-Azért megszólalhatsz, vagy ennyire borzasztó? Felkapcsoljam a villanyt? –kérdezte ijedten Kimi, miután a lány csak bámulta a megterített asztalt, és nem szólt egy szót sem.

-Ne, isten ments. Csak…mindegy, hagyjuk. –mosolyodott el.

-Csak? –fürkészte őt Kimi.

-Csak varázslatos.

-Akkor jó. –remélte, hogy ezt a hatást fogja elérni a lánynál. Nem arra megy ki a játék, hogy az ágyába csábítsa, de ha megtörténne, nem ellenkezne. Most a változatosság kedvéért ő tálalta fel a vacsorát, amit rövid időn belül el is fogyasztottak. –Gyere, van még meglepetés. –azzal karon fogta a lányt, és kimentek a teraszra, ahol a hintaágy melletti asztalon két pohár, és egy behűtött pezsgő várta őket.

-Még a végén azt fogom gondolni, hogy el akarsz csábítani. –mosolyodott el a lány, de máris megbánta a kijelentését. Kimi is csak mosolygott.

-Felbontom. –azzal máris sikerült a habzó nedűt a poharakba töltenie. –Parancsolj –nyújtotta az egyiket a lány felé, majd leültek a hintaágyba. Az égen gyönyörűen ragyogtak a csillagok, s a hold fénye a medence vízén visszatükröződött. Csönd honolt, csak a tücskök ciripelését lehetett hallani. Még Ajax sem rontott rájuk. –Min gondolkozol? –kérdezte Kimi a lányt.

-Semmin. Csak gyönyörködöm. Ilyenkor olyan békés és nyugodt minden. –dőlt hátra Zoé, mire érezte, hogy Kimi karjába ütközött. Észre sem vette, hogy a fiú időközben átkarolta. Megpróbált elhúzódni, de a kéz gyengéden visszahúzta. Talán nem is bánta. –Gondolom a barátnőd örül, amikor ilyennel leped meg. –szólalt meg egy kis idő múlva Zoé.

-Elárulok egy titkot. –szólalt meg sejtelmesen Kimi –Még sosem csináltam ilyet. És te?

-Én sem. –kuncogott Zoé.

-Úgy értem, neked csinált már Simon ilyen gyertyafényes, teraszon pezsgőzős estét? –Zoé észre sem vette, hogy Kimi időközben elkezdett a hajával babrálni.

-Nem, még nem. –nézte zavarában a poharát.

-Akkor mindkettőnknek ez lesz az első. –Zoé erre felkapta a fejét, amin Kimi elnevette magát.

-Ez nem vicces. –mondta a lány komolyan, de végül ő is elnevette magát.

-De ha egyszer olyan aranyos vagy ilyenkor. –mentegetőzött Kimi. Zoé erre inkább nem mondott semmit, csak nézte őt. Hiba volt. Teljesen elveszett a szempárban. Érezte, hogy kezd egyre szaporábban verni a szíve.

-Azt hiszem be kellene menni, kezd lehűlni a levegő. –állt fel gyorsan, még mielőtt valami hülyeséget csinálna.

-Igazad van. –állt fel Kimi is. A lány mintha csalódást vélt volna felfedezni ebben az „Igazad van”-ban. S mintha nem is arra reagált volna, amit mondott, hanem arra, amit gondolt. Zoé tétován megállt a nappaliban, nem tudta, hogy most mit csináljon. –Még azt terveztem, hogy megnézünk egy filmet, de ha álmos vagy, vagy haza szeretnél menni, megértem. –állt meg Kimi a lány mögött. Zoé hirtelen nem tudta, hogy mit válaszoljon. Egyrészről még nem volt álmos, és jól is érezte magát, másrészről lehet, hogy tényleg jobb lenne hazamenni, még mielőtt valami olyan történne, amit mind a ketten megbánnának. Viszont a fogadás az fogadás, még ha neki nem is volt beleszólása a dologba.

-Maradok. –jelentette ki végül. –De csak ha nem valami horrort nézünk meg. –mosolyodott el.

-Nem, ne aggódj. –gyorsan kiment még pattogatott kukoricáért és üdítőért, majd elindította a DVD-lejátszót, amelybe a lemezt még az indulás előtt bekészítette. Zoé meglepődött, amikor a Holiday című film jelenetei tűntek fel a képernyőn. A film alatt végig arra gondolt, hogy Kimi szándékosan ezt választotta, mivel a filmben az egyik főszereplő, Iris titkos viszonyt folytatott a kollégájával. Kicsit ez a saját helyzetére emlékeztette. Úgy érezte, hogy ők is a titkos viszony peremén állhatnak, s egy hajszál választja el őket attól, hogy történjen valami. Ez azonban megrémítette, hiszen akkor nem csak ő érzi ezt, hanem Kimi is. Már nem is figyelt a filmre, egyre csak ezen járt az agya.

-Na, hogy tetszett? –kérdezte Kimi miután vége lett az otthoni mozizásnak. 

-Klassz volt. Tényleg. –remélte, hogy hiteles.

-Örülök. Reméltem, hogy tetszeni fog. –most valóban azt remélte, hogy tetszeni fog neki, vagy azt, hogy veszi a célzást? A lány kezdett teljesen összezavarodni. –Azt hiszem akkor mára ennyit terveztem, illetve nem. Még lenne két kérdésem, mielőtt elmegyünk aludni. –Zoé most vesztette el teljesen a magabiztosságát. A szobában ismét félhomály uralkodott, ők pedig ott ültek egymás mellett a kanapén, vészes közelségben.

-Igen? És mi lenne az? –a lány igyekezett úgy kiejteni a szavakat, hogy Kimi ne vegye észre, hogy remeg a hangja.

-Az első az, hogy megbocsátasz-e, amiért a múltkor olyan bunkó voltam? –nézett egyenesen Zoé szemébe.

-Igen, felejtsük el. -Ha akart volna sem tudott volna mást válaszolni. Teljesen rabul ejtették őt a szemei.

-És lenne arra lehetőség, hogy visszajöjj dolgozni? –Zoé úgy érezte, mint akit fejbe vágtak egy tompa tárggyal. Nem tudta miért, de valahogy nem erre a kérdésre számított.

-Igen, de most már ideje aludni, késő van. –állt fel. Hogy is gondolhatta, hogy mást fog kérdezni? Miért is tette volna?

-Rendben. A vendégszobában ágyaztam meg, ha az megfelel.

-Persze. –hiszen más szoba nincs is a házban, ahol aludhatna. Vagyis van…de ott nem fog aludni. Kimi elindult felfelé a lépcsőn, Zoé pedig utána. A vendégszoba pont Kimi szobája mellett volt.

-Kicsit bénán ágyazok, bocsi. –pirult el Kimi, amint beléptek a szobába.

-Semmi gond. –mosolyodott el most a lány. –Köszi, hogy megágyaztál.

-Nincs mit. Akkor… jó éjt. – félszegen álltak egymással szemben. Egyikőjük sem tudta, hogy mi lenne most a helyes. Végül Kimi döntésre szánta el magát. Gyengéden magához húzta a lányt, és megcsókolta. Zoé rájött, hogy egész este ezt várta. Újra érezni akarta Kimi ajkait. Viszont amikor leesett neki, hogy mit csinálnak, finoman eltolta magától. –Ezúttal nem fogok bocsánatot kérni a csókért. –nézett a szemébe Kimi- Jó éjt.

-Jó éjt. –suttogta a lány. Miután egyedül maradt, az ablakhoz sétált. Le kellett valahogy nyugodnia, így képtelen volt aludni. Ezernyi gondolat cikázott most a fejében. Bűntudatot érzett, amiért csókolózott vele, hiszen neki ott van Simon, de…akkor is vágyott rá. S ez rémítette meg leginkább. Annyira jól érezte magát ma este vele, mint még soha senkivel. Ráadásul teljesen meglepte Kiminek ez az éne. Nem gondolta volna, hogy tud ilyen romantikus is lenni, hiszen akárki akármit is mond, ez az este a romantikáról szólt. Jó, talán az autózós része nem, de a többi az kétségtelenül az volt. S a legrosszabb az egészben, hogy tudja, hogy Kimi a szomszéd szobában van. Úgy érezte, hogy megfullad a szobában, így lement, hogy igyon egy pohár vizet.

A csók után Kimi egyenesen az alagsorba ment. Futni akart, vagy boxolni, vagy bármit, ami leköti úgy reggelig. Képtelen lett volna aludni ezek után. Egész este türtőztetnie kellett magát, nehogy megcsókolja a lányt, aztán tessék. Mégsem bírta ki. Most így sokkal rosszabb, főleg, hogy a lány itt van vele egy házban, és mégsem érhet hozzá. Legszívesebben pedig visszament volna hozzá, de megpróbált uralkodnia magán. Felvette a boksz kesztyűjét, és elkezdte püfölni a zsákot.  

Zoé furcsa, tompa puffanásokat hallott az alagsorból. Biztosan Ajax –futott át az agyán, így félretéve félelmét, elindult az alagsorba, ahonnan a hangokat hallotta. A konditerem ajtaja résnyire nyitva volt. Zoé bátortalanul belépett, s csak ezután vette észre Kimit. Az ajtó halkan becsukódott, s Kimi csak ekkor látta meg az ott álldogáló lányt. Abbahagyta a bokszolást, és lehámozta kezeiről a kesztyűket. Tétován tett egy lépést a lány felé, mire ő is elindult felé. Az érzelmek már erősebbek voltak, mint a józan ész, s ezzel mindketten tisztában voltak.