Kimi igyekezett nem a lányra, és arra a pásztorórára gondolni, amit akkor ott eltöltöttek. De ez eléggé nehezére esett, ugyanis akárhányszor lehunyta a szemét, mindig maga előtt látta Zoét. Ha erősen koncentrált, akkor még a lány illatát is érezni vélte. Ráadásul egyre jobban vigyáznia kell, ugyanis a múlt éjjel Clarat majdnem Zoénak szólította. S ez már kezdte zavarni. Mostanában Ajax is furcsán viselkedik. Leül a fogas elé, és bámulja Zoé cuccának a helyét. Lehet, hogy hiányolja, ahogy végeredményben ő is. Hiányzik az a kis jókedv, amit az otthonába csempészett, és ami a lánnyal együtt kisétált az ajtón.

Zoénak valamennyire sikerült összeszednie magát az elkövetkezendő napokban. Még mindig fájtak Kimi szavai, s azok után, ahogy elváltak az „autós kalandjuk” után, még inkább tudatosult benne, hogy hibát követett el. Ismét. Igyekezett végleg lezárnia magában ezt a Kimis ügyet, és a gondolatait valami másfelé terelni. Például a jogosítványa felé. Keresett egy autósiskolát, és beiratkozott a tanfolyamra, ami egy hét múlva fog elkezdődni. Már nagyon várta, minél előbb szeretett volna vezetni, s a tanfolyam által remélte, hogy új barátokra is szert tehet.

-Szia, nem zavarlak? –kukkantott be a szobájába Jenni.  

-Nem, dehogy, gyere csak. –mosolyodott el Zoé, amint meglátta barátnőjét. –Mesélj, mi újság?

-Semmi különös, de te mesélj, napok óta nem hallok semmit felőled. –hangjában enyhe szemrehányás volt megfigyelhető, de mindketten tudták, hogy nem gondolja komolyan.

-Kicsit… -a lány kereste a megfelelő szavakat-… össze kellett szednem magam. –erőltetett egy mosolyt az arcára, majd Jenni kedvéért elmesélte az egész sztorit. A lány ledöbbenve hallgatta végig barátnője mesélését.

-Hát…most erre mit mondjak? –csóválta meg a fejét Jenni.

-Semmit, már így pocsékul érzem magam, és Kimi is rátett egy lapáttal, szóval erről ennyit. Soha többet nem fogok vele semmit sem csinálni.

-Biztos?

-Tuti. –erősködött Zoé, és magában tényleg így is gondolta, csak ne jutna még mindig olyan sokszor eszébe Kimi.

-Rendben, csak ezt akartam hallani. De figyelj, hogy tud lerobbanni egy Ferrari? Azok nem állnak meg csak úgy! Nem lehet, hogy…na mindegy, nekem most rohannom kell, anyu kitalálta, hogy menjek át apámhoz, csúcs. Semmi kedvem bájologni az üresfejű „élete párjával”. –puffogott Jenni, miközben elindultak lefelé.

-Valahogy csak kibírod.

-Aham, legfeljebb leszúrom a sütis villával. –erre mindketten elnevették magukat, majd elbúcsúztak, de Zoét nem hagyta nyugodni Jenni kérdése.

-Chris, zavarhatlak egy picit? –kopogott be az anyjáék szobájába.

-Persze, gyere csak. –hagyta abba a laptopon való pötyögést, és teljes figyelmét a lánynak szentelte.

-Egy amolyan szakmai kérdésem lenne. Szóval…tételezzük fel, hogy van egy Ferrarim.

-Milyen? –szúrta közbe Chris.

-Például olyan, mint a Kimié…mekkora az esélye, hogy egyszer csak lerobban? –tette fel az ártatlan kis kérdését Zoé.

-Szinte 0. Ezek már annyira megbízhatóak, hogy nem, hacsak a sofőrje azt nem akarja.

-Ezt hogy érted? –igen, a beszélgetés jó úton haladt, a lány pont erre volt kíváncsi.

-Hát…egy tehetséges pilóta szinte bármire képes az autójával. De miért kérdezed? –mosolyodott el Chris.

-Semmi, nem fontos. Na én megyek. Köszi. –azzal Zoé gyorsan visszavonult a saját szobájába. Már csak azt nem értette, hogy Kimi miért állította meg szándékosan a kocsit, már ha tényleg szándékosan tette.

Eljött az eljegyzési parti időpontja, amelyen Kimi is jelen lesz. Zoé tudta, hogy nem ez lesz a megfelelő alkalom, de azért hátha akad olyan pillanat, amikor kérdőre vonhatja a férfit. Ez járt az eszében, miközben elment letusolni, ugyanis a földszint maga volt a téboly, miután a rendezvényszervező –aki a lány szerint teljesen felesleges volt, mivel ők is el tudták volna intézni az egészet- mindent más helyre rakatott. A pincérek fel-alá rohangáltak, pedig vendégek még nem érkeztek. Miután letusolt, felvette az előre kikészített fekete koktélruháját. A haját leengedve hagyta, kedve sem igazán volt bíbelődni vele, hagyta, hogy lágy hullámokban omoljon a vállára. A sminkelésre ellenben most több időt fordított. Az asztalára szépen sorban előpakolta a cuccait: korrektor, alapozó, púder, szemceruza, szemfesték, szempillaspirál és szájfény. Miután végzett, örömmel állapította meg, hogy tökéletes munkát végzett, ugyanis nem esett túlzásokba a szépségápolás eme praktikáját felhasználva.  Még egy utolsó pillantást vetett magára a tükörben, mielőtt lement. Elhatározta, hogy nem fog Kimire figyelni. Azért sem! Majd ellesz Duncannel, vagy valakivel. Teljesen mindegy. Lement a nappaliba, és megkereste az anyját. Ő egy mélybordó ruhát viselt, ami már egy picit látszatni engedte gömbölyödő hasát.

-Szia, segítsek valamiben? –mosolygott az anyjára.

-Istenem, de gyönyörű vagy. –ámult el Hilary. Régen látta már ilyen elegáns ruhában, és így kisminkelve a lányát. Zoé nevetve fordult körbe, hogy az anyja jól szemügyre vehesse.

-Köszi. Na, de tényleg, segítsek valamit?

-Ha ajtót nyitnál majd, azt megköszönném.

-Rendben. –azzal kiment a konyhába, ivott egy pohár narancslevet, majd az ajtó közelébe helyezkedett. Hamarosan elkezdtek szállingózni a vendégek. A rokonokon kívül Chris néhány munkatársa is tiszteletét tette, s néhány perccel később befutott Clara és Kimi is.

Amikor Kimi meglátta a lányt, úgy érezte, hogy ez lesz élete legnehezebb estélye. Zoé ugyanis álomszép volt.

-Szia hugi, de csinos vagy! –ölelte meg Clara.

-Sziasztok! Te is csinos vagy. -mosolygott rá Zoé, majd Kimire is vetett egy pillantást, ami talán egy picit hosszabb lett, mint ahogy eredetileg tervezte, mivel a férfi egy fehér öltönyben volt, amihez világoskék inget vett fel.

-Anyuék merre vannak? –térítette vissza a gondolataiból a nővére.

-Azt hiszem a nappaliban, de kész labirintus lett a ház.

-Rendben, mindjárt jövök. –azzal máris magukra hagyta őket.

-Hogy vagy? –próbált beszélgetést kezdeményezni Kimi.

-Kitűnően, és te? –belül legszívesebben ordított volna.

-Én is jól vagyok.

-Klassz, és hogy van a kocsid? –nézett rá metsző tekintette a lány.

-A kocsim? –sápadt el Kimi. Nem tudott hazudni. –Jól.

-Örülök. Akkor igazán elmondhatnád, hogy miért állítottad meg a múltkor. –kérdezte halkan, de mégis komolyan.

-Beszélgetni akartam.

-Hah, ez jó vicc volt. –Zoé nem hitt a fülének. –Végül is, a testbeszéd is egyfajta nyelv, nem igaz?

-Ne légy ilyen, kérlek. –Kimi nem tudta hova tenni a lány viselkedését, annak ellenére, hogy tisztában volt azzal, ő szúrta el.

-Milyen? Csak távolságot tartok, hogy ne tudjam megint rád vetni magam. –a lánynak fájtak a saját szavai. Igyekezett közönyös hangon beszélni, de legszívesebben megcsókolta volna, amiért még egy fekete pontot adott saját magának.

-Ne csináld ezt. –kérlelte Kimi.

-Nem csinálok semmit. És ha most megbocsátasz, meg kell keresnem a bátyámat. –azzal magára hagyta a férfit, és kimenekült a teraszra, ahová a vendégek nem merészkedtek ki, mivel eléggé hűvös volt. Nem volt képes tovább a közelében maradni. Szüksége volt arra a bizonyos 3 lépés távolságra. A teraszajtó azonban hamarosan kinyílt, és Kimi jelent meg.