-Hát ez meg mi a fene volt?! –kelt fel a földről Scott felrepedt szemöldökkel.

-Jézusom! Jól vagy? –nézett ijedten a fiúra.

-Hát hogyne! –felelte cinikusan a fiú- Kijövök, gyanútlanul odaköszönök nektek, mire a pasid leüt. Miért ne lennék jól? –lett egyre dühösebb. –Most viszont szépen elmagyarázod nekem, hogy mire fel kaptam ezt itt. –mutatott a sérülésére.

-Rendben, de menjünk be. Leápollak. –ajánlotta fel Zoé, mire Scott bólintott egyet. –Hol tartod az elsősegélycuccokat? –kérdezte a lány amikor már a házban voltak.

-Mindjárt hozom, valahol a fürdőben kell lennie. –azzal a srác eltűnt a folyosón, majd egy kisebb dobozzal a kezében tért vissza. –Menjünk a nappaliba. –Zoé követte a fiút, aki helyet foglalt a kanapéján.

-Oké, akkor ezt add ide. –vette ki a fiú kezéből a fertőtlenítőt, és a vattát.

-Ssszzzz!!! Ez csíp! –húzódott el, amikor Zoé hozzáért a vattával a sebhez.

-Tudom, de nem fog elfertőződni. –folytatta a lány a már megkezdett műveletet, annak ellenére, hogy a Scott elég fájdalmas arckifejezéssel nézett rá. Miután végzett, tett rá egy kisebb sebtapasz.

-Kösz. De most már akár el is mondhatnád a dolgot.

-Azt hiszi, hogy lefeküdtem veled. –adta meg kertelés nélkül a választ a lány.

-Hogy mit hisz??? De…miért? És hogyan?? Csak nem azt mondtad neki, hogy mi ketten… -nézett vádlón Zoéra.

-Nem, dehogy! Isten ments! –mire a srác furán nézett rá, rájött, hogy rosszul fejezte ki magát.

-Ez kedves. Tehát el sem tudod képzelni, hogy te meg én valaha egy ágyban kössünk ki? –kérdezte pimaszul Scott. Zoé hirtelen iszonyatosan kellemetlen helyzetben találta magát. –Ne nézz már rám ilyen ijedten. –nevette el magát a fiú.- Csak vicceltem. Nem vagy az esetem. –bökte oldalba Zoét, mire a lány is elmosolyodott. –És tényleg lefeküdtél valakivel? –mivel nem kapott választ, úgy döntött, hogy ejti a témát, de éppen ekkor Zoé megszólalt.

-Igen. De nem érdekel a véleményed róla. –úgy döntött, hogy megelőzi, hogy Scott rázúdítsa eddigi összes csalódását a nőkben.

-Nem is akartam elmondani. Azt csinálsz, ami jól esik. Biztos megvolt az okod rá, hogy másnál kerested a boldogságot. Ha attól féltél, hogy ezért most elítéllek, hát most szólok, hogy nem foglak. Hülyeség, mint ahogy az a nézet is, hogy ha a pasi egy csomó csajt megkap, akkor ő a menő, amikor meg egy csaj fekszik le több pasival, egyből szajha.

-Igazad van, csak ezt az emberek többsége nem így látja.

-Velük nem kell foglakozni. Mondjanak amit akarnak. Kérsz egy almalevet? Azt hiszem csak az van itthon.

-Nem, köszi. De én megyek is. Nem akarlak feltartani. Anyu gondolom azt sem tudja, hogy hova tűntem. –indult el kifelé. –És tényleg bocs. Nagyon sajnálom. –mutatott a leragasztott szemöldökére.

-Felejtsük el. –mosolygott Scott.

-Akkor szia.

-Szia. –Zoénak be kellett vallania, hogy alaposan félreismerte a fiút. Meglepte, hogy így vélekedik a dolgokról, de tetszett is neki. Amint hazaért, az édesanyja elkezdte faggatni, szóval kénytelen volt elmesélni, hogy szakítottak Simonnal. Most, hogy szabadnapja van, nem tudta, hogy mit csináljon. Kedvet kapott a pakoláshoz, így lepakolta a polcát, és átrendezte. Éppen végzett, amikor a nővére robbant be a szobába.

-Szia. Anyu mesélte, hogy mi van Simonnal, így már értem, hogy tegnap miért voltál olyan kuka, de ennek most vége. Gyerünk –azzal karon ragadta, és már indultak is kifelé.

-Hééé, hova megyünk? –tiltakozott Zoé, mivel nem tudta mire vélni ezt a hirtelen kirohanást.

-Na vajon hova? Vásárolni. Egy szakítás után az embernek vennie kell valami cuccot, amitől jobban fogja érezni magát, és amiben el tudsz jönni ma este.

-Ismét azt kérdezem, hova? –de már bent ültek a kocsiba. Igen, ez az ő nővére. Imád pezsegni, emberek között lenni, és természetesen vásárolni, vagyis tökéletesen az ő ellentéte. Talán ezért lehet, hogy Kiminek egyszerre kell vagy kellene a két lány. Ami az egyikből hiányzik, az megvan a másikban, de a dolgok nem így működnek.

-Elviszlek partizni. –azzal máris indított, és a pláza felé vette az irányt.

-Erre igazán nincs szükség, mert… –próbált tiltakozni Zoé, de a nővére egyetlen pillantása is elég volt ahhoz, hogy felőrölje a maradék ellenállását is. Clara egyenesen a legdrágább boltba vezette, ahol temérdek ruhát próbáltatott fel vele, de valamiben mindig talált hibát. Az egyikben nagynak tűnt a feneke, a másik sápasztotta, a harmadik meg nem emelte ki rendesen a dekoltázsát. Már kezdett elfáradni, ráadásul kedve sem volt ehhez az egészhez, így amikor Clara végre rábólintott az egyik ruhára, nagyon örült. Igaz, hogy ő ezt túl merésznek tartotta, de már ez sem érdekelte, csak szabadulni akart, mivel a két eladó is bőven tett róla, hogy kezdje kényelmetlenül érezni magát. Persze a nővérét ezek az apróságok nem érdekelték. Neki az lebegett a szeme előtt, hogy a húgát ki akarja rángatni a depresszióból, vagyis meg akarja akadályozni, hogy belekerüljön. Ezért gondolta azt, hogy az aranyszínű felső tökéletes lesz, hiszen ez kiemeli a szeme és a haja barna színét.

-Gyere, ezzel megvagyunk, jöhet a következő. –indult el Clara egy másik butik felé.

-Tessék?? –Zoé alig hitt a fülének. Azt hitte, hogy itt véget érnek a megpróbáltatásai, de úgy látszik ez már csak egy álom marad.

-Most te sem gondoltad komolyan, hogy egy szál toppal megúszod? Gyerünk, ide be. –azzal szinte benyomta a húgát a boltba. Egy órával később, egy dögös fekete farmerszoknyával távoztak, amiért Zoé nem adott volna ki annyit, de Clara ragaszkodott hozzá, hogy majd ő megveszi neki. Szerencséjére a hozzáillő cipőt már hamar megtalálták. –Figyelj, nekem fél óra múlva Cukinál kell lennem, hazaviszlek, és 8-ra készülj el, jó?

-Aham. –nagy nehezen sikerült rábólintania. Az ellenkezés úgyis eredménytelen lett volna, hiszen már a vásárlást sem tudta megakadályozni. A nővére még ellátta néhány instrukcióval a sminkjét illetően. Este 8-ra elkészült, éppen úgy, ahogy a nővére tanácsolta. Jobbnak látta, ha nem ellenkezik vele. Amikor meglátta a házuk előtt leparkoló piros Ferrarit, máris rossz érzés lett úrrá rajta. Biztos jó ötlet pont velük menni bulizni? Eléggé morbidnak tűnik, de már nem tehet semmit. –Sziasztok! –ült be a kocsiba, Clara mögé.

-Szia. –köszöntek egyszerre. Zoé érezte, hogy Kimi is éppen olyan feszült, mint ő. Fura, hogy Claranak ez nem tűnik fel.

-Kimi, nem is mondasz semmit Zoéra? Ugye hogy dögös? Mond már meg neki te, te férfi vagy. –Kimi a belső visszapillantóban a lányra nézett, és meg kellett állapítania, hogy tényleg lélegzetelállítóan néz ki. Zoé legszívesebben láthatatlanná vált volna. Ha Clara tudná…

-Tényleg csinos vagy. –préselte ki magából a szavakat, de még mindig őt nézte.

-Köszi. –válaszolt halkan a lány, majd kibámult az ablakon. Kimi vette a célzást, és beindította a motort, majd elindultak. Clara végig beszélt az úton, azt viszont nem vette észre, hogy a barátja és a húga néha lopva egymásra pillantanak.

-Gyerünk táncolni. –húzta magával Zoét és Kimit Clara, amint beértek a szórakozóhelyre. Zoé legszívesebben leült volna egy sarokba, vagy szépen ellógott volna, de a nővére gondoskodott róla, hogy ezt ne tehesse meg. Hirtelen valaki megfogta a lány kezét, és maga felé fordította.

-Szabad egy táncra? –mosolygott rá Scott.

-Igen. –Zoé hálás volt, hogy végre egy kicsit távolabb lehet az „álompártól”.

-Nagyon jól nézel ki. –dicsérte meg a lányt a fiú.

-Köszi, te is, és azt is, hogy megmentettél.

-Megmentettelek? –nézett rá értetlenül.

-Igen, a nővéremtől és a barátjától… -mutatott Claraék felé, akik éppen csókolóztak. Zoénak nem kellett több, máris könnyek gyűltek a szemébe, amit akárhogy szeretett volna, nem tudott eltitkolni. Scott így hamar rájött, hogy kibe szeretett bele a lány. Vigasztalásképpen magához ölelte, ami Zoénak most nagyon jól esett. Erre volt most szüksége. Így viszont nem látta, hogy amikor Clara és Kimi az asztalukhoz indult, és a férfi meglátta az ölelkező párt, szinte belesápadt a féltékenységbe.