-Ezt…hogy…hogy érted? –kérdezett vissza Zoé, miközben még mindig értetlenül nézett a zokogó nővérére.

-Úgy, hogy valószínűleg másé a gyerek. Számolgattam, és nem biztos, hogy Kimié. Mit csináljak? –Clara tekintetéből látta a lány, hogy tényleg nem tudja, hogy mitévő legyen. De pont jótól kérdezi.

-Nem segíthetek. Nem tudom, hogy mit csinálj. -Zoé úgy döntött, inkább nem mond neki semmit, még mielőtt olyat mondana, amit megbánna.

-Kimi el fog hagyni. Nem merem elmondani neki. –mielőtt a lány megszólalhatott volna, Clara felállt. –inkább megyek. Azt hiszem kiszellőztetem a fejem. –letörölte könnyeit, és elindult az ajtó felé. –Köszi hugi, hogy meghallgattál.

-Nincs mit. –préselte ki Zoé magából a szavakat. Alig akarta elhinni a történteket. Le kellett ülnie az ágyra, miközben ismét maga elé idézte a nővére szavait. A döbbenetét azonban szépen lassan felváltotta a düh. Egészen annyira hogy fogta, és az ajtóhoz vágta az első dolgot, ami a kezébe akadt, a poharát.

-Te meg mi a fenét művelsz? –nyitott be Duncan, aki éppen akkor ment el Zoé szobája előtt és így meghallotta a zajt.

-Hagyj most békén! –mordult rá a bátyjára, ugyanis most legkevésbé rá volt szüksége. Odasétált az ablakhoz, remélve, hogy enyhül a mérge. Csalódnia kellett, egy cseppet sem csillapodott.

-Mi történt? –lépte át óvatosan az üvegszilánkokat a fiú, majd becsukta maga mögött az ajtót. A lány próbálta visszafojtani a sírását, de képtelen volt.

-Semmi. Csak persze mindig én vagyok a rossz. –fordult szembe a bátyjával. –Nekem nem lehet semmit csinálnom, én nem szerethetek senkit.

-Már megint Kimi? –Zoé egy pillanatig mintha dühöt vélt volna felfedezni bátyja szemében is, de a férfi gyorsan észbe kapott.

-Neeem. Most a drága nővérem!

-Mi történt? –faggatózott tovább Duncan.

-Igazán semmi. Csak terhes.

-Ó…nézd…-Duncan kereste a szavakat. Szerette volna lecsillapítani a húgát, de nem sok esélyt látott rá. Talán jobb is, ha most kidühöngi magát. –Tényleg szereti Kimit.

-Szereti? Ezt te sem gondolhatod komolyan. Ő sosem szeretett senkit! Csak saját magát!

-Zoé, megértem, hogy csalódott és dühös vagy, de azért ő mégis csak a nővéred! –figyelmeztette a bátyja.

-Nem érdekel, hogy a nővérem. És megsúgok valamit, az sem érdekel, hogy mit érez Kimi iránt.

-Ugye nem akarsz semmi hülyeséget csinálni? Nem fogsz közéjük állni? Ugye nem? –kérdezte nyomatékosan Duncan.

-Én? Nem. Megcsinálta ő maga a hülyeséget, amikor teherbe esett egy másik pasitól!

-Hogy mi??? –döbbent meg Duncan.

-Jól hallottad. A szent Clara terhes, csak az egyetlen aprócska baj, hogy nem attól a pasitól, akivel jár. Persze most aztán parázik, hogy mi lesz, ha Kimi megtudja. Ne, erre mondj valamit. Melyikünk a rosszabb?

-…

-Na látod. –azzal a lány elindult kifelé a szobából.

-Most hova mész?

-Seprűért és lapátért, még mielőtt valaki belelép a szilánkokba.

Miután Zoé összetakarította az üvegszilánkokat, elment sétálni. Úgy érezte, hogy szüksége van az egyedüllétre. Gondolkodni akart erről az egészről. Talán a Sors akarja, hogy együtt legyen Kimivel, hiszen akárhányszor elhatározza, hogy „kész, vége”, mindig történik valami, ami aztán felborítja az elképzelését. Paula hívása is meglepte, hiszen nem gondolta, hogy pont ő fogja arra biztatni, hogy próbálja meg feléleszteni a kapcsolatát a férfival. Ha nem jött volna a nővére azzal, hogy terhes, jobban mondva ha nem azzal jön, hogy a gyerek nem biztos, hogy a Kimié, akkor valószínűleg hagyta volna az egészet, és felhívta volna Paulát, hogy felejtse el az ötletét. De így? Így képtelen elengedni Kimit. Most már nem érzi annyira bűnösnek a magát. Tudja, hogy nem szép, hogy Kimi megcsalta Clarát, de az is kiderült, hogy a nővére sem egy szent. Ezt mondjuk eddig is sejtette, csak nem gondolta, hogy ilyet tesz. Addig-addig gondolkodott, hogy végül fogta a telefonját, és tárcsázta Paulát.

-Szervusz Zoé, máris döntöttél? –vette fel a nő meglepetten a telefont.

-Jó napot. Igen, sikerült döntenem. Válaszolta magabiztosan a lány.

-És? –kérdezte izgatottan Paula.

-Ha lehet, akkor élnék a lehetőséggel.

-Nagyszerű! –örvendezett a nő. –De megkérdezhetem, hogy mitől gondoltad meg magad?

-Csak történt egy-két dolog, amit megváltoztatta a véleményemet.

-Csak nem Kimi keresett fel? –kezdett reménykedni Paula, hátha a fiának megjött a jobbik esze.

-Nem, sajnos nem, de…mindegy. Nem fontos. A lényeg, hogy készen állok arra, hogy megbeszéljük a dolgainkat, és arra is felkészülök, hogy mi van, ha nemet mond. –Igen, Zoé ezzel is számolt, hiszen az éremnek mindig két oldala van. Ő pedig nem akarta, hogy váratlanul érje az esetleges visszautasítás.

-Nagyon remélem, hogy nem erre fog sor kerülni. Na mindegy. Intézkedem. Lefoglalok egy repülőjegyet és elintézem, hogy a Kimi melletti szobát kapd a következő nagydíjhétvégén. Természetesen minden költséget én állok.

-De… -Zoé már tiltakozott volna, de a nő beléfojtotta a szót.

-Semmi de! Ehhez ragaszkodom. Szóval te csak csomagolj össze, és állj készen a holnap délutáni indulásra, rendben?

-Ö…rendben. –egy kicsit azért váratlanul érte, hogy ilyen gyorsan összehozza a dolgokat a nő. Az biztos, hogy karizmatikus személyiség.

-Majd még hívlak a részletek miatt. Szervusz.

Hát… az biztos, hogy Paula nem vesztegeti az idejét. S a nő valóban nem tette. Máris hívta Kimi asszisztensét, hogy megbeszélje vele a dolgokat. Szerencsére már voltak olyan jóban –hála a sok-sok évnyi közös munkának a lány édesanyjával-, hogy tudta, ha megkéri erre a kis szívességre, akkor Anna örömmel teljesíteni fogja. Anna valóban így is tett. Elintézte, hogy Zoé a Kimi melletti szobát kapja, s az már csak hab volt a tortán, hogy a szobatípus megadásánál ismét a „Connecting room”-ot választotta, vagyis az egybenyitható szobákat. A repülőjegy lefoglalása után felhívta Kimit.

-Szia Kimi, Anna vagyok.

-Szia, valami gond van? –a férfi tudta, hogy asszisztense nem szokta csak úgy felhívni.

-Történetesen igen. Nagyon szégyellem, de nem tudok veled menni a következő futamra, Budapestre.

-Ó, mi történt? –érdeklődött Kimi.

-Anyu, beteg lett, és muszáj itthon maradnom. Remélem nem gond.

-Nem, majd keresek valakit a helyedre. –sóhajtott egyet a férfi.

-Nem kell! –vágta rá gyorsan Anna.

-Hogyhogy? –csodálkozott Kimi.

-Bátorkodtam keresni magam helyett egy lányt. Biztos vagyok benne, hogy remekül meg fogja állni a helyét. Máskor is csinált már ilyet.

-Rendben, ahogy akarod.

-A szállodai szobáitokat és a repülőjegyeiteket is elintéztem már, neked semmi gondod.

-Köszi szépen. Rendes tőled.

-Én köszönöm, és tényleg ne haragudj.

-Semmi gond. Jobbulást anyukádnak –búcsúzott el a férfi.

-Köszi, átadom. –azzal Anna bontotta is a vonalat, majd gyorsan írt egy sms-t Paulának, hogy terve a lehető legjobban alakul.