Kimi most értette meg, hogy mekkora őrültség volt ez az egész. Raminak végig igaza volt, csak ő túl makacs volt ahhoz, hogy hallgasson rá. De most már túl késő. Mindent elrontott. Fogalma sincs, hogy hogyan tehetné jóvá és hogyan tudná visszaszerezni Zoét. A lány iszonyat mérges most rá, és a legrosszabb, hogy joggal. Csak saját magának köszönheti. Ráadásul ha tényleg visszament Svájcba, akkor még nehezebb a dolga. Az otthonában nem keresheti fel, hiszen valószínűleg most nem ő a család kedvence. Elhívni sem fogja tudni, mert minden bizonnyal nem fogja felvenni a telefont, ha meglátja, hogy ő keresi. Az sms-sel próbálkozhat, de azt is ki fogja törölni.

-Mi az öcsi? Min gondolkodtál el ennyire? –csukta be az ajtót maga mögött a bátyja.

-Semmin. Zoénak elmondtam mindent…

-Tudom.

-Beszéltél vele? –kapta fel a fejét egyből az ágyban fekvő férfi.

-Aha. És iszonyat pipa.

-Tudom. De ugye nem ment el?? –kérdezte reménykedve Kimi.

-De. Elment. –ült le Rami az ágy melletti székre.

-Oh.

-Öcsi, most komolyan. Mégis mire számítottál?

-Nem tudom.

-Átverted, játszottál, és azt várod, hogy azt mondja, „oké, semmi gond”?

-Nem. –sóhajtotta a fiatalabbik finn.

-Hát akkor meg? Inkább kapd össze magad ahelyett, hogy itt merengsz búskomoran. Gyógyulj meg, aztán meg ezerrel teperhetsz.

-Nem tudom, hogy sikerülne-e.

-Na már csak ez hiányzott. Figyelj, most nekem is éppen elég bajom van, és nincs se kedvem, se energiám a lelkedet ápolni, ha már voltál olyan szerencsétlen, hogy nem hallgattál rám. –kelt ki magából Rami.

-Hé. Mi történt? –Kimi csak most vette észre, hogy tényleg valami gond van, ugyanis a bátyja ingerültebb a szokásosnál.

-Semmi. –vágta rá rögtön az idősebbik Räikkönen.

-Nem tudsz átverni. Hülye vagyok nem vak.

-Van…egy kis problémánk, de majd megoldjuk. –lett gondterhelt Rami tekintete ahogy az ágy lábát kezdte el fixírozni.

-Mesélj. –helyezkedett el a lehetőségekhez képest kényelmesen Kimi.

-Semmi különös. Csak összevesztünk.

-Micsodán? –faggatta tovább a bátyját.

-Felvetettem, hogy mi lenne, ha vállalnánk még egy babát, klassz lenne egy lány is a két srác mellé.

-Ez szuper. –mosolyodott el rögtön Kimi.

-Akkor erről győzd meg Kristiinát is. Ő ugyanis nem így gondolja. Azt mondja, hogy mi van, ha a harmadik baba is fiú lesz.

-Akkor lesz még egy fiú, ennyi. –tárta szét a karját Kimi, jelezvén, hogy semmi probléma.

-Én is így gondoltam. Erre ő a fejemhez vágta, hogy nem nekem kell kihordani, aztán sértődötten felvonult a szobába.

-És miért nem mentél utána? –érdeklődött az öcs.  

-Jött a telefon, hogy kórházban vagy.

-Nem igaz, most még ezt is tönkretettem. Ne haragudj.

-Nem haragszom. Talán jobb is, ha egy kicsit magára marad, hátha átgondolja még egyszer és megváltoztatja a döntését.

-Jó napot! –jött be a doktor. –Megkérhetném, hogy fáradjon egy kicsit ki? Szeretném megvizsgálni a beteget.

-Persze. –azzal Rami kiment a folyosóra, és leült a padra.

Zoé gépe eközben megérkezett Svájcba. Örült, hogy végre ismét szárazföld van a lába alatt, nem szeretett repülni. Akkor mindig védtelennek érezte magát, és utálta azt az érzést. Éppen a bőröndjére várt, amikor megpillantotta a nővérét. Minden bizonnyal egy géppel jöttek, csak a jegyük máshova szólt és ezért kerülték el egymást eddig. Clara is észrevette őt, majd elindult felé. A lánynak egy újabb veszekedés hiányzott most a legkevésbé. Legnagyobb meglepetésére azonban Clara kedvesen szólt hozzá.

-Szia. Te is a bőröndödre vársz?

-Szia. Igen. –topogott Zoé.

-Hogyhogy nem vagy Kimivel? –érdeklődött a nővére, azonban a hangjában nem volt semmi harag.

-Veszekedtünk, vagyis én vele. Hazudott. –vette le közben a lány a bőröndjét a szalagról, majd Clara is az övét.

-Mi történt? –lepődött meg a nővére, miközben elindultak kifelé.

-Kiderült, hogy nem volt amnéziás. Csak azt akarta kideríteni, hogy …

-Tőle van-e a gyerek, igaz? –fejezte be helyette a mondatot Clara. Zoé csak bólintott.

-Jajj Clara, én annyira sajnálok mindent. Meg tudsz majd nekem valaha bocsátani? –kérdezte a könnyeivel küzdve Zoé.

-Te kis buta. Már megbocsátottam. –ölelte magához a nővére. –Én is bocsánatot kérek tőled.

-Te? Tőlem? De miért? –törölte le a könnyeit a lány.

-Azért, mert én sem voltam őszinte, még magamhoz sem. Valahogy elmúlt már a szerelem, amit Kimi iránt éreztem, mégis vele voltam. Nem kellett volna. Senkinek nem segítettem ezzel, sőt. Rád sem azért voltam mérges, mert az ágyában találtalak, hanem azért, mert még magamnak sem vallottam be, hogy már nem vagyok szerelmes Kimibe, és érzékenyen érintett, hogy erre te döbbentettél rá. Persze annak nem örülök, hogy már akkor is kavartatok, amikor még jártunk, de…

-Tudom, ne haragudj. Tényleg nagyon sajnálom.

-De nekem is el kell mondanom valamit. –nézett félve a húgára Clara.

-Micsodát? –intett le egy taxit közben Zoé.

-Úgy egy fél éve történt. Kimi előtt, de Jason után. Kicsit meg voltam zuhanva, egyedül sétáltam hazafelé, amikor Simon felvett kocsival, és hát… felhívtam magamhoz. –Zoé örült, hogy ült, ugyanis most biztos összeesett volna.

-Te és Simon…ti…lefeküdtetek? –kérdezte döbbenten a lány, mire Clara részéről csak egy bólintás volt a válasz. –Huh. Hát ez most itt ütős volt.

-Még mindig van valami, amit tudnod kell.

-Jézusom, ennél már csak az lenne jobb, ha azt mondanád, hogy Simoné a gyerek –nevetett fel kényszeredetten Zoé, de a nevetés egyből az arcára fagyott, amikor meglátta a nővére komoly arcát. –Neee.

-Tudom, hogy meredek így ez az egész.

-Enyhén szólva. –Zoé még mindig nem tudott magához térni. Az ő expasija, aki mellesleg a gyerek gondolatától is frászt kap, apa lesz. Scott és Clara szülők lesznek. Egy gyerek szülői. Te jó isten!

-Zoé, szólalj meg. Kérlek. –nézett rá félve Clara. –Jól vagy?

-Aha. Azt hiszem ez nem az én napom. De tudod mit? Nem érdekel. Jól érzem magam, örülök annak, hogy babát vársz, és remélem, hogy boldog leszel. –ölelte meg nővérét, és mintha úgy érezte volna, hogy megkönnyebbül. De nem csak ő egyedül érezte így. Clara legalább ugyanilyen boldog volt a húga reakcióját látva. Azt hitte, hogy rosszabb lesz. Csoda, hogy akkor nem mondta el, amikor meglátta Zoét Kimi szobájából kijönni. Nagy önuralom kellett hozzá, de végül kibírta. Jól tette, hiszen akkor a húga biztosan nem így reagált volna. Így viszont örül, hogy sikerült tisztáznia a dolgokat Zoéval. Az út további részében mindenféléről beszélgettek. A családi ház küszöbét is nevetve lépték át, amin az anyjuk, Chris és Duncan is nagyon meglepődött. A lányok végül elmagyaráztak mindent, így a család végül megnyugodhatott.