Talán egy fokkal nyugodtabb volt, hogy tudta, Duncan perceken belül megérkezhet. Ennek ellenére fogalma sem volt, hogy hogy fogják a sok váratlan vendégek kitessékelni Kimi házából. Simonnal ráér később számolni, de az biztos, hogy a fiú nem fogja megköszönni, amit kapni fog. Egy kocsi hajtott a bejáróra, amelyből hangos zene szólt. Zoé rögtön odament.

-Hello, itt van a buli? –nézett rá a kormány mögül egy srác.

-Nem, itt semmilyen buli nincs. –mondta határozottan Zoé.

-De hiszen szól a zene. –mutatott be.

-Igen, de néhány perc, és itt lesznek a zsaruk, világos? Szóval el lehet menni! –mutatott Zoé a kapu irányába. A srác nem szólt semmit, kitolatott, és elhajtott. Eggyel kevesebb gondolta Zoé, de tisztában volt azzal is, hogy a bentiekkel már nem lesz ilyen könnyű dolga. Erőt gyűjtött, majd bement a házba, és megkereste a hifit, amely max. hangerőn dübörgött. Első dolga volt, hogy kikapcsolta, majd kihúzta a falból a dugót, még mielőtt valaki visszakapcsolhatta volna. Eme tettére a házban bulizó tömeg hangosan felhördült, de a lány igyekezett nem rémült arcot vágni, amikor meglátta a sok szúrós szemmel néző embert. –Oké, a bulinak itt és most vége! Mindenki kifelé!!! –kiáltotta el magát, mire Simon máris ott termett mellette.

-Nyugi emberek, folytassátok csak. –intett mosolyogva a srácok felé.

-Nem! Azonnal mindenki húzzon el innen! –vitatkozott Zoé Simonnal, mire az csak legyintett egyet. –Hívjam a zsarukat, és meséljem el nekik, hogy betörtetek? –fenyegette meg a barátját a lány.

-Felőlem, de kulccsal jöttünk be, amit tőled kaptunk, tehát nem tudom, hogy kit fognak jobban felelősségre vonni. –Zoé nem tudott válaszolni neki, egyrészről azért nem, mert annyira meglepődött Simonon, másrészről pedig azért nem, mert ekkor megjelent Duncan.

-Na emberek, a bulinak mára itt vége, a rendőrök már úton vannak! –hallotta bátyja hangját az ajtóból. A tömeg kis mocorgás után elindult kifelé, pokoli szemetet hagyva maga után. A földet temérdek chipszes zacskó, törött poharak és üvegek, kiöntött italok és kajamaradékok fedték.

-Te szemét disznó! –esett neki Zoé Simonnak mikor már csak hárman maradtak a házban. –Hogy tehetted ezt??

-Zoé, ennek most nincs itt az ideje –fogta le a bátyja, még mielőtt a húga hozzávág valamit Simonhoz. Legszívesebben azonban most ő is behúzott volna egyet a srácnak. –Simon, te húzz el innen! Gyerünk! Kifelé! –lökdöste ki az ajtón. Zoé legszívesebben leroskadt volna a kanapéra, de mivel ismeretlen eredetű foltok díszítették, így erről lemondott.

-Most nézd meg! Hogy a fenébe fogom ezt rendbe hozni? –a sírás határán állt. Fogalma sem volt, hogy hogy fogja vasárnap estére tisztára varázsolni a házat. Ahhoz leginkább egy csodára lenne szüksége.

-Ne aggódj, segítek. Hol találok szemetes zacskót meg gumikesztyűt?

-Nem tudom. Azt hiszem abban a szekrényben –mutatott a konyha egyik bútorára. –Te jó ég!

-Mi az? –kérdezte ijedten Duncan, miután meglátta, hogy a húga elsápadt.

-Ajax. A kutya…hol van Ajax?? –Zoé kirohant hátra, de sehol nem látta. Hívta, de a kutya nem jött. Kezdett teljesen kétségbe esni. Visszament a házba, felment az emeletre, végignézte a szobákat, a fürdőket, de semmi. Ajax nem volt sehol. Hamarosan azonban halk kaparást és nyüszítést vélt felfedezni az alagsor felől. Gyorsan odarohant, valósággal feltépte az ajtót, mire a kutya örömében összevissza nyalogatta a lány kezét. –De jó, hogy megvagy!! –ölelte át a kutyát. -Úgy aggódtam! Gyere, menj szépen a helyedre. –azzal kivitte a hátsó udvarra, és bezárta a helyére. Odabent Duncan már hozzálátott a takarításhoz. Egy szemetes zacskóba gyűjtötte össze a szemetet a nappaliban, Zoé pedig hozzálátott ugyan ehhez a művelethez, csak a konyhában.

-Zoé, hagyjuk, ezzel most úgysem megyünk semmire. Menjünk haza, reggel visszajövünk, és folytatjuk. Semmi értelme most ezzel vacakolni. –adta fel Duncan, miután már a harmadik zsák szemetet vitte ki a kocsiba.

-Rendben. –adta be a derekát a lány, miután körülnézett, és látta, hogy tényleg nem sok látszata van még annak, hogy lassan már két órája takarítanak, így végül hazamentek. Reggel Zoé felhívta Jennit, és megkérte, hogy jöjjön el segíteni, de ne szóljon Toninak, mert ő szeretné elmondani Kiminek. Igen, el kell mondania, hogy mi történt, hiszen valószínűleg úgyis megtudná, és akkor már inkább a lánytól, mint egy idegentől. Félt Kimi reakciójától, de tudta, hogy akkor is meg kell tennie, ha szakít vele, vagy ha kirúgja. Reggel Zoé, Jenni

és Duncan ott álltak Kimi házában.

-Te jó ég! Hogy tudtak ekkora kupit csinálni! –szörnyülködött Jenni.

-Ez még semmi, láttad volna tegnap. De inkább kezdjünk hozzá. –fűzte hozzá Duncan. Jenni a konyhába ment, folytatta Zoé tegnap elkezdett munkáját, a lány a fürdőszobát vette célba, jobbnak látta, ha azt ő maga takarítja ki, Duncan pedig a nappalival volt elfoglalva. Délután bekapcsolták a tv-t, hogy takarítás közben legalább az időmérőt nyomon tudják követni, majd rendületlenül takarítottak tovább. A kanapéval azonban nem tudtak csodát művelni, a folt megmakacsolta magát, és úgy döntött, hogy ellenáll mindenféle tisztítószernek. Estére Zoénak már nagyon elege lett. Hulla fáradt volt –ahogy Jenni és Duncan is-, ráadásul Simon is kereste telefonon. Persze nem válaszolt neki, még csak az kellett volna. Egyre jobban félt a vasárnaptól, attól, hogy hogy fog Kimi reagálni. Arra már felkészült, hogy a főnöke nagyon ki lesz akadva, teljesen jogosan. Hazafelé a kocsiban senki nem szólt semmit, mindenki igyekezett nyitva tartani a szemét. Az éjszakát mind a hárman végigaludták. Másnap Zoé görccsel a gyomrában ébredt. Egész nap szinte hozzá sem lehetett szólni, annyira ideges volt.  Már kezdte bolondnak tartani magát, amiért ilyen állapotba került attól, ami este várt rá. Jobban félt, mint amikor Kimire várt, hogy azt a bizonyos éjszakát együtt töltsék. Pedig akkor is félt rendesen. Délután odaerőszakolta magát a tv elé, hogy azt megtudja, milyen kedvre számítson Kimitől, amikor hazaér. Még rosszabbul kezdte érezni magát, amikor Kimi győztesként haladt át a célvonalon, ugyanis nem volt szíve elrontani az örömét. És mi van, ha ma nem is ér haza? Lehet, hogy elmegy a csapattal ünnepelni valahová, és csak holnap reggel fog érkezni. Tanácstalan volt, aztán végül mégis úgy döntött, hogy átmegy Kimihez. Legalább főz neki valamit, hátha azzal egy picit ki tudja engesztelni, bár tisztában volt vele, hogy ez nem lesz egy egyszerű menet. Ismételten finn receptet keresett, remélte, hogy ezzel nagyobb sikere lesz. Megvette a hozzávalókat, és a férfi háza felé vette útját. Ajax örömmel fogadta ideiglenes gazdáját, főleg, hogy a lány megengedte neki, hogy a konyhában maradjon, amíg ő főzött. Miután a vacsora elkészült, megterített, hogy Kiminek még arra sem legyen gondja. Utána felment a férfi szobájába, és megágyazott. Végül nem maradt más dolga, mint várni. Az idő telt, Kimi sehol. Már éppen indulni akart, amikor nyílt az ajtó, és Kimi lépett be rajta. Fáradtan pakolta be a bőröndjét, és csak ezután vette észre a lányt, aki feszengve állt a nappaliban.

-Szia –húzódott mosolyra Kimi szája. –De jó így hazajönni. –csukta be maga mögött az ajtót.

-Szia. –Zoé nem nagyon tudott mit mondani. Hirtelen az futott át az agyán, hogy mi van, ha Kimi ezt úgy veszi, mintha rá akarna akaszkodni?

-Hm, milyen finom illatok… -indult el a konyha irányába. –Meg is terítettél? Tündér vagy –ölelte át a lányt hátulról, mire az kibújt a fiú öleléséből.

-Mondanom kell valamit, kérlek ülj le. –csengett komolyan Zoé hangja.

-Huh, történt valami? –nézett rá értetlenül, majd a kanapé felé vette az irányt, ahol meglátta a foltot. –Ajax! Mit csináltál?? –mordult rá a kutyára, mire a lány közbeszólt.

-Nem ő volt. Az én hibám. Minden az én hibám. –vallotta be.

-De hát mi minden?

-Amikor Simon hazavitt, a táskám kiborult a kocsiban, ő meg lenyúlta a kulcsot, és … -a lánynak össze kellett szedni a bátorságát, hogy végig tudja mondani, amit akart.- péntek este azt mondta, hogy házibuliba visz, fogalmam sem volt róla, hogy itt akarta megtartani. Mire sikerült elküldenem a tömeget, a ház úgy nézett ki, mint egy katasztrófa, de sikerült rendbe rakni, a foltot viszont nem tudtam kiszedni, nagyon sajnálom. –hadarta el Zoé, majd várt.