Hetek teltek el a szakítás óta, de Kimi még így is próbálkozott. Hívogatta a lányt, vagy éppen sms-t küldött neki, de Zoé egyre sem válaszolt. Illetve de. Egy nagyon rövid, de annál tömörebb üzenetben fejtette ki a véleményét: „Hagyj békén, ne keress!!!” Kimi már kezdte feladni a reményt, hogy valaha is rendezze a kapcsolatát a lánnyal. Toni, Rami és a szülők pedig folyamatosan tippekkel látták el. Zoé azonban mindent visszaküldött a futárral: a rózsákat, a bonbont, visszautasította a vacsorameghívást, a mozijegyeket, a koncertbelépőt és minden más, találkozóra irányuló kérést. A férfinak lassan már ötlete sem volt, hogy mihez kezdjen. Állandóan a lányon járt az esze.

Egyedül a versenyhétvégéken tudott koncentrálni és csak az autóra illetve a versenyre figyelni. Tette a dolgát és nem gondolkodott. Persze azért voltak olyan pillanatok is, amikor igazán hiányzott neki Zoé, főleg akkor, amikor a többi pilótát a barátnőik, feleségeik társaságában látta, míg ő egyedül volt. Felipe is hiába hívta magukkal bulizni, a férfi nem akart felesleges harmadik lenni, ahhoz pedig, hogy idegen nőket vakarjon le magáról igazán nem volt kedve. Úgy érezte, akkor végképp elveszítené az esélyt a békülésre, na nem mintha így olyan fene nagy lehetőségei lennének. Kb. olyan ez, mintha egy Super Aguri akarna a győzelemért versenyezni a Ferrarival, csak most ő ül a Super Aguriban. Kimi többnyire így csak a pálya és a hotel között ingázott, majd a reptérre ment és hazarepült.

Zoénak sem teltek egyhangúan a napjai. Elkezdődött ugyanis a KRESZ tanfolyam, amely „intenzív kurzus” révén kellőképpen lekötötte a napjait. A gondolatai így nem tudtak állandóan Kimi körül járni, annak ellenére, hogy a férfi kitartóan próbálkozott. Kicsit sajnálta, amiért mindent visszautasított, de ha valamit is elfogadott volna, még a végén azt hinné, hogy meg van bocsátva a hazudozás. Bár ő sem tudja, hogy valaha kibékülnek-e. Hiányzik neki a férfi, ebben biztos, de nem tudja, hogy mi lenne a helyes. Lehet, hogy ha kibékülnének, akkor Clarat mégiscsak rosszul érintené a dolog. Bár meglehetősen jól elvan Simonnal, tehát ettől valahogy nem kellene tartania. Talán jobban fél saját magától, mint a reakcióktól. És talán már túl késő. Ennek ellenére azért leült megnézni szombaton az időmérőt, vasárnap pedig a versenyt. Tudni akarta, hogy hogy megy Kiminek, mivel Chris volt olyan tapintatos –ahogy mindenki más is-, hogy nem hozta szóba a férfit.

-Anyu, úgy ennék valami édességet. Nincs itthon jégkrém? –ment be Zoé a konyhába.

-Nincs, de ha elmész a hipermarketbe, akkor ehetsz. –mosolygott rá Hilary. –És ha elmész, hozhatnál epret, úgy megkívántam. -hát igen, ilyen az, amikor egy nő terhes.

-Oké, megyek. –mosolyodott el Zoé. A saját maga kedvéért nem ment volna el, de az anyja miatt megteszi. Belebújt a farmerkabátjába, fogta a kulcsát és a pénztárcát, majd elindult. Mivel a hipermarket nem volt túl messze, és még sötét sem volt, ezért nyugodtan sétált. Élvezte a későnyári estét. Útközben összefutott az egyik oktatójával, akitől megtudta, hogy a KRESZ vizsgája a jövő héten lesz. Nem is gond, gondolta magában a lány, így ha sikerül, akkor hamar elkezdhet vezetni. Utána pedig már csak rajta múlik, hogy mikor kapja készhez a jogosítványát. Persze a minimálisan kötelező óraszámot teljesíteni kell.

Időközben beért a hipermarketbe, ahol elindult a fagyasztóládák felé, hogy valamilyen jégkrémet keressen. Hamarosan meg is találta amit keresett: csoki, vanília és eper. Pont erre volt most szüksége. Ezek után már csak az epret kellett beszereznie, így a zöldségespult felé vette az irányt. Sikerült is kiválasztania a megfelelő eperszemeket. Fogta a kocsit és elindult a pénztár felé, de azért még nézelődött, így fordulhatott elő, hogy nem vette észre, hogy egy másik személy is legalább ennyire el van merülve a polcok tanulmányozásával, aminek az lett a következménye, hogy szépen egymásba tolták a kocsikat.

-Elnézést. –fordult rögtön oda Zoé.

-Bocsánat. –mondta azonnal Kimi. A szíve nagyot dobbant, amikor meglátta a lányt. Zoé szíve is rögtön hevesebben kezdett verni. –Hogy vagy? –kérdezte a férfi. Úgy érezte, hogy végre itt az alkalom, hogy szemtől szemben találkozzanak.

-Jól. Látom te is, de most mennem kell. –próbált volna elmenni Kimi mellett, de a férfi gyengéden megfogta a karját.

-Beszéljünk. Kérlek.

-Nincs mondanivalóm a számodra. –hámozta le magáról Kimi kezét.

-Nekem viszont van.

-Ami engem nem érdekel. Mennem kell, még a végén elolvad a jégkrém. –azzal a lány sikeresen otthagyta Kimit. A férfi csak nézett utána, nem tudta, hogy mit csináljon. Lehet, hogy tényleg ennyi? Vége? Talán tovább kellene végre lépnie, és élvezni az életet. Mindenesetre most megveszi a pizzáját, amiért lejött, ugyanis otthon semmi ehető dolog nem várta.

Zoé igyekezett olyan gyorsan elhagyni a hipermarketet, amennyire csak tudta. Legszívesebben futott volna hazáig, de eléggé furcsán néztek volna rá az emberek. Így is többször hátrapillantott, attól tartva, hátha Kimi utána megy, hogy beszéljenek, de megnyugodhatott, a férfi nem volt az utcán. Csak azt nem tudta, hogy akkor miért érez ekkora csalódást.

-Meghoztam az epret. –ment be a lány a nappaliba, ahol az anyja éppen Chris-szel beszélgetett. –Á, szia Chris.

-Szia. –a férfi most érkezett meg a reptérről. –Mi a helyzet itthon?

-Semmi különös. –válaszolta Hilary. –Zoé, köszi az epret.

-Nincs mit. –a lány már a konyhából szólt vissza, ahol egy nagy adag fagyit szedett magának, majd felment a szobájába. Túlságosan felkavarta a találkozás Kimivel. Pedig nem kellene, de mégis így volt. Most is jól elküldte, vagyis inkább elmenekült előle. De nem tudta, hogy hogy viselkedjen. Igazság szerint most úgy érezte, hogy nem igazán neheztel már a férfira. Viszont valószínű, hogy most sikerült végleg elvágnia minden szálat Kimivel. Tuti, hogy most már próbálkozni sem fog, aminek tulajdonképpen örülnie kellene, valahogy mégsem így érzett. Mindenesetre megette a jégkrémét, elment fürödni, majd ágyba bújt.

Az elkövetkezendő napokban készült a KRESZ-vizsgájára. Az oktató érte jött, és két másik lánnyal együtt vitte el a vizsgaközpontba. Kb. 20 perc alatt sikerrel letették mind a hárman a vizsgát, és boldogan sétáltak ki az épületből, hiszen végre elkezdődhetett a gyakorlati oktatás. Miután megbeszélték az első időpontot, Zoé boldogan lépte át az otthona küszöbét.

-Na?? –nézett rá a nappaliban mindenki: az anyja, Chris, Duncan és Clara.

-Hát…sajnos…mindenki vigyázzon, ugyanis kezdődik a vezetés!!! –vigyorgott Zoé és boldogan lóbálta meg az igazolást az eredményes vizsgáról.

-Gratulálunk!! –ölelték meg egyenként a családtagjai.

-Akkor most már tényleg nagyon vigyáznunk kell. –vigyorgott Duncan is.

-Pontosan. –bólogatott Chris is.

-Nagyon vicces. Majd rátok különösen odafigyelek.

-Attól félek én is. –ugratta tovább húgát Duncan is.

-Na jól van, mára vége a gyereknapnak, menjünk vacsorázni. –terelte be őket Hilary az ebédlőbe, ahol elfogyasztották a vacsorát. Utána még beszélgettek egy kicsit, majd mindenki elment tusolni, és lefeküdtek aludni.

Másnap Zoé izgatottan várta az 1 órát, ugyanis akkor jött érte az oktatója, és vitte a rutinpályára. Két órát gyakoroltak, és visszafele –a szabályokkal ellentétben- Zoé vezetett. Az oktatója persze azért odafigyelt, nehogy valami komolyabb baj történjen, viszont a lány, hála Kiminek, akivel megtett pár kört a lezárt pályán, sikerült jól vennie a közlekedés akadályait. Azonban azzal még ő sem számolt, hogy lesz egy tűzpiros Ferrari, amellyel meggyűlik a baja. Annyira leblokkolt, amikor meglátta Kimi kocsiját, hogy nem tudta mit csináljon. Az oktatója pedig éppen belefeledkezett a naptárába, így történhetett meg, hogy a két kocsi összeütközött. Persze erre már a Zoé mellett ülő férfi is felkapta a fejét, és a lány is ijedten tekintett körül. Kimi kipattant a kocsiból, és elindult a kocsi felé, s csak ekkor vette észre, hogy ki is vezette azt.