Mire Pauláék ismételten a nappaliban ültek, a sütemény már kisült, és a tea is ki volt töltve a csészékbe. A nő kissé fenntartással kezelte a sütemény-kérdést, hiszen a Zoé-korú lányok többsége képes bármit összeönteni, és süteménynek nevezni. Igaz, voltak olyanok is, akik nagyon jól sütöttek. S úgy nézett ki, hogy Zoé is ebbe a kategóriába tartozik, így képzeletben egy plussz pontot így a „Zoé mellett” rubrikába. Persze nem akart ő ezzel senkit sem bántani, csak egyszerűen kíváncsi volt, hogy milyen nővel jár együtt a fia.

-Hm…igazán finom. –vett még egyet Paula, amitől Zoénak igazán jó kedve lett.

Mire Kimi visszaért a megbeszélésről, a hármas nevetgélve beszélgetett a nappaliban.

-Hahó, megjöttem! –köszöntötte őket Kimi egy-egy puszival és öleléssel. –Zoé, szia! –nézett rá meglepetten.

-Szia, nos, akkor én megyek is, nem zavarok tovább. –állt fel gyorsan a lány, mire a szülők elképedve figyelték a jelentet, hogy a pár nem is üdvözölte egymást. Valami gond lenne közöttük?

-De…hogyhogy…? –nézett rá még mindig csodálkozva Kimi.

-Clara hívott, hogy a főnöke berendelte, és nem tud itt lenni. Remélem nem baj, hogy én jöttem. –mondta félve Zoé. Nem tudta, hogy Kimi hogy reagál.

-Nem, dehogy. Köszi. De maradj még.

-Nem, tényleg megyek. Holnap jöjjek? Vagy most akkor ne? –célzott a lány a szülőkre.

-Szerintem elég lesz csak holnap után. Köszi. –a szülők továbbra is érdeklődéssel nézték őket.

-Rendben. Örültem, hogy megismertem önöket. –mosolygott Zoé Paulára és Mattira. –Viszontlátásra.

-Mi is örülünk, szervusz. –búcsúztak el a szülők is, majd miután becsukódott a ház ajtaja, kérdőn meredtek a fiukra.

-Bocs, hogy csak most jöttem. Most mi van?

-Mi történt köztetek? –szegezte neki rögtön a kérdést Paula. Nem volt az a kertelő típus.

-Hogy érted, hogy mi történt? –hebegte Kimi, miközben teljesen elsápadt.

-Miért rohant el úgy szegény lány? Összevesztetek? Pedig nagyon kedves. Még süteményt is sütött, ráadásul nem is rosszat. –nyújtotta felé a tálcát, mire Kimi vett egyet.

-Nem vesztünk össze. Nem szoktam a bejárónőmmel veszekedni.

-Hogy kivel??? –csattant fel egyszerre Paula és Matti, s ezzel egyidejűleg sikerült a frászt is ráhozniuk Kimire. –Csak nem azt akarod mondani, hogy ti…nem…

-Nem. Jézusom, mit hittetek?? Nem járok a bejárónőmmel, van barátnőm, őt szeretem, ráadásul Zoé túl fiatal hozzám, és van barátja is. –hadarta el gyorsan Kimi.

-Jó, rendben. –tette fel védekezőleg a kezét Matti.

-Fiam, mi felmegyünk egy kicsit lepihenni, ha nem baj, hosszú volt az út. –állt fel Paula, és egy jelentőségteljes pillantást vetett Mattira, amitől a férje megadóan követte.

-Én is észrevettem. –szólalt meg most Matti először, amint magukra maradtak.

-Ugye??? Akkor nem csak én!

-Szerinted mi történt közöttük??

-Nem tudom, de örülök, hogy nem csak nekem tűnt fel, hogy Kimi mennyire próbálta felsorolni a kapcsolat ellen szóló dolgokat. –kezdett el kicsomagolni Paula.

-Igen. Feltűnően tiltakozott ellene. De majd ezt kipuhatolom. Te addig pihenj csak. –adott egy puszit feleségének, majd visszament Kimihez, aki éppen a „dolgozószobájában” rakta helyre a kocsi papírjait. –Nem zavarlak? –kukkantott be a félig nyitott ajtón.

-Nem, dehogy, gyere csak be. Te nem pihentél le? –érdeklődött finoman Kimi.

-Nem, a repülőn aludtam egy kicsit. –ült le a kanapén Matti. –Kimi, kérdezhetek valamit? –nem így akarta kezdeni, de végül úgy döntött, hogy ennél a verziónál marad.

-Persze, miről van szó? –felesleges volt rákérdeznie, szinte biztos volt benne, hogy Zoéval kapcsolatos a dolog.

-Szóval én igazán nem akarok beleszólni, de…mi azt hittük, hogy te és az a lány, Zoé, szóval hogy ti ketten…érted. –Matti hirtelen zavarban érezte magát. Lehet, hogy mégsem kellene belemásznia a dologba, ez mégiscsak Kimi magánélete.

-…kissé bonyolult ez az egész. –ült le mellé Kimi. Először nem akart semmit sem mondani, de aztán mégis rászánta magát. –Zoé Clara húga. Csak nem tudtam, és ők sem, mármint az egész nem derült ki addig, amíg Clara be nem mutatott a családjának. Képzelheted milyen volt.

-Egyszerre jártál mindkettőjükkel? –döbbent meg a fián Matti.

-Igen. –szégyellte el magát Kimi. –Zoéval problémáztunk is ezen eleget, neki is volt valakije. De ne gondold, hogy ő egy olyan lány, aki mindenkivel…csak ez így alakult.

-Folytasd –kérte az apja.

-A vacsora után megbeszéltük, hogy nem lehet semmi köztünk, azóta igyekszünk elkerülni a másikat. Clara persze semmiről sem tud. –mesélte szomorúan Kimi.

-Fiam, én csak egy valamit nem értek. –csóválta meg a fejét Matti. –Ha ennyire szereted ezt a lányt, akkor miért nem hagyod el Clarat? –mivel csak a néma csönd volt a válasz rá, így az apa rájött, hogy miért is nevezte a fia bonyolultnak a dolgokat –szóval mind a kettőt szereted, és nem tudsz választani. –Kimi bólintott. Az apja tökéletesen átlátta a helyzetet.

-Mit tegyek? –nézett rá kétségbeesetten.

-Ezt nem mondhatom meg. Neked kell érezned.

-De olyan nehéz. –állt fel idegesen Kimi, és járkálni kezdett.

-Tudom. Senki nem mondta, hogy könnyű. Ráadásul, ha Zoét választod, számolnod kell azzal is, hogy a családja kissé…furcsállni fogja a dolgot, és a sajtó is elkezd majd csámcsogni rajtatok, a korkülönbség is szembetűnő lesz. –utalt arra burkoltan Matti, hogy az lenne a legésszerűbb döntés, ha megmaradna Clara mellett. Hiszen szereti őt is.

-Lehet, hogy igazad van. Már én is sokszor körbejártam a témát, de mindig ugyanoda lyukadok ki. Clarahoz. Ugyanakkor… pokoli, hogy minden nap itt van Zoé, és tudom, hogy ő is úgy szenved, ahogy én.

-Talán jobb lenne ha…

-…ha elküldeném, igaz? –fejezte be apja helyett a mondatot.

-Igen. Neki is és neked is jobb lenne. –világított rá a helyzetre a legidősebbik Räikkönen.

-Azt hiszem holnap után megmondom neki.

-Helyes.

-Nem eszünk valamit? –terelte el a témát, és már valóban kezdett éhes lenni.

-De, jó ötlet. –azzal a két férfi bevette magát a konyhába, és kifosztották a hűtőt.

A következő nap gyorsan eltelt. Kimi nem gondolkodott tovább Zoén. Egyszerűen igaza volt az apjának. Mindenkinek könnyebb lesz így. Ez lesz a helyes döntés, már amennyire az ő esetükbe lehet helyesen dönteni.

-Szia. –köszönt neki másnap reggel Zoé.

-Szia. Zoé, beszélhetnénk? –kérdezte komolyan a férfi.

-Persze, ha a tegnap előttről van szó, akkor tényleg…

-Nem. Nem arról. –szakította félbe. –Tessék. –nyújtott felé egy borítékot, amelybe a fizetését rakta.

-Ez mi, hiszen még nincs is…ó, már értem. –vette szomorúan tudomásul, hogy Kimi így akarja a tudtára adni, hogy ki van rúgva.

-Hidd el, ez lesz a legjobb. Tessék, ezt tedd még el. –nyújtott át 20 eurót.

-Ez mi? –nézett rá megrökönyödve a lány.

-Amiért beugrottál Clara helyett. –topogott zavarában Kimi.

-Ezt te sem gondolhatod komolyan. –Zoé nem hitt a szemének. Mérhetetlenül csalódott volt, de már nem csak azért, mert Kimi kirúgta, hanem azért, mert pénzt akar adni azért, hogy fogadta a szüleit.

-De, kérlek vedd el. –próbálta győzködni Kimit.

-A fenébe is nem azért csináltam! –csattant fel a lány. –Tudod mit, felejtsük el azt, hogy itt dolgoztam és azt is, hogy valaha találkoztunk. Ég veled. –sétált ki az ajtón Zoé. Titkon remélte, hogy Kimi utána megy, de nem nyílt az ajtó.