Miután a családja magukra hagyta őket, Chris leült Zoé ágya mellé. Sejtette, hogy mitől van Zoé így kiborulva, de a lánytól magától akarta hallani. Biztos volt benne, hogy valamit eltitkol. Az egész vacsora alatt egy szót sem szólt, és ha kérdezték, akkor sem volt képben a beszélgetés fonalát illetően. És feltűnően kerülte Kimit, nem nézett rá, még csak hozzá sem szólt. Ez volt az, ami miatt Chris gyanút fogott, és valószínűleg Duncan is. A férfi úgy döntött, hogy nem kezdi el vallatni Zoét. Egyszerűen leült az egyik fotelba, és várt.

-Kitartó vagy. –fordult felé egy idő múlva a lány szipogva.

-Csak tudni akarom, hogy mi van közted és Kimi között. –erre a mondatra a lány valósággal összerezzent.

-Semmi, mi lenne? –felelte automatikusan, csak nem elég jól.

-Pontosan ezt szeretném én is tudni. –kelt fel Chris, és járkálni kezdett. –Mióta tart a kapcsolat? –Zoé először nem akart válaszolni, de aztán rájött, hogy semmi értelme újabb hazugságot előadni.

-Talán egy hónapja, vagy több ideje. –szólt halkan.

-Sejtettem. –ült le mellé az ágyra.

-De esküszöm, hogy nem tudtam, hogy Claraval jár! Ha tudtam volna… -nézett nevelőapjára könnyes szemekkel, mire az magához ölelte.

-Jól van, nincs semmi baj. –próbálta vigasztalni.

-De! Van. Megcsaltam Simont, lefeküdtem a nővérem pasijával, ha ez nem baj, akkor mi az? –tört ki sírásban.

-Mit akarsz most tenni?

-Eltűnni a föld színéről. –szólalt meg hosszú idő után Zoé. Egymás mellett ültek az ágyon, pont úgy, ahogy kiskorában az apjával. –De ha arra vagy kíváncsi, hogy mi lesz velünk, akkor először is otthagyom Kimit, minden téren. Nem dolgozom többet neki. Másrészről elmondok mindent Simonnak. Illetve majdnem mindent. Kimiről hallgatok, majd kitalálok egy másik srácot, akit nem ismer.

-Biztos, hogy ez lesz a legjobb megoldás? –kérdezte félve Chris.

-Igen. Minél kevesebbet találkozok Kimivel, annál jobb. Clara elé képtelen vagyok odaállni, nem tudom neki elmondani. Olyan boldog, nem akarom tönkretenni.

-Megértelek. De egyszer úgyis minden kiderül. Egyébként…ha már ilyen jól megvagyunk, szeretnék bocsánatot kérni.

-Bocsánatot? Miért? –képedt el Zoé.

-A múltkori AC pumpás ügy miatt. Túlreagáltam, csak…ígérd meg, hogy amit most mondok, az köztünk marad.

-Akkor, ha te is megígéred, hogy amit most mondtam, azt nem adod tovább.

-Ígérem. –bólintott Chris.

-Én is ígérem. –válaszolt Zoé.

-Szóval…csaló van a Ferrarinál. Szabotálni akar minket az egyik alkalmazott, és azért kaptam fel annyira a vizet az alkatrész miatt, mert az nem csak egy alkatrész volt, hanem egy fontos adathordozó volt benne elrejtve, ugyanis a személy már sejti, hogy nyomozunk ellene, és így kevésbé feltűnő a dolog. –magyarázta a férfi.

-Oh…így már mindent értek. Ne haragudj.

-Semmi gond, de most én kérek bocsánatot.

-Nem történt semmi, felejtsük el. –mosolyodott el a lány.

-Örülök, köszönöm. Próbálj meg az éjszaka aludni, és ne rágódj a történteken, azokon már nem tudsz változtatni. Rendben?

-Igyekszem.

-Akkor jó éjt. –állt fel az ágyról a férfi.

-Chris! –szólt utána Zoé.

-Igen? –már a folyosón volt, de azért még visszajött a szobába.

-Köszi. –a férfi nem válaszolt, csak bólintott egyet mosolyogva. Zoé megnyugodott, hogy tudott valakivel beszélni. Még a végén teljesen megkedveli Christ. Nagyon meglepődött ugyanis azon, hogy a férfi nem ítélte el, vagy ha igen, nem vette észre rajta, és azzal sem jött elő, hogy ő ezt előre megmondta. Ezért különösen hálás volt. Megpróbálta megfogadni Chris tanácsát, és aludni, de nem igazán ment neki. Rémálmai voltak, így másnap délelőtt kialvatlanul, karikás szemekkel nézett szemben a fürdőszobában a tükörképével. Beállt a tus alá, és megnyitotta a vízcsapot. Remélte, hogy a langyos víztől sikerül kissé felébrednie. Csalódva vette tudomásul, hogy reményei nem feleltek meg a valóságnak. Korrektorral, alapozóval és púderrel próbált úrrá lenni a szeme alatti karikákon több-kevesebb sikerrel, de egy idő után feladta. Úgyse megy sehova. Teljesen mindegy, hogy otthon hogy néz ki. Az ebédlőben meglepő látvány fogadta. Simon ott reggelizett az édesanyjával.

-Sziasztok! –köszönt nekik csodálkozva.

-Szia…jézusom, hogy nézel ki? –pattant fel rögtön a fiú, ahogy meglátta Zoé arcát.

-Semmi bajom. –indult volna el a konyhába, de Simon elkapta a karját, és maga felé fordította.

-Te sírtál. –emelte fel a lány állát, hogy a szemeibe nézhessen, mivel Zoé a földet bámulta.

-Én magatokra hagylak titeket, beszélgessetek csak. –állt fel gyorsan Hilary, és felment az emeletre.

-Szóval?

-Mit szóval? –indult el most mégis a konyhába, és elővette a bögréjét. Kávé és tea közül választhatott, úgy döntött, az utóbbi most megfelel neki.

-Te remegsz. Zoé, mi a baj? A frászt hozod rám!! –fordította maga felé a lányt, aki ismét a sírás határán állt. –Könyörgöm, mondj valamit. –megpróbálta megölelni, de a lány szinte menekült előle. Tudta, hogy ez így nem mehet tovább. Visszament az ebédlőbe, és leült. Simon idegesen követte a lányt.

-Nem tudom, hogy hol kezdjem. –már nem érdekelték a következmények. Tisztázni akart mindent, mert tudta, hogy ez így nem tisztességes.

-Próbáld meg az elején. –Simon megfogta a lány kezét, így próbálta biztatni.

-Én…annyira sajnálom! –tört ki könnyekben Zoé.

-Kicsim, de mégis mit? –nézett rá ijedten a fiú. Elképzelni sem tudta, hogy mitől van így kiborulva a lány.

-Én…megismertem valakit…

-Folytasd. –mondta halkan Simon. Zoé kényszerítette magát, hogy a barátja szemébe nézzen.

-Küzdöttem ellene, mert szeretlek, de…-hangja elcsuklott. Egy kis idő után azonban folytatni tudta mondandóját- …kérlek ne haragudj. –Simon azonnal elengedte a lány kezét.

-Le is feküdtetek? –kérdezte vészjóslóan a fiú. A lány nem tudott válaszolni, csak bólintott egyet. –Hát ez csodálatos! –pattant fel Simon. –És mégis mióta tart ez az egész?

-Úgy egy hónapja. –felelte halkan Zoé.

-Egy hónapja??!!! –kiabálta a fiú.

-Ne haragudj. –állt fel Zoé is, és elindult felé, de Simon hátrálni kezdett.

-Hogy ne haragudjak?? Nagyon kedves vagy! –azzal a fiú kirohant a házból, Zoé pedig utána.

-Simon, kérlek várj!

-Mondanom sem kell, hogy vége. –torpant meg egy pillanatra. –De az még érdekelne, hogy ki az?

-Nem ismered. –füllentette Zoé. Szerette volna a nővére és Kimi kapcsolatát amennyire csak lehet megóvni.

-Sziasztok! –köszönt át integetve Scott a szomszédból. Valószínűleg nem tudta, hogy eme kedves gesztussal milyen lavinát fog elindítani. Simon ugyanis a fejébe vette, hogy biztosan Scott volt az, akivel Zoé megcsalta, így máris elindult a fiú felé, és még mielőtt az megvédhette volna magát, behúzott neki egyet, amitől Scott elterült a földön. Mire Zoé odaért, Simonnak már hűlt helye sem volt.