Zoé azon kapta magát, hogy a repülőn ül, és Magyarországra tart. Kimondhatatlanul ideges volt. Nem tudta, hogy a férfi hogyan fog reagálni, s lassan már azt sem tudta, hogy mit fog mondani neki, ha találkoznak. Az anyját és Christ könnyen sikerült meggyőznie, Duncan kissé morcos volt, de nem szólt bele a dolgába, s ezt igazán értékelte.

Mire észbekapott, már landoláshoz készülődtek, és végül a reptéren találta magát. Szerencsére nem volt valami nagy tömeg, így könnyen észrevette a vidáman integető Rickyt.

-Szia, remélem nem gond, hogy én jöttem ki elébed. –ölelte meg a Ferraris srác a lányt.

-Szia. Dehogy! Hogy vagy?

-Kösz megvagyok, és te? Régen láttalak. Ezt add ide. –vette ki Zoé kezéből a bőröndjét, majd elindultak a kijárat felé.

-Én is megvagyok. Mi a helyzet a Ferrari háza táján? –érdeklődött a lány.

-Jól megy a munka. Készülünk a futamra, de ma még nem lesz semmi extra. A boxlátogatás éppen most zajlik. Képzelem a pilóták mennyire örülhetnek. A csapatfőnökök fel lettek szólítva, hogy küldjék ki a pilótákat legalább 10 percre a rajongókhoz. –nevetett Ricky.

-El tudom képzelni az arcukat. –nevetett Zoé is. –De gondolj a sok-sok boldog rajongóra.

-Gyere, itt a kocsi. –mutatott egy fekete Fiat-ra, majd kinyitotta a lány előtt az ajtót.

-Köszi. –ült be Zoé. Ricky is csatlakozott hozzá, majd elindultak a szállodába.

-És most mi járatban vagy itt? Most is Kiminek dolgozol?

-Tulajdonképpen igen. –Paula még aznap felhívta, és elmondta részletesen, hogy mit intézett el az érdekükben.

-Az jó! Kimi nem is mondta, hogy jössz.

-Még ő sem tudja, hogy én jöttem. –nézett rá félénken a lány.

-Akkor jól sejtettem. Furcsálltam is, hogy Rami felhívott, hogy menjek ki elébed, de ne szóljak az öccsének. Na mindegy, biztosan örülni fog neked.

-Reméljük. –vett egy mély lélegzetet Zoé, ugyanis begurultak a hotel parkolóházába. A fiú segített felvinni a bőröndjét a lány szobájába. Miután Zoé egyedül maradt, úgy gondolta, hogy vesz egy forró fürdőt. Amíg Rickyvel volt, sikerült ugyan megfeledkeznie az idegességéről, de most, hogy ismét egyedül van, megint stresszel. Miután megfürdött, azon morfondírozott, hogy rendel valami ennivalót, hiszen már vacsoraidő volt, azonban szöszmötölést hallott a másik szobából, Kimi szobájából. Úgy érezte, hogy az idegei a végén felmondják a szolgálatot, de azért próbált erősnek lenni. Várt egy kicsit, hogy össze tudja szedni magát, majd bekopogott a szobába. Úgy gondolta, hogy jobb most túllenni az egészen. Az ajtó azonban kinyílt, így már nem volt lehetősége gondolkodni. Kimi állt előtte, s értetlenül nézett rá. Hirtelen nem tudta, hogy a lány hogy kerül a másik szobába.

-Szia…hát te? –kérdezte, hiszen még mindig elképedve álldogált.

-Szia. Én…helyettesítem Annát, ha nem baj. –válaszolt Zoé félénken.

-Nem, dehogy. –vágta rá gyorsan Kimi. –Gyere be –kapott észbe, és elállt az ajtóból, hogy a lány átmehessen az ő szobájába.

-Köszi. –a lány bátortalanul lépett be a szobába.

-Kérsz valamit? –lépett Kimi a minibárhoz, és töltött magának egy pohár narancslevet.

-Nem, köszi.

-Őszintén bevallom, nem rád számítottam.

-Sajnálom, ha csalódást okoztam. –mondta szomorúan a lány.

-Nem, nem úgy értettem. –kapta fel hirtelen a fejét a férfi. –Örülök, hogy itt vagy.

-Igazság szerint anyukád intézte így.

-Anyu? –csodálkozott Kimi, s még a narancslevéből is elfelejtett kortyolni. A lány válaszképpen csak bólintott.

-S igazság szerint nem csak azért vagyok itt, hogy Annát helyettesítsem, hanem azért is, hogy utoljára megbeszéljük a dolgainkat. –a lány kihangsúlyozta az „utoljára” szót. Azt akarta, hogy igenis tudatosuljon Kimiben, hogy most végleg pont kerül az i-re.

-Rendben, beszéljünk. Ülj le. –kínálta hellyel a lányt.

-Inkább állva maradnék –azzal odasétált az ablakhoz.

-Ahogy akarod. Hallgatlak. –Kimi azért leült az ágyra. Zoé megállapította, hogy a férfi aztán igazán nem akarja megkönnyíteni a dolgát. A lány vett egy nagy levegőt, majd belekezdett.

-Szeretném, ha ma este őszinték lennénk egymáshoz, ezért azt akarom, hogy tudd, szeretlek. Akárki akármit is mondd, ez akkor is így van. Tudom, hogy Claraval jársz, de szerintem te sem vagy közömbös irántam. Szeretném tudni, hogy mit gondolsz erről az egészről, mert ha azt mondod, hogy nem érzel semmit irántam, akkor ígérem, hogy soha többé nem foglak zavarni, de ha csak egy picike kis esélyt is látsz arra, hogy mi ketten…-nem tudta befejezni a mondandóját, mert Kimi szembe fordította magával, és szenvedélyesen megcsókolta. –Ez most minek számít? –érdeklődött a lány, miután elváltak egymástól az ajkaik.

-Annak, hogy pokolian vágytam rád. Megőrülök érted. De valamit árulj el. –az ajkaik még mindig súrolták egymást.

-Amit csak akarsz…

-Mi van Atteval? –Kimi nem bírta ki. Tudni akarta.

-Semmi. Felhívott, de elküldtem. Beléd vagyok szerelmes. –suttogta a lány.

-Az jó. Mert én meg beléd. –csókolta meg ismét Kimi, de most sokkal érzékibben. –Azt akarom, hogy mindig velem legyél. Nem érdekel semmi. Sem Clara…-adott egy puszit a lány szájára -…sem a sajtó…-ismét egy puszi következett- …sem a szüleid…-puszi-…sem senki.

-Helyes. Kimi…

-Igen? –a férfi közben áttért a lány nyakára a csókokkal.

-Éhes vagyok. –Kimi ránézett, majd nevetni kezdett. –Most mi van?

-Ennél ünneprontóbb nem lehettél volna. –de azért még mindig nevetett, aminek következtében Zoéból is előtört a nevetés.

-Tudod milyen hosszú a repülőút? Ráadásul ideges voltam, és olyankor nem tudok enni. –vallotta be a lány.

-És mitől voltál ideges?

-Tőled. Féltem, hogy mit fogsz mondani.

-Jajj te kis butus. Na gyere, menjünk le.

-Ne…inkább rendeljünk valamit. Nem akarom, hogy együtt lássanak minket, majd ha már Clara elé álltunk, jó?

-Rendben, ahogy akarod. –azzal a férfi fogta a kagylót, és rendelt vacsorát két személyre.

-Kimi, van még valami, amit meg kellene beszélnünk.

-Mi lenne az?

-Szóval hogy…a korkülönbség.

-Jajj már azt hittem valami komoly dolog. A frászt hoztad rám. –mosolygott a férfi.

-Ez igenis komoly dolog. –nézett rá szúrós szemellek Zoé.

-Rendben. Akkor beszéljünk. Már nem érdekel, hogy hány éves vagy, és az sem, hogy én. Tudom, hogy eleinte felfújtam a dolgot, de már nem izgat.

-És ha írnak rólunk majd?

-Nem, ha, hanem amikor. De nem érdekel. Azt írnak, amit akarnak. Legfeljebb el kell viselned, hogy liliomtiprónak nevezhetik a pasid. –húzta a száját Kimi.

-Egye fene, valahogy csak kibírom. De…

-Jézusom, mi van még? Most már én is éhes vagyok. –vágott szenvedő arcot a férfi.

-A karriered… -nézett rá félénken a lány.

-Mi van vele?

-Nem fogok ártani neki? –Zoé tényleg félt ettől, Kimi azonban hirtelen nem jutott szóhoz. Nem is azzal volt gond, hogy válaszolnia kellett, hanem az, hogy a lány egyáltalán megkérdezte. Még sosem, egyik barátnője sem aggódott azért, hogy esetleg árthat neki.

-Nagyon szeretlek! –csókolta meg a férfi a lányt. Rendkívül hálás és boldog volt a kérdés miatt. –És nem, nem fogsz ártani. –mosolygott, miközben megsimogatta a lány arcát.