32. rész:

-Nem tudsz aludni? –kérdezte halkan Kimi, mire csak egy fejrázás volt a válasz. Zoé képtelen volt bármit is mondani, inkább csak lassan haladt a férfi felé. A szíve zakatolt, a lába remegett, úgy érezte, hogy menten összeesik. –Hozok egy pohár vizet. –azzal már el is indult, de amikor a lány mellé ért, Zoé megfogta a kezét. Kimi felé fordult, és várt. A lány félénken hozzáhajolt, és megcsókolta. Tudta, hogy nem helyes, amit tesz, de megtette. Szorosan hozzásimult a férfihez, érezni akarta a szívverését. Kimi átkarolta a lányt. Úgy tartotta, mintha bármelyik percben elszakíthatná tőle valaki vagy valami.

-Mit csinálunk mi? –suttogta a lány még mindig Kimi karjaiban.

-Fogalmam sincs. –vallotta be a férfi. –Csak azt tudom, hogy vágyom rád. –simogatta meg a lány arcát.

-Én is rád. –hajtotta Kimi mellkasára a fejét Zoé. Kavarogtak benne az érzelmek. –Mi lesz most?

-Nem tudom. –kimentek a nappaliba. Zoé lerogyott a kanapéra. Arcát a kezébe temette, s próbált gondolkozni, miközben Kimi a konyhába ment, és töltött maguknak egy-egy pohár gyümölcslevet. Ő is ugyanúgy össze volt zavarodva, mint a lány.

-Tessék. –nyújtotta át az üdítőt, majd leült Zoé mellé.

-Köszi. Akkor? –nézett rá kérdőn Zoé. Remélte, hogy Kiminek legalább van valami elképzelése, hogy mi legyen kettejükkel, már ha így gondolják.

-Nem tudom. Meglepett ez az egész –vallotta be Kimi.

-Engem is. És nem tudom, hogy mi legyen. Nekem ott van Simon, neked meg a barátnőd…

-Tudom, de… te olyan más vagy. Veled minden olyan jó. –a szobában még mindig félhomály uralkodott, ami úgy látszik könnyebbé teszi a beszélgetést.

-Veled is minden más, jobb, mint Simonnal. Vele mindig csak veszekszünk. –bújt oda önkéntelenül Kimihez, mire ő előhúzott egy plédet, és betakarta magukat.

-Nekem most eszembe jutott valami, de nem hiszem, hogy örülni fogsz neki. –hozta fel félve Kimi az ötletét, amire az előbb gondolt. Közben gyengéden simogatta a lány hátát.

-Mondd.

-Biztos hallani akarod?

-Igen. Jelenleg kettőnk közül neked jutott eszedbe valami, szóval igen. –húzódott el annyira Kimitől, hogy a szemébe tudjon nézni.

-Szóval, gondolom nem igazán tudunk most dönteni, hogy mi legyen a párunkkal. Mi lenne, ha egyenlőre nem szólnánk nekik? Tudom, hogy ez így szemétség velük szemben, de…ismerve Simont, biztos, hogy nem hagyna nyugtot, a barátnőm sem olyan, akivel könnyen lehetne szakítani, ráadásul még a média is a nyakunkra járna. –Zoé hallgatott. Kimi szavain járt az agya. Rá kell jönnie, hogy akármennyire is csúnya, amit csinálnak, ez lesz a megoldás. –Oké, ne mondj semmit.

-Igazad van. Úgy értem, hogy nem szólhatunk nekik.

-De nem fogod megbánni? –húzta közelebb magához Zoét.

-Nem. Te sem?

-Nem, én sem. –adott egy puszit a lány fejére, mire Zoé elmosolyodott. Most olyan nyugodtnak és boldognak érezte magát.

-De akkor ne mondjuk el senkinek sem, jó? –nézett rá Zoé Kimire.

-Toni szerintem már sejt valamit –vallotta be Kimi.

-Jó, akkor neki elmondhatod, én meg akkor beavatom Jennit, mert előbb-utóbb megtudná. –és jól fog jönni egy szövetséges is, de ezt már csak gondolatban tette hozzá.

-Rendben. –mosolyodott el Kimi. Valahogy tényleg minden más volt Zoéval. Sokkal egyszerűbb és könnyebb.

-Viszont most már ideje lenne aludni menni. –kelt fel Zoé.

-Aham. Hol alszol? –kérdezte vigyorogva Kimi.

-Hogyhogy hol? Az ágyban. A vendégszobában. –tette hozzá gyorsan Zoé nevetve.

-Ezt bebuktam. –indultak fel a lépcsőn kézenfogva.

-Hát be. –kuncogott a lány. Az ajtó előtt megálltak. –Akkor jó éjt. –mosolygott Zoé.

-Neked is jó éjt. –valahogy most Kiminek is mosolyognia kellett.

-Mi az? Min mosolyogsz?

-Semmin. Csak úgy. Boldog vagyok. –csókolta meg a lányt.

-Én is. Jó éjt. –csukta be gyorsan a szoba ajtaját, majd vigyorodva sétált az ágyhoz. Alig tudta elképzelni, hogy ez az egész vele történik. Gyorsan bebújt a pihe-puha ágyba. Legszívesebben kiáltott volna egyet örömében, vagy csak úgy vigyorogna, ahogy most is teszi. Úgy érezte, hogy szárnyal. Végtelenül boldog volt, és úgy érezte, hogy szerelmes Kimibe. Még mindig csodálta, amiért gyertyafényes vacsival lepte meg. Simont is valahol szereti még, ez biztos, a kérdés már csak az, hogy mennyire. Képtelen volt aludni. Túl sok élmény érte az este folyamán. Írt egy sms-t Jenninek: „Szia, ha még nem alszol, akkor beszélhetnénk, ha már igen, akkor majd holnap. Puszi, Zoé” Néhány perc múlva már csörgött is a telefonja.

-Szia, valami baj van? –hallotta a barátnője rémült hangját a vonal túlsó végén.

-Nem, dehogy –nevetett Zoé.

-Jézusom, a frászt hoztad rám! De akkor mi van? –ásított egy nagyot a lány.

-Ha álmos vagy, akkor majd holnap elmondom. –Zoé élvezte, hogy egy kicsit nyúzhatja a lányt.

-Viccelsz? Akkor megbolondulok. Mesélj. –sürgette őt Jenni.

-Semmi, csak boldog vagyok. Kimi olyan édes volt.

-Várj, édes?

-Aham, az. Szóval tök jó volt, kimentünk a pályára, képzeld, én vezettem a Ferrariját!!

-Jézusom, de ugye jól vagy? Nem lett semmi bajod? Mekkora kár keletkezett a kocsiban?

-Haha, nagyon vicces. Jól vagyunk. A kocsi is, és mi is. Szóval utána egy gyertyafényes vacsi várt, aztán pezsgőztünk a teraszon –hadarta izgatottságában Zoé- megnéztük a Holidayt, láttad már? Klassz film.

-Zoé, nem a film érdekel, hanem, hogy történt-e valami. –nevetett Jenni.

-Hát…de ígérd meg, hogy nem szólsz senkinek.

-Toninak sem? –kérdezte félénken a lány.

-Elvileg ő is tudni fogja, Kimi elmondja neki.

-Mit???? Te jó ég!!! –Jenni kezdett rájönni.

-Vele minden olyan más. Boldog vagyok, és szabad, és … megbeszéltük, hogy megpróbáljuk együtt, de még nem szólunk se Simonnak, sem az ő barátnőjének, csak ti fogjátok tudni ketten.

-Vagyis szeretők lesztek? –ez így sokkal rosszabbul hangzott.

-Hát…

-Nézd, én nem akarom elrontani az örömöd, meg minden, de…nem lehet, hogy csak szórakozik, és azért nem akarja, hogy megtudja a barátnője?

-Ennyit a boldogságról.

-Ne haragudj, tényleg ne. Örülök, hogy boldog vagy, csak…

-Tudom, hogy szemétség, amit művelünk, de annak, hogy most itt vagyunk, meg így vagyunk, ahhoz Simonnak is van köze.

-Tudom. Sajnálom. Figyi, beszéljük ezt meg holnap, egy forrócsoki mellett, jó?

-Rendben.

-Oké, akkor jó éjt.

-Jó éjt, és bocsi, hogy felzargattalak.

-Semmi, de most már aludj. Szia.

-Szia. –aludni? Ezek után? De mi van, ha tényleg Jenninek van igaza? Elvégre Chris is valami ilyesmiről beszélt még Monacoban. De vajon képes lenne erre Kimi? Ő csak egy játékszer lenne? Nagyon reméli, hogy nem, de erre majd azért a biztonság kedvéért rákérdez holnap. Reggel arra ébredt, hogy valaki simogatja az arcát. Lassan kinyitotta a szemét, de majdnem sikított egyet, amikor meglátta, hogy ki ül az ágya szélén.