Zoé nem tudta, hogy sírjon vagy nevessen. Csak nézte a férfit, aki tőle várta, hogy megtudja ki is ő valójában. Más helyzetben biztosan nevetne ezen, most valahogy nem így érezte.

-A neved Kimi Räikkönen. –válaszolta szomorúan a lány.

-És milyen versenyt emlegettél az előbb? –érdeklődött továbbra is a férfi, miközben feljebb tornázta magát az ágyon.

-Autó. Autóversenyző vagy.

-Wow, tényleg? És legalább jó vagyok?

-Igen, a legjobb. –szökött egy könnycsepp Zoé szemébe.

-Hm.

-Szeretnéd, hogy behozzak valamit? Szükséged van valamire? –törte meg a lány a csöndet. Nem tudta, hogy mit csináljon. Annyira új volt neki ez a helyzet.

-Nem, köszi. Inkább szeretnék egy kicsit egyedül maradni, ha nem gond.

-Nem, dehogy. Majd később még benézek. Szia.

-Szia…

-Zoé. –segítette ki a férfit.

-Szia Zoé. –köszönt el Kimi. A folyosón a lány megállt, és nekidőlt a falnak. Szüksége volt pár perce amíg össze tudja szedni magát és fel tudja hívni Markot.

-Szia, történt valami? –vette fel az első csörgés után a férfi a telefont.

-Szia. Magához tért, de…

-Ez nagyszerű! De mi az a de?

-Nem emlékszik semmire. Azt sem tudta, hogy ő kicsoda.

-Ez most komoly? –csodálkozott a férfi.

-Hidd el nem viccelek. Nem tudta, hogy mi a foglalkozása.

-Figyelj, maradj mellette, mindjárt megyek én is. Chris lefoglalt neked egy szobát még a hotelben.

-Itt maradok, megvárom Pauláékat.

-Jó, Rami is mindjárt itt lesz, ő hamarabb ér ide.

-Oké. Akkor majd itt találkozunk. Szia. –bontotta a lány a vonalat. Mivel nem tudta, hogy mit csináljon, ezért keresett egy kávéautomatát. Úgy érezte, hogy erre most nagy szüksége lesz. És persze a türelmére. Visszament a kórterem elé, leült a padra, és kortyolgatni kezdte a kávéját. A tehetetlenség bosszantotta, szeretett volna segíteni Kiminek, de tudta, hogy egyedül ő segíthet saját magának. Az emlékeit ő nem tudja visszahozni neki. Éppen a második adag kávéját készült megvenni, amikor meghallotta Clara hangját, amint az egyik nővérrel ordítozott.

-Na ide figyeljen! Azonnal árulja el, hogy melyik szobában fekszik a barátom, különben olyan patáliát csapok…

-Clara! –lépett mellé Zoé.

-Sejthettem volna, hogy te is itt vagy. Merre van Kimi?

-Ne izgasd fel magad. –próbálta csitítani a lány.

-Te csak ne mond meg, hogy mit csináljak! Inkább vigyél oda hozzá.

-Rendben. Gyere. –azzal Zoé odavezette Kimi szobájához, de amikor ő is be akart menni, Clara az útját állta, így jobbnak látta, ha inkább kint várakozik. Hamarosan befutott Mark is.

-Szia, te meg miért vagy kint?

-Kimi szeretett volna egyedül lenni, aztán megjelent Clara, és nem enged be.

-Jézusom, na mindjárt rendet teszek. Gyere. –intett Zoénak, majd benyitott a szobába.-Sziasztok! Csoda, hogy magadhoz tértél. Azt hittem az egész bajnokságot át akarod aludni. Mid fáj? –a férfi próbált olyan természetesen viselkedni vele, mintha nem is lenne amnéziája.

-Mindenem. De…ne haragudj, te ki vagy?

-Mark Arnall, a személyi edződ.

-Aha, bocs, de nem igazán megy ez nekem. –komorodott el Kimi.

-Hé haver, semmi gond. Zoé, gyere már beljebb, ne álldogálj az ajtóban. –invitálta beljebb a lányt.

-Szerintem nem tesz jót Kiminek, hogy ő is itt van. –fűzte hozzá rögtön Clara.

-Szerintem meg minél több barátja veszi körül, annál jobb. És tekintve, hogy én ismerem régebb óta Kimit, engedd meg, hogy én felügyeljek rá. –nézett rá szúrós tekintettel Mark. A nő ezek után nem ellenkezett. Zoé igyekezett meghúzódni az egyik sarokban, és próbált nem tudomást venni arról, hogy mennyire fáj neki az, hogy Clara szó szerint körülugrálja Kimit. Mintha ő ott sem lenne. Legszívesebben ő igazgatná neki a párnát, ő takarná be, de most ezt nem teheti meg. Semmit sem tehet. Csak abban reménykedhet, hogy Kiminek visszatérnek az emlékei. Az emlékei, amelyekben ő is szerepel. Clara addig simogatta a férfi arcát, míg az szépen elaludt. Mark kiment beszélni az orvossal, így a nőnek ismét alkalma nyílt arra, hogy a húgának essen.

-Na jó, mára ennyi elég volt belőled. Igazán visszamehetnél Svájcba.

-Chris foglalt nekem még szobát, nem megyek sehova. –felelte közönyösen Zoé.

-Kiminek nem tesz jót, hogy itt vagy.

-Ezt nem te döntöd el. Szeretem őt, itt a helyem.

-Szánalmas vagy. Szállj le róla. Ő az én pasim, világos? Ráadásul a te hibád, hogy itt van.

-Tessék? –nézett rá csodálkozva Zoé.

-Igen. Minden a te hibád. Megtanulhatnád már, hogy neked sosem sikerül semmi.

-Elegem van belőled! –azzal Zoé fogta magát, és kimenekült a kórteremből.

-Hát te meg? –jött vele szembe Mark.

-Claraval veszekedtünk, jobb ha én elmegyek. Ez nem tesz jót Kiminek. Mond meg Pauláéknak, hogy foglalok szobát nekik a szállodába. –azzal a lány már ott is hagyta őt. Nem bírt tovább ott maradni.

-Rendben. –mondta Mark már inkább magának, mintsem Zoénak, majd ismét Kimi szobája felé vette az irányt. Nem tetszett neki Clara viselkedése, és nem akarta, hogy Kiminek valami olyasmit mondjon, ami nem igaz. –Már itt is vagyok. –lépett be a kórterembe.

-Csöndesebben. Alszik. –szólt rá Clara.

-Oh…bocs. Figyelj, menj nyugodtan, igyál egy teát vagy egyél valamit.

-Nem, nem akarom magára hagyni.

-Gondolj a babára.

-Rendben. De sietek vissza. –azzal a nő magukra hagyta őket. Mark majdnem szívrohamot kapott, amikor Kimi kinyitotta a szemét.

-Azt hittem már sosem hagy itt.

-Mi? –nézett rá csodálkozva Mark.

-Mi van? Kicsit már sok volt belőle. Zoé hol van? Nagyon összevesztek…

-Te nem aludtál? –kérdezte hitetlenkedve a férfi.

-Nem. Csak azt hittem, hogy Clara így gyorsabban elmegy. Tévedtem. –Mark egyre furcsábban nézett rá. –Nézd, semmi bajom. Emlékszem mindenre és mindenkire, ok?

-Ezt most nem értem.

-Mit nem értesz? Semmi bajom. Nincs amnéziám. Oké?

-Akkor meg mit művelsz? –háborodott fel rögtön a férfi.

-Muszáj ezt csinálnom. Ki akarom deríteni, hogy mi az igazság Claraval és Zoéval. Tudom, hogy gonoszság, de tudnom kell.

-Nem Kimi, ez nem gonoszság, ez szemétség. Zoé ki van készülve.

-Bűntudatom is van miatta, de…

-Még jó. Egy okot mondj, hogy hallgassak.

-A barátom vagy és szeretnéd, ha boldog lennék? –mosolygott rá Kimi.

-Az a nagy szerencséd, hogy tényleg így van. De nem csinálod ez sokáig, rendben? Még a végén mind a kettőt elveszted.

-Rendben. Nem fogom.