Zoénak nem kellett sokáig Kimire várnia. A férfi néhány perc után megérkezett.

-Szia, hát itt meg miért van ilyen sötét? –már nyúlt is volna a kapcsoló után.

-Ne, ne kapcsold fel. Így hangulatosabb.

-Hm…igazad van. Ha tudtam volna, hogy mivel vársz, akkor lemondtam volna a sajtótájékoztatókat. –húzta közel magához Zoét, hogy megcsókolja.

-Persze, és akkor a főnököd szépen leszúr, amiért nem teljesíted a kötelezettséged a média felé.

-Valahogy ez most nem tud érdekelni. –simogatta meg a lány arcát.

-Rendeltem vacsit és pezsgőt, hogy ünnepeljünk. –bújt ki Zoé Kimi karjaiból, és töltött a poharakba a pezsgőből.

-Ünnepeljünk?

-Aham. Gratulálok a harmadik helyedhez. –nyújtotta át a poharat.

-Hát, annyira nem örülök neki, jobb lenne az első hely, de így legalább megvigasztalhatsz -Kiminek máris felcsillant a szeme, és széles mosolyra húzódott a szája.

-Éreztem, hogy ide fogsz kilyukadni. –kuncogott a lány, majd kézen fogta a fiút, és kivezette a teraszra.

-Már el is felejtettem, hogy milyen éhes vagyok. Imádom, hogy mindenre gondolsz. –mielőtt leültek volna, még megcsókolták egymást, majd hozzáláttak a vacsorához. Evés közben könnyed témákról beszélgettek. A vacsora után még egy kicsit kint maradtak a teraszon. Összebújva nézték a kivilágított várost. Hallgatták a forgalom zaját, miközben egyikük sem tudta, hogy a hotellel szemben lévő épületből ugyanaz a fotós kattogtatott serényen, aki már a Hungaroringen is előszeretettel vette őket célba. Miután a pár bement az erkélyről, a férfi a készített képeket villámsebességgel töltötte fel a laptopjára, s onnan pedig beküldte a netes hírportál szerkesztőségébe, így a fotók néhány percen belül máris az Interneten keringtek.

-Köszönöm a vacsorát. –nyomott egy puszit a lány szájára Kimi.

-Nincs mit, nem én főztem. –Kimi közben leült az ágyra, és az ölébe ültette Zoét.

-Tudod, hogy mennyire megörültem, amikor megláttalak? –nézett a lány szemébe.

-Csak reméltem, hogy így fogsz érezni.

-Olyan jó érzés, hogy itt vagy. Annyit álmodtam arról, hogy egyszer majd besétálsz az ajtón, aztán most tessék, valóra vált.

-Azért majd hívd fel anyukádat, és köszönd meg neki. –adott egy puszit a férfinak Zoé.

-Anyunak? Ezt nem értem. –nézett rá zavartan Kimi. Nem tudta, hogy hogy kerül a képbe az édesanyja.

-Igen, anyukádnak. –bólogatott a lány.

-De miért?

-Anyud felhívott, hogy mennyire gondolom komolyan a kapcsolatunkat, mert neki nem volt szimpatikus Clara, és szeretné, ha én lennék veled.  

-De aranyos! Ezt nem gondoltam volna. Hogy őszinte legyek ő és apu tanácsolták, hogy maradjak Clara-val. Emlékszel, amikor elküldtelek? –a lány válasz helyett bólintott- Akkor döntöttem, vagyis akkor voltam túl gyenge ahhoz, hogy helyesen döntsek. Ezek szerint anyu belátta, hogy nem a korkülönbség számít.

-Nagyon úgy néz ki. –mosolygott Zoé.

-Akkor igyunk anyura. –emelte poharát Kimi.

-Helyes, igyunk Paulára, és arra, hogy ha ő nem lenne, akkor most nem lennék itt. –koccintott vele a lány.

-Én sem. –kuncogott Kimi.

-De lökött vagy. –nevetett Zoé, majd megcsókolta Kimit. A férfi óvatosan kivette a kezéből a poharat, és az asztal melletti éjjeli szekrényre helyezte a sajátjával együtt.

A lányt gyengéden a hátára fektette, majd csókolni kezdte. Zoé érezte, hogy a vágy egyre jobban kezdi őt is, és a férfit is hatalmába keríteni. Mohón csókolták egymást, mintha csak egy röpke óra állna a rendelkezésükre. Pedig az éjszaka hosszú, ahogy az élet is. A lány nem akart mást, csak érezni a férfi testét, így a kezét a póló alá csúsztatta, majd kibújtatta belőle Kimit. A férfit sem kellett félteni, a következő pillanatban már ő szabadította meg Zoét a ruhadarabjaitól.

-Őrülten kívánlak –suttogta Kimi, miközben apró csókokkal borította a lány nyakát.

-Én is téged. –Zoé hangja erőtlen volt. A vágy őrjítő tengere egyre jobban magával sodorta őket. Mindketten úsztak az árral, a vágyaik gát nélkül öntötték el a testüket. Zoé ettől kissé megrémült, hogy ilyen elemi erővel csapnak le rá az érzelmei, de Kimi minden egyes csókja, minden egyes érintése eloszlatta a félelmét, a kétségeit, s helyette határtalan boldogságot érzett. A vágy tengere viharos gyorsasággal repítette a párt a mélységbe, s végül összebújva feküdtek egymás karjaiban.

-Min gondolkodsz? –törte meg a csöndet Kimi.

-Semmin, csak fekszem, már a gondolkodáshoz sincs erőm.

-Azt nem csodálom. –simogatta meg a lány karját.

-Kösz, ahogy elnézem most te sem vagy valami aktív. –nevetett Zoé.

-Hogy én? Nem vagyok aktív? –azzal máris csiklandozni kezdte a lányt, mire az próbált védekezni, de a férfi erőfölényével szemben nem tudott mit tenni.

-Megadom magam, csak hagyd abba. –kérlelte Zoé, mire Kimi megkegyelmezett, és inkább megcsókolta a lányt. –Reggel mikor indul a géped?

-A gépünk! –javította ki rögtön a férfi.

-Ok, szóval mikor indul a gépünk?

-Nem tudom, de nem is nagyon érdekel. Szerintem te se agyalj ezen.

-Rendben –Zoé még közelebb húzódott Kimihez, befészkelte magát a karjaiba, és megpróbált elaludni. Már majdnem az álomvilágban volt, amikor érezte, hogy Kimi megmozdul –Hova mész? –kérdezte félálomban.

-Valaki kopog, és elég kitartó. De te aludj csak. –nyomott még egy puszit a lány arcára, majd belebújt a boxerébe, hiszen mégsem kellene anyaszült meztelenül ajtót nyitnia.

-Szia kicsim! –csókolta meg rögtön Clara, ahogy meglátta őt. –Csak nem ébresztettelek fel? Késett az a hülye repülő, máskülönben már délután itt lettem volna, a futamra. Tényleg, hogy sikerült? –a lány máris valósággal benyomult, Kimi meg úgy állt még az ajtóban, mint akit leforráztak. Honnan a fenéből került elő Clara? Egyáltalán minek jött?? –Kicsim, miért állsz még mindig az ajtóban? Gyere már be!

-Persze, megyek. –csak be ne menjen a szobába, de ezt már csak gondolatban tette hozzá.

-Tisztára elfáradtam, ráadásul egy mamika ült mellettem, akinek egész úton be sem állt a szája, képzeld arról mesélt, hogy … -a tekintete az erkélyen megterített asztalra vándorolt, majd Kimire nézett. Egy hirtelen ötlettől vezérelve elindult a háló felé.

-Nem kérsz egy teát? –kérdezte gyorsan Kimi –Biztosan jót tenne.

-Igazad van. –torpant meg Clara az ajtó előtt, majd visszafordult. Szinte hallani lehetett annak a kőnek a koppanását, amely Kimi szívéről esett le. A lány leült a kanapéra, Kimi pedig beindította a vízforralót. Még szerencse, hogy van benne víz. A férfi megpróbálta leplezni idegességét, ami a fotósok és riporterek előtt kitűnően szokott működni, most azonban úgy érezte, hogy képtelen higgadt maradni. Jó, hogy Zoé nem ébredt fel, az kéne csak, hogy kijöjjön. Azonban mint mindig, most is kár volt előre örülni, vagyis megnyugodni, ugyanis a háló ajtaja kinyílt, és Zoé tűnt fel. Szerencsére, vagy talán szerencsétlenségére a takarót tekerte maga köré.

-Kicsim ki… -a lány torkára forrt a szó, amikor meglátta a nővérét a kanapén ülni. Clara azt hitte, hogy rosszul lát. A húga kisétál a pasija szobájából egy szál semmiben, és lekicsimezi Kimit.

-Azt hiszem érhető, ha azt mondom, hogy magyarázatot várok. –közölte Clara vészjósló hangon.