az ő képzelgése volt. Igen, biztosan ez volt. Ő pedig már azon gondolkozott, hogy megcsókolja Kimit. Képtelenség. Még jó, hogy nem tette meg! Mekkora bolondot csinált volna magából! Te jó ég! Még belegondolnia is rossz. Jenninek is hülyeség volt beszélni erről. Olyanról, ami nincs, és nem is lesz. Hozzálátott a terítéshez, és várta, hogy Kimi lejöjjön. A férfi pár perc múlva meg is jelent.

-Jó az illata. –ült le az asztalhoz, majd szedett magának.

-Jó étvágyat! –hagyta magára ismét Zoé, és az alagsorba ment a mosógéphez. Kivette a ruhákat, és betett egy újabba adagot, majd az udvarra ment, hogy kiteregesse. Remélte, hogy Ajaxnak most nincs játékos kedve, és hagyja, hogy nyugodtan végezze a dolgát. Szerencséjére így is volt. Miután ezzel végzett, visszament a házba. Kimi éppen ekkor fejezte be az evést.

-Nagyszerű volt, köszönöm.

-Egészségedre. –Zoét valahogy ez a beszélgetés jobban feszélyezte, mint az, amikor gondtalanul beszélgettek például Monacoban vagy a múltkor a versenyen. Csak azt nem tudta, hogy azóta mi változott. Kimi kiment Ajaxhoz, Zoé pedig hozzálátott a mosogatáshoz. Nem vette észre, hogy Kimi kintről figyeli őt. Muszáj volt kimenekülnie. Nem bírta, hogy csak tőmondatokban beszél a lánnyal, mikor legszívesebben annyi mindent kérdezne és mondana neki. Zoé is biztosan észrevette, hogy valami nincs rendben, mert ő is furcsán viselkedik. Az lesz a legjobb, ha békén hagyja őt.

-Látod haver –simogatta meg a kutyát- ott van Zoé. Ugye milyen szép? Jézusom, már egy kutyával akarom megbeszélni a dolgaimat. –gyorsan visszament a házba, még mielőtt teljesen bedilizne. Zoét megijesztette a hirtelen becsukódó ajtó, ugyanis teljesen a gondolataiba volt mélyedve. Egy pillanatra hátrafordult, aztán már folytatta is a mosogatást, miközben Kimi a lenti fürdőbe ment kezet mosni, utána pedig a kanapét célozta meg, és leült újságot olvasni. A lány, miután végzett a mosogatással, eltörölgetett, és elkezdte elpakolni az edényeket, az egyik polc azonban túl magasnak bizonyult a számára. Sehogy sem érte el, hiába nyújtózkodott. Egyszer csak érezte, hogy Kimi mögé lép, kiveszi a kezéből az edényt, és gond nélkül a polcra helyezi.

-Köszi –fordult meg Zoé, de ekkor Kimibe ütközött. Mind a ketten tudták, hogy veszélyes ilyen közel lenniük egymáshoz, de most mégsem mozdultak. Csak álltak egymással szemben. Mindketten a másik tekintetét fürkészte. Próbált valamit kiolvasni belőle. Zoé keze Kimi mellkasán nyugodott, s érezte, hogy egyre gyorsabbá válik a férfi szívverése. Pont úgy, ahogyan az övé is. Amikor egyre jobban közeledtek egymáshoz, tudták, vége mindennek. Elvesztek. Azonban ez az eltévedés édes volt mindkettejük számára. Az ajkuk gyengéd csókban forrt össze. A csókba vágyakozással vegyes félelem vegyült. Amikor elváltak egymástól, Zoé riadtan nézett Kimire.

-Ne haragudj. –hebegte a fiú.

-Nem szabad. –suttogta a lány, de késő volt, ajkaik ismét egymásra találtak.