Nem tudta, hogy álmodik, vagy ez a valóság.

-Jó reggelt. –szólalt meg egy idő után, hiszen mégsem bámulhat rá egész nap.

-Szia, hogy aludtál?

-Jól, de te hogy kerülsz ide? –ült fel az ágyban. Még szerencse, hogy nem Kiminél aludt. Akkor aztán robbanna a bomba.

-Gondoltam elhozom a barátnőmet, ha már egyszer miattam kellett itt aludnod. –mosolygott rá úgy Simon, mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy egy fogadásnál elfogadta tétnek a barátnőjét.

-Semmi szükség nem volt rá. –mászott ki az ágyból a lány, és elkezdte összeszedni a cuccát.

-Nem baj, azért eljöttem. –Zoé legszívesebben rákérdezett volna, hogy tényleg azért jött el, mert így volt kedve, vagy szimplán csak ellenőrizni akarta őt. Volt egy olyan érzése, hogy inkább az utóbbi az igaz.

-Kimennél? Szeretnék átöltözni. –szedte elő a ruháját a táskájából.

-De kicsim, már láttalak ruha nélkül egy párszor. –vigyorodott el kajánul a fiú.

-Aham, csakhogy most nem otthon vagyunk, úgyhogy légy szíves. –mutatott az ajtó felé, mire Simon kelletlenül felállt, és kiment. Zoé leült az ágyára. Szeretett volna még beszélni Kimivel, de így erre már nem volt esélye. Inkább felöltözött, fogta a táskáját és lement a konyhába, ahol Kimi és Simon szótlanul álldogáltak.

-Jó reggelt –köszönt Kiminek. Remélte, hogy Simon nem fog gyanút fogni.

-Neked is.

-Akkor mi megyünk is. –indult el Simon kifelé.

-Zoé, csak egy pillanat, beszélhetnénk?

-Persze. –azzal a lány odaadta Simonnak a táskáját. Remélte, hogy a barátja kimegy a kocsihoz, de nem.

-Délután elutazom Franciaországba, ott lesz a következő verseny. Szeretném, ha néha ránéznél Ajaxra, odaadom neked a kulcsokat. –azzal előkereste a ház pótkulcsait,

-Rendben. Az úgy jó, ha átjövök minden reggel és este?

-Tökéletes. Nem akarok gondot okozni. Akkor itt vannak a kulcsok –miközben átadta, óvatosan megsimogatta a lány kézfejét. Remélték, hogy Simon ebből semmit nem vett észre.

-Nem fogsz. Sok sikert a futamra. És köszönök mindent. Szia! –köszönt el Kimitől.

-Sziasztok!

-Mit köszöntél meg neki? –kérdezte Simon már a kocsiban ülve.

-A tegnapot. –válaszolta röviden a lány, miközben elrakta a táskájába Kimi kulcsát.

-És hogy telt a tegnap? –a fiú próbálta leplezni a féltékenységét.

-Jól. Kocsikáztunk, kajáltunk, filmet néztünk, aztán meg aludtunk. És neked?

-Egész este rád gondoltam. –Zoé meglepte a fiú kirohanása. –Hiányoztál, és azon töprengtem, hogy félek, hogy elveszítelek. Ha ez lesz, akkor azt csakis magamnak köszönhetem, de ígérem, ezentúl minden máshogy lesz. Ígérem. –mosolygott rá Simon.

-Rendben. –mosolyodott el Zoé, miközben azon töprengett, hogy Simon ezt most tényleg így gondolja, vagy talán megsejtett valamit, és azért mondja ezeket. Mindenesetre kíváncsi volt, hogy a fiú tényleg képes-e megváltozni érte.

-Egyébként, hogyhogy rád bízta a kutyáját? Tudtommal már nem dolgozol neki. –feszegette azért továbbra is a Kimi-témát Simon.

-Hát, egy-két dolog változott. Visszamentem hozzá dolgozni. –Zoé látta, hogy Simon legszívesebben mondana valamit, de visszafogta magát. –Tudom, hogy mit mondtam, és tartom is, fontos vagy, de kell a pénz a jogsira. –és találkozni is akar Kimivel.

-Nem szóltam semmit, csak megkérdeztem. Te tudod, hogy mivel töltöd el a nyarad. –erőltetett egy mosolyt magára a fiú, de legszívesebben visszament volna Kimihez, és beverte volna a képét.

-Örülök, hogy így megérted. –adott egy puszit az arcára, majd elkezdett a táskájában keresgélni.

-Mi az? Mit keresel?

-Zsepit. De nem találok. –volt továbbra is belemerülve a táskába.

-Várj, nálam van. –azzal Simon a farmerjában kereste a zsepit. Nagy nehezen megtalálta, de így sikerült áthajtani egy kisebb kátyún, aminek következtében a táska tartalma kiborult.

-A francba. Mindegy, majd otthon felszedem. –nem volt kedve kikapcsolni az övét, hogy elérje a dolgait. Miután Simon leparkolt, együtt pakolták vissza a lány táskájába a kihullott cuccokat. Simon azonban egy óvatlan pillanatban eltette Kimi házának a kulcsait.

-Péntek este mit szólnál egy bulihoz?

-Milyen bulihoz? –érdeklődött a lány.

-Házibuli. Benne vagy? Az egyik haver rendezi.

-Rendben. De addig gondolom még úgyis beszélünk.

-Persze. Akkor légy jó! –Zoé kapott egy búcsúcsókot, majd Simon elhajtott, s egyenesen a kulcsmásolóhoz ment. Minden kulcsból csináltatott egy másolatot, majd visszament Zoéékhoz. A lány időközben kezdett kétségbeesni, ugyanis amikor hozzálátott, hogy kipakolja a táskáját, nem találta Kimi házának kulcsait. Az nem lehet, hogy máris elhagyja!! Kimi ki fogja nyírni, ha ez kiderül. –Szia kicsim, nem ezt keresed véletlenül? –állt meg a szobaajtóban Simon a kulcscsomót lóbálva, miközben azt figyelte, hogy a barátnője hogyan dobálja ide-oda a cuccait a táskájából.

-DE! –kapta ki a kezéből. –Hol volt?

-Biztos kiesett a kocsiban. Az ülésed előtt volt. Gondoltam elhozom.

-Köszi.

-Na de én nem is zavarlak tovább. Szeretlek. –húzta magához, hogy megcsókolja.

-Én is. –viszonozta a lány. Miután elment a barátja, leült az ágyára. Rohadtul érezte magát a kettős játék miatt, de már Simonon sem tudott igazán kiigazodni. Egyszer ilyen, egyszer olyan. És még azt mondják, hogy a nőket nehéz követni. Kész röhej. Mivel eszébe jutott, hogy hamarosan Jennivel is össze fog futni, elment, hogy letusoljon. Berakott egy adag mosást is, majd lement reggelizni. A nap nagy részét Jennivel töltötte, beültek egy kávézóba, ahol Zoé mesélni kezdett az előző estéről, a kétségeiről, Simonról, egyszóval mindenről. Jenni megígérte, hogy tényleg tartani fogja a száját, ahogy Toni is. Estefelé együtt elmentek Kimi házához. Elvitték Ajaxot sétálni, s miután visszavitték, a lány készített még ki neki kutyakaját és vizet, majd távozás előtt még ellenőrizte, hogy minden ajtó és ablak zárva van-e, végül ő is bezárta az ajtót. Csütörtökön reggel és este is eljött, hogy Ajaxot elvigye egyet sétálni, és hogy megetesse. A házat is rendbe rakta, hiszen a vacsorájuk mosatlana még ott hevert az asztalon. Pénteken délelőtt elment az anyjával az ultrahangra, hiszen Chris szintén Franciaországban volt, délután pedig a nővére, Clara is csatlakozott hozzájuk. Este aztán Zoé készülődni kezdett a bulira. Miután letusolt, a haját egy kicsit begöndörítette, felvett egy farmerszoknyát, hozzá pedig egy piros felsőt. Egy kicsit kisminkelte magát, és mire Simon betoppant, már el is készült.

-Gyönyörű vagy. –csodálta meg Simon, majd a háta mögül egy szál vörös rózsát húzott elő- Ez a tied. –adta át mosolyogva.

-Köszi. Aranyos vagy. –ölelte meg a fiút. Ilyenkor aztán totálisan elbizonytalanodik, hiszen Simon alapjában véve nem romantikus, viszont egy-két hasonló megmozdulása már volt.

-Indulhatunk? –kérdezte, amikor Zoé visszatért a nappaliból, ahol vízbe tette a virágot.

-Igen. Mehetünk. –azzal beültek Simon kocsijába, és elindultak a buli helyszínére. Zoé legnagyobb meglepetésére ismerős útvonalon egy ismerős házhoz jutottak el. A házból hangos zene és fény szűrődött ki. –Simon, mit keresünk mi itt?

-Bulizunk! –szállt ki a fiú vigyorogva a kocsiból, és elindult befelé. Zoé egy pillanatig csak nézett utána, majd ő is elindult befelé. Rosszat sejtett, nagyon rosszat. Bent csupa idegen arcot látott, azt viszont nagyon nem értette, hogy hogy kerülnek ők ide.

-Simon! Mi ez? –próbálta a lány túlkiabálni a zenét.

-Egy házibuli, nem? Tessék, igyál! –nyomott a kezébe egy pohár valamit.

-Hol van Kimi? Vagy Toni? Vagy Rami? –kérdezte idegesen a lány.

-Sehol! –azzal a fiú máris faképnél hagyta. Zoé kirohant a ház elé, fogta a mobilját és a bátyját hívta.

-Szia, mi az? –vette fel Duncan.

-Szia, el tudnál jönni Kimi házához? Sürgős! Nagyon nagy gáz van!

-Oké, indulok.