-Szia édes! –nyitott be mosolyogva Clara, még mielőtt Kimi válaszolhatott volna. –Á, te is itt vagy? –nézett végig Zoén.

-Aham. –a lány még mindig Kimit nézte, de a férfi nem szólt egy szót sem. –De csak búcsúzni jöttem. –mondta végül szomorúan Zoé. –Gyógyulj meg. Sziasztok. –hagyta őket magukra, mert érezte, hogy perceken belül sírni fog.

-Várj! –ment utána Clara.

-Mit akarsz? –fordult meg a könnyeivel küszködve a húga.

-Semmit, csak megköszönni, hogy végre leszállsz Kimiről, mert gondolom most már leszállsz.

-Ne aggódj, nem állok közétek. –törölte le a könnyeit Zoé. Nem akarta, hogy a nővére sírni lássa.

-Helyes. Látod, mondtam én, hogy te csak veszíthetsz. Kimi engem szeret.

-Akkor legyél nagyon boldog vele. –fordult meg Zoé, hogy elmenjen, de eszébe jutott valami, és mégis visszafordult. –De egy valamire még kíváncsi vagyok.

-Na és mire? –fordult vissza Clara is az ajtóból.

-Hogy mit fogsz mondani, ha a gyerek nem fog rá hasonlítani, mert ugye nem az övé. És azért ő sem hülye.

-Az majd legyen az én gondom, hogy mit fogok neki akkor mondani. Rendben?

-Ahogy gondolod. Sok sikert. –fordított hátat neki Zoé.

-Nem az enyém a gyerek? –szólalt meg Kimi, mire mind a két lány visszafordult. Clara ijedten, míg Zoé nyugodtan nézett a férfira. Kimi most végre úgy érezte, hogy sikerült. Megtudta az igazságot, most már nem kell bűntudatot éreznie azért, mert megcsalta Clarat Zoéval. Ráadásul a kis játszmájával is felhagyhat, és végre együtt lehet azzal, akit szeret.

-Kimi… -szólalt meg fátyolos hangon Clara.

-Azt hiszem akkor mi itt végeztünk is egymással. –a férfi határozott volt. Érezte, hogy most dönt helyesen. –Zoé, remélem maradsz. –mosolygott a lányra, aki hirtelen a mennyekben érezte magát.

-Maradok. –válaszolta ő is mosolyogva, majd odament hozzá. –De neked nem kéne az ágyban lenned? –fogta meg a kezét.

-Visszakísérsz? –kérte a férfi.

-Persze.

-Clara, kérlek menj haza, nekünk már nincs megbeszélnivalónk. –azzal bementek a szobába. Zoé egy kicsit sajnálta a nővérét, hiszen azért mégsem a legjobb érzés a szakítás, de ezt csak saját magának kereste. A lány segített Kiminek visszafeküdni az ágyba, majd ő is leült.

-Lehet, hogy gonosznak fogsz tartani –kezdett bele a lány- de örülök, hogy végre kiderült az igazság.

-Nem tartalak gonosznak, viszont tartozom egy vallomással. –nézett rá félve Kimi.

-Vallomással? Mivel?

-Először is had szögezzem le, hogy szeretlek.

-Ez már rosszul kezdődik. –a lány sejtette, hogy nem minden fenékig tejfel.

-Tényleg ne haragudj rám.

-Mit csináltál? –nézett rá rémülten Zoé.

-Szóval…el kell, hogy mondjam az igazságot.

-Milyen igazságot?

-Nem volt amnéziám. Azért találtam ki az egészet, hogy megtudjam, hogy Clara kitől terhes. Tőlem, vagy valaki mástól. –Zoé próbálta felfogni a hallottakat, de annyira megdöbbent, hogy nem jutott szóhoz. –Kérlek mondj valamit. –fogta volna meg a lány kezét, de az elhúzta még mielőtt hozzáérhetett volna.

-Azt akarod mondani, hogy ez az egész hazugság volt??

-Nem hazugság, inkább csak…füllentés.

-Füllentés. Hát komolyan mondom akkor baromi kíváncsi vagyok, hogy milyen az, ha hazudsz.

-Zoé…

-Ne Zoézz itt nekem!!!! –emelte fel a hangját a lány- Halálra aggódtam magam miattad. Azon gondolkodtam, hogy hogyan segíthetnék, hogy visszanyerd az emlékeid. Pokolian fájt, hogy Claranak akkora figyelmet szentelsz, rajtam meg egyszerűen keresztülnézel, aztán meg jössz ezzel, hogy ez csak arra ment ki, hogy kiderítsd, hogy nem a tied a gyerek. Ezek szerint amikor én mondtam, akkor nem hitted el.

-Ez nem ilyen egyszerű… -Kimi most érezte először, hogy lehet, hogy ez mégsem volt olyan nagyon jó ötlet.

-De. Ez ilyen egyszerű. Ráadásul hagytad, hogy a szüleid és Rami is azt higgye, hogy amnéziád van, komolyan mondom…

-Az igazság az, hogy... –sütötte le a szemét a férfi.

-…Szóval ők tudták, igaz? Ki tudta még?

-Mark. –válaszolta halkan Kimi.

-Csodálatos. Akkor remélem baromi jól szórakoztál.

-Ez nem igaz.

-Nem érdekel. De tudod mit? Áh, mindegy, hagyjuk, jobbulást, szia. –azzal a lány kiviharzott a kórteremből. Iszonyatosan dühös és csalódott volt. Látni sem akarta most Kimit.

-Zoé, hát te meg hova rohansz így? –futott össze Ramival a hotel előtt.

-Hova? Fel a bőröndömért, és már itt sem vagyok. –nyomta meg a lift hívógombját.

-De mi történt?

-Tudok mindent, szóval nem kell többé hazudnod. Tudom, hogy a drága öcséd nem amnéziás.

-Oh… -Rami sejtette, hogy a lány így fog reagálni, de ezt nem tudta Kiminek megmagyarázni.

-Látni sem akarom. Hazamegyek Svájcba.

-Azért nem kéne elkapkodni a dolgot. –szállt be vele együtt Rami is a liftbe. –Elhiszem, hogy dühös vagy rá…

-Dühös? Igen. Iszonyat dühös és mérges vagyok rá. De tudod mit? Nem érdekel. Azt csinál és azzal, amit akar. Majd szépen találok egy normális pasit, aki nem jár a nővéremmel és aki nem talál ki betegségeket magának.

-Ugyan már Zoé…

-Nem tudsz lebeszélni róla, szóval erről ennyit. Ráadásul azt hittem, hogy vagyunk olyan jóban, hogy elmondd.

-Sajnálom. De szeretném, ha tudnád, hogy megpróbáltam lebeszélni erről.

-A mellékelt ábra szerint nem voltál túl hatékony. –halászta elő a mágneskártyáját a táskájából, majd sikerült bejutnia a szobájába.

-Hát nem. Tudod milyen makacs.

-Az. De most elszúrta. Tényleg. –szedte össze a maradék holmiját, majd lezárta a bőröndjét.

-Most akkor komolyan hazamész?

-Igen. Légy jó. Üdvözlöm anyukádékat.

-Remélem azért majd néha még találkozunk és beszélünk.

-Én is. Szia.

-Várj, segítek. –vette el tőle a férfi a bőröndjét, majd lementek a recepcióra. A lány kijelentkezett. Búcsúzóul megölelték még egymást. Zoé fogott magának egy taxit, amely kivitte a reptérre. Néhány órát várnia kellett a gép indulásáig, de valahogy most ezt sem bánta. Nem akart mást, csak a háta mögött hagyni Budapestet és Kimit, hiszen egy óriási feladat áll előtte: rendbe kell hoznia a kapcsolatát a nővérével. Talán egyszer még megbocsát neki, és nem fog haragudni rá. Az biztos, hogy nem lesz könnyű újra elnyerni a bizalmát, de mindent meg fog tenni érte.