-Megérkeztünk. –parkolta le a férfi az autót a ház előtt.

-Aha. –bólintott Zoé, miközben kicsatolta a biztonsági övet. Most legszívesebben itt maradt volna, valahogy itt biztonságban érezte magát, mivel legbelül még mindig remegett.

-Figyelj, érhető, hogy megijedtél…

-Most biztosan egy ijedős libának gondolsz. –bukott ki Zoéból.

-Ugyan már, dehogy. Na gyere ide. –azzal szinte ösztönösen vonta magához a lányt és megölelte. Zoé ezek után még kevésbé akart kiszállni a kocsiból. Érezte, hogy egyre jobban elgyengül a férfi karjaiban. Győzködte magát, hogy most már el kellene engednie, vagy legalább egy picit eltávolodnia tőle, de nem tette. Képtelen volt rá.

Kiminek óriási erőfeszítésébe telt, hogy ne csókolja meg rögtön a lányt. Túl közel volt hozzá. Érezte a parfümje illatát, amely teljesen kezdte elbódítani. Tisztában volt vele, hogy hiba volt megölelnie, s most már el kellene engednie, de nem tudta megtenni. Túlságosan jó érzés volt újra a karjaiban tartani.

Zoé maga sem tudta, hogy miért, de adott egy puszit Kimi arcára. A férfi ezen nagyon meglepődött, de végeredményben nem zavarta, hiszen szeretett volna újra közel kerülni a lányhoz. Amikor Zoé végre elhúzódott volna, a férfi nem engedte. Kezével végigsimított a lány arcán, majd megcsókolta. Igyekezett olyan gyengédnek lenni, mint még soha, hiszen nem akarta elijeszteni a lányt, ugyanakkor már nagyon vágyott rá. Zoénak hirtelen a tiltakozásra sem maradt ideje és ereje. Bár…őszintén szólva már egyre kevésbé akart tiltakozni. Teljesen elveszett Kimi gyengédsége által. Még sosem érzett ennyi mindent egyszerre. Félt, ugyanakkor úgy érezte, hogy Kimi mellett mindent meg mer tenni. Boldog volt, vágyott a férfira, miközben megbánta, hogy olyan elutasító volt az elmúlt napokban. Amikor elváltak ajkaik, Kimi kérdőn nézett a lányra. Nem tudta, hogy Zoé hogyan élte meg a csókot.

-Kérlek mondj valamit. –kérte halkan a lányt. Zoé maga sem tudta, hogy erre mit is mondhatna, inkább engedett az érzelmeinek és megcsókolta Kimit. Az előző gyengédséggel szemben most vad tűz tombolt a csókjukban. –Ez azt jelenti, hogy megbocsátasz? –kérdezte a férfi, miután szóhoz jutottak.

-Ha szeretnéd…

-Viccelsz? –mosolyodott el Kimi, majd ismét magához ölelte a lányt. –Úgy hiányoztál!

-Te is nekem. –bújt oda hozzá a Zoé.

-Akkor miért nem bocsátottál meg hamarabb?

-Azért, nehogy elbízd magad, hogy egy kis hízelgéssel mindent elérsz. –mosolygott most már a lány is.

-Szóval így állunk. –azzal elkezdte csikizni, mire Zoé sikítozva, kapálózva próbált menekülni, gyakorlatilag semmilyen sikerrel. –Oké, inkább ne sikíts. –fogta be a lány száját, miközben azért mind a ketten nevettek.

-Be kellene mennem. –nézett a házra a lány, de nem mozdult.

-Rendben. –mondta szomorúan Kimi.

-Mondom kellene, de ha nem szeretnéd, hogy maradjak… -húzta Zoé az agyát, miközben már nyúlt a keze az ajtónyitó után.

-Eszedbe ne jusson. –fordította vissza magához Kimi. Zoé odabújt Kimihez, és így beszélgettek. Azt sem vették észre, hogy Duncan megérkezett. A férfi látta, hogy a húga és Kimi elmélyülten beszélgetnek egymás karjaiban, így csak elmosolyodott és csöndben bement a házba. Lehetett már hajnali 4 is, amikor Zoé is bement, gyorsan letusolt, valósággal bezuhant az ágyba, s hamarosan elaludt.

Dél körül ébredt, és mivel megbeszélték tegnap, hogy Zoéval majd csak délután futnak össze, így a lány nyugodtan lustálkodott. A pihenés után komótosan lesétált a konyhába.

-Szia anyu. –nyomott egy puszit az anyja arcára.

-Szia. Hát te? Még itthon? –csodálkozott Hilary.

-Aham. Este kicsit sokáig beszélgettünk Kimivel.

-Nocsak. Kibékültetek? –érdeklődött az anyja.

-Igen. Megbocsátottam neki.

-És akkor még így is nála dolgozol?

-Hát…ezt igazából nem beszéltük meg. De majd ma. –mosolyodott el a lány. –Ugye van még kávé? –nézett körül a konyhában.

-Hát…szerintem főznöd kell.

-Duncan? Chris? –érdeklődött a lány, miközben vizet töltött a főzőbe.

-Duncan is alszik még, későn jött haza. Chris pedig dolgozik.

-Upsz, bocsi, Kimi az. –nézte meg a csörgő telefonja kijelzőjét, majd fogadta a hívást. –Szia.

-Szia kicsim. Kialudtad magad? –kérdezte vidáman Kimi.

-Aham, fogjuk rá. És te? Fogadok, hogy még mindig az ágyadban lustálkodsz. –töltött magának a lány egy bögrével az éppen kifőtt kávéból.

-Tévedsz. Dolgozom. Rendkívüli értekezlet, kilógtam mosdóba, hogy tudjak szólni, valószínűleg ugrott a délutáni programunk.

-Ne már. Annyira sok a munka? –lombozódott le a lány.

-Igen. Sajnos. Holnap látlak? –kérdezte reménykedve Kimi.

-Aham. Megyek a főnökömhöz. –kuncogott Zoé.

-Nagyon helyes. Na, de most tényleg mennem kell. Szeretlek. Szia.

-Én is szeretlek. Szia. –Zoé csalódottan ült le az asztalhoz.

-Rossz hír? –puhatolózott az anyja.

-Dolgozik. Valószínűleg éppen Chris-szel van, szóval teljesen szabad a napom.

-És akkor mit fogsz csinálni?

-Nem tudom. Mit szólnál hozzá, ha elmennék vásárolni helyetted?

-Azt nagyon megköszönném. –csillant fel a nő szeme.

-Oké, akkor amíg én felöltözöm, te írd meg a listát. –s Zoé már indult is az emeletre.

-Rendben.

Nem telt bele sok időbe, amíg átöltözött. Fogta az anyja által megírt listát, és elindult a boltba. A pénztárnál egy ismerős arcot pillantott meg.

-Nocsak, téged is lehet látni? –viccelődött Scott.

-Igen, néha napján én is felbukkanok. Mi újság, hogy vagy?

-Köszi jól, és te? Hallottam Clararól és Simonról, durva.

-Tényleg az, de minden okés. Kimivel együtt vagyunk, amolyan párcsere volt. –húzta a száját a lány.

-Na, az jó. Tudtam, hogy előbb-utóbb összejöttök.

-Köszi. És hogy mennek a dolgok a zenekarral? –kérdezte Zoé, miközben felpakolta a szalagra az árukat.

-Egész jól. Új számokon dolgozunk. Kicsit lassabban megy, mint szokott, de ha gondolod, belehallgathatsz. –pakolta fel Scott is Zoé mögé az árukat.

-Isten ments! –nevette el magát a lány, mivel eszébe jutott, hogy Scott bandájának nyivákolása mindennek nevezhető, csak zenének nem.

-Most megsértettél. –vágott szenvedő arcot Scott –Ki kell, hogy engesztelj.

-Hm…lássuk csak. –közben fizetett. –Mit szólnál hozzá, ha ma nálunk vacsoráznál? Anyu mindig egy hadseregre főz.

-Nem akarok zavarni. –tért vissza a komolyság a srác arcára.

-Nem zavarsz. Na, benne vagy?

-Rendben. Hányra menjek?

-7?

-Tökéletes. Egyébként elvigyelek? Kocsival vagyok…

-Azt megköszönném. –Zoé örült, hogy nem gyalog kell hazacipelnie azt a rengeteg cuccot, amit vett. A hazafelé úton kellemesen elbeszélgettek. A lány segített az anyjának megfőzni a vacsorát. Hilary meglepődött, hogy a lánya vendéget hívott, de végül is nem bánta a dolgot. Pontban 7-kor megérkezett Scott egy üveg bor társaságában. Chris-en kívül már mindenki otthon volt. Hilary még gyorsan felhívta párját, hogy megvárják-e a vacsorával.

-Mindjárt ideér. –ment be Hilary két plusz tányérral az ebédlőbe. –Úgy látszik ez a nap a vendégeké. Chris is hoz valakit, de nem árulta el, hogy kit.

-Klassz, csak nehogy valami unalmas mérnök legyen az. –húzta a száját Zoé. -Ha egész este a munkáról fognak beszélni, én felmegyek és itt hagyom őket.

-Ne aggódj, nem fog arról beszélni. De hallgasd, már itt is vannak. –utalt az anyja a kocsiajtók csapódására.

-Klassz. –„lelkesedett” Zoé. Legnagyobb meglepetésére azonban a vacsoravendég nem volt más, mint Kimi. A férfi meglepődött Scott láttán, de igyekezett lenyelni a féltékenységét, már csak a vendéglátói miatt is.