-Mi újság? –csókolta meg barátnőjét a fiú.

-El kell mondanom neked valamit. –kezdett bele a mondandójába Zoé

-Megijesztesz. Baj van? –nézett rá komolyan Simon.

-Nem. Csak szeretlek. És gondolkodtam. Rájöttem, hogy ez így nem mehet tovább.

-Kicsim, a frászt hozod rám. –rémüldözött a fiú. Fogalma sem volt, hogy mire akar a barátnője kilyukadni, de tudta, hogy tényleg valami fontos. –Mi történt?

-Felmondtam Kiminél. Fontos vagy nekem, és nem akarok miatta veled veszekedni. –Zoénak nem jutott jobb az eszébe. Remélte, hogy így nem fog Simon túl sokat kérdezősködni. És az a része, hogy nem akar Kimi miatt vitatkozni vele, még igaz is volt. Szégyellte magát, amiért nem mondta el az igazat, de nem tehetett mást. Ez így talán kevésbé fájdalmas.

-Nagyon szeretlek. Ugye tudod? –csókolta meg hevesen Simon.

-Oké, fiatalok. Én megyek. –állt fel mosolyogva Jenni. –Zoé, majd beszélünk még. Sziasztok!

-Rendben. Szia. –Már csak otthon kell hitelesen előadnia az előbbi történetet. Az szinte biztos, hogy Kimi úgysem fogja elmondani az igazat Chrisnek, azzal vélhetőleg csak magára haragítaná őt. Ezt pedig biztosan nem akarja.

-Egyébként holnap után megint verseny. Ugye eljössz? –nézett rá az ellenállhatatlan mosolya kíséretében Simon.

-Persze. –bújt hozzá Zoé. –Hazaviszel? Még anyunak segítenem kell.

-Aha, gyere. –azzal karon fogta barátnőjét, beültek a kocsijába, és negyed óra múlva már otthon is voltak. Otthon beszámolt a döntéséről. Az anyja és Chris egy kicsit furcsállta, de nem tettek fel neki kérdéseket, így nyugodtan felvonult a szobájába. Eldöntötte, nem fog többet Kimire gondolni.

Kimi már százszor megbánta, hogy nem fogta be a száját. Maga sem tudja, hogy mi ütött belé, de egyszerűen úgy érezte, hogy mentem felrobban, amikor meghallotta Ricky kérését. Akkor nem is tudta, hogy kire dühös jobban, Zoéra, Rickyre vagy saját magára, amiért ennyire felidegesítette ez az egész. Most, hogy a lány faképnél hagyta, tudta, hogy nagy hibát követett el. Féltékeny lett volna? Ilyen egyszerű magyarázat lenne arra, hogy miért akadt ki ennyire? De hiszen neki ott a barátnője!! Akkor mégis mi volt ez?? A gondolkodásból a csengő zökkentette ki.

-Szia haver. –Toni állt az ajtóban.

-Szia, gyere be.

-Hallom Zoé lelépett. –helyezte magát kényelembe a kanapén. Ajax pár másodperc múlva már meg is támadta. –Szia, na mi van? –simogatta meg a kutya fejét.

-Hát ezt meg honnan tudod? –szegezte neki a kérdést Kimi.

-Látod milyen a gazdád? Egy egyszerű kijelentés hogy ki tudja hozni a sodrából. –dögönyözte tovább a kutyát.

-Toni, nem vicces. Mond már! –türelmetlenkedett a szőke.

-Látod, még egy üdítővel sem kínál meg. –beszélt továbbra is a kutyához. Nem bírta ki. Tudta, hogy Kimi mindjárt felrobban.

-Tessék. –rohant ki Kimi a konyhába, és behozott egy doboz almalevet.

-Pohár nincs? –Toni jót szórakozott barátján.

-Majd mindjárt kapsz olyan poharat, ha nem mondod el. –de azért kiment, és keresett egy tiszta poharat. –Tessék. Most boldog vagy?

-Hát, még boldogabb lennék, ha lenne valami harapnivaló is –mivel látta Kimi gyilkos tekintetét, úgy döntött, inkább abbahagyja. –Oké. Szóval beszéltem vele.

-És? Muszáj minden egyes szóért könyörögnöm? –dobolt idegesen az ujjaival a térdén.

-Te tiszta hülye vagy. Egyébként csak annyit mondott, hogy felmondott. Többet nem volt hajlandó elárulni. Én meg nem kérdeztem. Úgy gondoltam, hogy te majd mindent szépen elmesélsz.

-Egy barom vagyok… -azzal Kimi belekezdett a mesélésbe.

-Nem barom vagy, hanem féltékeny. –vonta le a következtetést Toni.

-Nem. Az lehetetlen. Emlékeztetlek, hogy van barátnőm.

-Ja, mintha ez a két dolog így összefüggene. De szerintem te akkor is féltékeny lettél. Egyébként szerintem ő is ott lesz a holnap utáni versenyen.

-És?

-Lenne lehetőséged a bocsánatkérésre. –vetette fel az ötletét Toni. –Ha nem is menne bele rögtön, tuti, hogy értékelné a gesztust.

-Azok után amit mondtam neki? Szerintem azt a gesztusomat értékelné, ha elásnám magam vagy 3 méterrel a föld alá.

-Te tudod, de ez kevésbé fájdalmas, mint a te ötleted. Na mindegy, én lépek. Jenni nálam alszik, és meg akarom lepni valamivel.

-Csak el ne ijeszd szegény lányt. –tért vissza Kimi humorérzéke. Már ha ez annak volt nevezhető.

-Haha. De vicces itt valaki. De ez egyszer elnézem. Na szia.

-Szia –kísérte ki legjobb barátját. Hálás volt neki, hogy benézett, és hogy nem osztotta ki nagyon Zoé miatt. De amit Ramitól fog kapni, azt biztosan nem fogja kitenni az ablakba. Viszont komolyan elgondolkodott azon, hogy kimegy a versenyre. Nem volt benne biztos, hogy ez helyes lenne, főleg, hogy biztosan ott lesz Zoé barátja is, és ez megnehezíti a bocsánatkérést. Meghátrálni azonban nem fog. Az elkövetkezendő két napban az edzésre koncentrált. Markot megkérte, hogy egy kis boxot is vegyítsenek a szokásos gyakorlatok közé. Minden eshetőségre fel akart készülni, ha esetleg Simon akadékoskodna. Ugyan tisztában volt vele, hogy két nap edzés nem fog csodákat tenni, de mire elérkezett a verseny napja, már sokkal felkészültebbnek érezte magát. Ramival kimentek a helyszínre, de csalódottan látta, hogy Zoé nincs ott. Igen, a lány tétovázott. Nem szívesen ment ki, hiszen sejtette, hogy Kimi is ott lesz, de végül mégis elindult. Simonnak már megígérte, így nem teheti meg, hogy most mégsem megy. Így aztán kis késéssel, de odaért.

-Sziasztok! –köszönt Simonnak, Duncannak, Jenninek és Toninak. Lopva azért körbepillantott. Magának sem akarta bevallani, de Kimit kereste. Éppen akkor vette őt észre, amikor Kimi is meglátta őt. Még mondott valamit a bátyjának, majd elindult a lány felé. Zoé gyorsan visszafordult a barátjához, de már késő volt. Simon meglátta a közeledő Kimit.

-Hát ez meg mit keres itt?

-Nem tudom. –erőltette egy mosolyt magára Zoé, miközben segélykérő pillantásokat küldött Jenni felé.

-Sziasztok! Zoé, beszélhetnénk egy percet?

-Szia, ne haragudj, de most nem érek rá. –hárította a kérést a lány. Remélte, hogy Kimi távozni fog, de nem. A férfi kitartott.

-Tényleg csak egy perc lenne. Fontos. –kötötte az ebet a karóhoz.

-Mond, nem volt érthető a csajom? –csattant fel Simon. –Gyerünk, húzz el innen!

-Nem téged kérdeztelek! –nézett rá fagyosan Kimi.

-Hagyjátok abba. –állt közéjük Zoé.

-Húzz el innen!! –lökött egyet Kimin Simon.

-Tudod mit? Rendezzük le felnőttek módjára! Versenyezzünk. –dobta fel az ötletet Kimi.

-Ahogy akarod. Mi legyen a tét?

-Ha nyerek, Zoé velem tölt egy éjszakát, ha vesztek, tied a Ferrarim.

-Rendben! –vágta rá magabiztosan Simon, majd kezet fogtak, megpecsételve az egyezséget.

-Simon! Ezt most nem mondod komolyan!!! –kiabált Zoé. Mivel a barátja nem válaszolt, Tonira nézett –Toni, csinálj már valamit!

-Nem lehet. Kezet fogtak. –rázta meg a fejét a férfi. Simon és Kimi eközben már helyet foglaltak autóikban, felálltak a rajtvonalhoz, és a rajtjel után elindultak. Zoé szíve a torkában dobogott, bár lassan már maga sem tudta, hogy melyik fiút szeretné győztesként látni.