Kimi a veszekedés után teljesen összezavarva érezte magát. Tudta, hogy Zoé azt várta, hogy ő megszólaljon, de képtelen volt. Túl sok információ érte. Miután Zoé magára hagyta, leült az ágyára, s gondolkodni próbált, de túlságosan kavarogtak a fejében a gondolatok. Próbálta letisztázni magában az este eseményeit, de valahogy nem akart tisztulni. Lehet, hogy át kellene mennie Zoéhoz? De mit mondjon neki? Ez most még neki is sok. Lebuknak a lánnyal, Clara féltékenységi jelenetet rendez, kiderül, hogy terhes, mire Zoé olyan természetesen vágta rá, hogy nem is az övé, hogy az fájdalmas volt. Most tényleg nem az övé a gyerek? Vagy ez csak egy trükk volt? Ilyet viszont nem tudna Zoéról feltételezni, hiszen most is azért jött ide, hogy tisztázzák a dolgaikat. A lány végig őszinte volt hozzá, miért pont ekkor és ebben hazudna? Ez rejtély. Éppen úgy, ahogy Clara is. Mire volt jó ez a nagy hiszti, ha közben ő is félrelépett? Ezek után már nem is érzett akkora bűntudatot, mint korábban. Viszont még mindig nem tudta, hogy mi tévő legyen, ezért inkább fogta magát, és elindult. Egy kis friss levegőre volt szüksége. A mai futam csalódás volt a számára, amikor azonban meglátta Zoét, és hogy mivel készült, egy pillanat alatt elfeledte minden baját.

-Héé, Kimi!!! –hallotta meg Mark hangját, miközben a szálloda halljában sétált a kijárat felé.

-Á, bocs. Elgondolkodtam.

-Minden rendben? Hova mész te ilyenkor? Azt hittem, hogy Zoéval leszel.

-Kicsit változott a program, megjelent Clara.

-Ó. –Mark nem igazán tudott mit reagálni erre. Valójában ő már számított arra, hogy ez előbb-utóbb be fog következni, s erre próbálta is finoman figyelmeztetni a finnt, de a jelek szerint hiába.

-Mindegy. Megyek, sétálok egyet, kicsit egyedül akarok lenni.

-Rendben. De ha kellek hívj, jó?

-Persze, kösz haver. –azzal Kimi ismét az ajtó felé vette az irányt, s nekivágott a budapesti éjszakának. Céltalanul sétált az utcán, teljesen a gondolataiba temetkezett. A forgalom nem volt nagy, ennek ellenére úgy érezte, hogy megfullad az autók között. Fogalma sem volt, hogy hogyan került a Margit-sziget egyik padjára, de itt legalább úgy érezte, hogy egy kis ideig nyugta lehet. A csönd észrevétlenül telepedett rá, ám most nem bánta. Órákon keresztül nézte a Dunát és gondolkodott. Miután sikerült elhatározásra jutnia, visszaindult a szállodába. Elhaladt egy klub mellett is, ahonnan egy kisebb csoport, eléggé illuminált állapotú srác indult el utána. Miután Kimi érzékelte, hogy a társaság igencsak rá pályázik, óvatosan meggyorsította a lépéseit. Félelme beigazolódott, ugyanis a srácok is gyorsítottak. A következő pillanatban már körülvették, és magyarul beszéltek hozzá, amiből egy szót sem értett. Próbálta elmagyarázni nekik, hogy nem ért egy szót sem, és hogy ő most tovább akar menni, de hasztalan volt. Ketten megragadták, a harmadik pedig ütni kezdte. Mielőtt elsötétült volna előtte minden, a pénztárcájából kihulló kép Zoéról volt az utolsó, amit látott.

Zoé azon tűnődött, hogy hova mehetett Kimi. Benézett a hálószobába, de az ágy ugyanúgy volt, ahogy azt ők tegnap hagyták. A férfi cuccai szanaszét hevertek a földön, tehát nem utazott el. A lány úgy döntött, hogy lemegy megreggelizni, hátha ott megtalálja Kimit. Csalódnia kellett, ugyanis egyedül kellett megreggeliznie. Remélte, hogy mire visszamegy a szobába, Kimi már ott lesz, de ismét csak az üresség fogadta. Most már nem bírta tovább, fogta a telefonját, és a férfit hívta, de csak az üzenetrögzítője felelt.

-Szia, Zoé vagyok. Merre jársz? Kérlek hívj fel.

Már csak várnia kell a hívását. Mi sem egyszerűbb…Megpróbálta lekötni magát a tv-vel, sikertelenül. Ekkor ismét telefonált, de most is csak az üzenetrögzítő válaszolt.

-Kimi, kérlek hívj fel. Délután indul a gépünk, még össze is kell csomagolnunk. Gyere vissza kérlek!

Úgy döntött, hogy amíg vár, legalább a saját cuccát összepakolja. Mivel extra lassúsággal tett be minden ruhát, miután vagy háromszor áthajtogatta, ezzel is eltelt másfél óra, de Kimi még mindig nem volt sehol, a lány pedig egyre jobban aggódott. Ismét a telefonja után nyúlt.

-Könyörgöm hívj fel, iszonyatosan aggódom. Ugye minden oké? Szeretlek.

Egyre idegesebb volt. Félt. Rossz előérzete volt, de nem tudta, hogy micsoda, csak egyszerűen valami fojtogatta. Előszedte Kimi cuccait is, és azokat is becsomagolta. Legalább ezzel legyenek előrébb. Mivel már nem bírta tovább, átment Markhoz. Kopogott, majd várt.

-Szia, gyere be. Mi történt? –Mark rögtön látta, hogy valami baj van. A lány sápadt volt, és szemlátomást ideges.

-Nem találom. Nem veszi fel a telefonját, nem aludt a szobájában, nem tudom, hogy hol van. –topogott a lány idegesen.

-Nyugodj meg. Biztosan nincs semmi baja. Tegnap este még beszéltem vele.

-Hát ez az. Én is csak tegnap.

-És azóta semmi? –a lány tagadólag rázta meg a fejét, ugyanis érezte, hogy nem tudna megszólalni. –Furcsa, nem szokott ilyet csinálni… -mondta ki Mark hangosan, ami eszébe jutott. –Megpróbálom felhívni.

-Felesleges, bekapcsolt az üzenetrögzítője, de azért próbáld meg te is. Hátha csak az én hívásaimat nem akarja fogadni.

-Oké, addig ülj le. –parancsolta egy székbe a lányt. Zoé jobbnak látta, ha engedelmeskedik. Mark közben tárcsázta Kimit. –Semmi, üzenetrögzítő. Oké, van ötleted, hogy hova mehetett?

-Fogalmam sincs. Én még sosem jártam itt, nem ismerem a várost, semmit. Azt sem tudom, hogy ő ismeri-e.

-Rendben, azért még nem kell pánikba esni. Mindjárt megkérdezem a recepciót, hogy hagyott-e valami üzenetet. –azzal fogta a szobai telefont, majd a recepcióssal folytatott le egy kisebb beszélgetést. –Nem hagyott. De azért ne essünk kétségbe, inkább gondolkozzunk. –azzal Mark leült az asztalhoz, és körmölni kezdett.

-Mit csinálsz? –érdeklődött a lány.

-Egy listát írok arról, hogy milyen helyeket ismerhet. Ide szépen elmegyünk, és körülnézünk.

-És ha nem lesz ott? –aggodalmaskodott tovább Zoé.

-Akkor majd kitalálunk valamit. –azzal elindultak a lift felé. A recepción azért hagytak egy üzenetet Kiminek. Megkeresték Mark kocsiját, majd elindultak. Zoé félelme és idegessége egyre jobban nőtt, és folyton azt remélte, hogy a következő helyszínen megtalálják Kimit. Lassan elérkeztek az utolsó állomáshoz, de a férfinek még csak a nyomát sem találták.

-Most már kétségbe eshetek?

-Aham. Most már igen. –Mark is kifogyott az ötletekből. Fogalma sem volt, hogy hova mehetett Kimi, de már ő is aggódott, nem is kicsit. Mivel több ötletük nem volt, hogy hol keressék a férfit, így visszamentek a szállodába. Első útjuk a recepcióhoz vezetett, ahogy a recepciós unott hangon közölte, hogy nem kaptak üzenetet.

-Mit szólnál hozzá, ha szólnánk a rendőrségnek, hogy eltűnt? –vetette fel az ötletet a lány.

-Nem tudom. Akkor az egész sajtó a nyakunkon nyüzsögne, és nem hiszem, hogy sokra mennénk vele.

-Igaz, de akkor mit csináljunk? Nekem már ötletem sincs. Istenem, hol lehet? –roskadt le a lány egy székbe, miközben a könnyeivel küzdött.

-Nyugi, meglesz. Tudod, rossz pénz nem vész el. –térdelt le elé Mark, és próbálta megnyugtatni, bár legbelül legalább ő is annyira ideges volt és félt.

-Igaz. –erőltetett egy mosolyt magára Zoé.

-Tudod mit? Támadt egy ötletem.

-Hallgatlak.

-Felhívom a kórházakat. Biztos ami biztos.

-Szerinted megsérült? –ugrott fel riadtan Zoé.

-Nem hiszem. Csak egy lehetőség, amit ki szeretnék zárni.

-Rendben. –ült vissza a lány a fotelbe.

Mark fogta a telefont, és megkérte a recepciót, hogy írja össze neki az összes kórház telefonszámát. Nem sokkal később már a listával a kezében telefonálgatott. Zoénak éveknek tűnt a várakozásokkal töltött idő.

-Gyerünk, azt hiszem megvan. –kapta fel Mark a kocsikulcsát –Egy férfira, akinél nem találtak papírokat ráillik a személyleírás. -mind a ketten futva tették meg a kocsiig vezető utat. Zoé remélte, hogy megtalálták végre Kimit, ugyanakkor rettegett, hogy a férfivel mi történhetett.