-Szia, hát te? –kérdezte mosolyogva a lány Kimit.

-Chris meghívott vacsorára. –ült le a férfi a Zoé melletti székre. Valahogy örült, hogy Scott legalább nem a lány mellett, hanem vele szemben ül.

-Szuper. –lelkendezett Zoé.

-Akkor azt hiszem tálalhatunk. –csapta össze a kezét Hilary, majd kiment a konyhába és a gőzölgő vacsorával tért vissza. –Jó étvágyat. –tálalta az ételt.

-Zoé, még mindig megvan az a cuki köntösöd? –kérdezte fülig érő szájjal Scott, mire Zoé érezte, hogy elpirul.

-Melyik? –kérdezett vissza halkan a lány.

-Az a világoskék, amelyen apró csillagok és holdak vannak. –ecsetelte tovább kuncogva a fiú.

-Azt hiszem igen. –Zoé szerette volna gyorsan lezárni a témát, mivel sejtette, hogy Kiminek nem esik ínyére a dolog. S valóban. A férfi legszívesebben felállt volna, és elment volna. Egyáltalán mikor látta ez a srác az ő barátnőjét köntösben? S ha köntösben látta, akkor látta pizsamában vagy éppen anélkül is??? Érezte, hogy egyre jobban kezd felmenni a pumpa, de ennek ellenére próbált higgadtnak mutatkozni.

-Jól emlékszem, hogy zenész vagy? –kapcsolódott be a beszélgetés fonalába Kimi is.

-Igen, az vagyok. Hamarosan megjelenik az első lemezünk. Zoé, remélem elfogadsz egyet majd.

-Végképp azt akarod, hogy a zenei ízlésem megromoljon? –rémült meg a lány, de persze csak szórakozott Scottal.

-Ugyan már! Nem olyan rossz az! Kimi, neked is adok egyet, remélem neked jobb véleményed lesz, mint neki.

-Minden bizonnyal. –morogta halkan Kimi az orra alatt. A vacsora további részében igyekezett Chris és Hilary elterelni a beszélgetést más vizekre. Miután Scott elment, Hilary és Chris visszavonultak, így Zoéra maradt a mosogatás. Miközben mosogatott, Kimi a konyhapultnak dőlve figyelte a lányt. Próbálta rendezni a gondolatait, hogy úgy tudjon rákérdezni a Scott-os dologra, hogy Zoé ne fogjon gyanút, és legfőképp ne legyen mérges.

-Oké, most már igazán kibökhetnéd. –nézett rá mosolyogva a lány.

-Micsodát? –adta az ártatlant Kimi.

-Hogy mi a baj.

-Miből gondolod, hogy baj van?

-Egy, vacsora alatt szótlan voltál, ezt még ráfoghatnád arra, hogy fáradt vagy, de kettő, ismerlek, tehát tudom, hogy valami baj van. Scott zavart? –kérdezett rá Zoé kerekperec.

-Hát…igen. –bökte ki végül a férfi.

-Csak nem féltékeny vagy?? –nevetett a lány.

-De.

-De aranyos vagy. –nyomott egy puszit az arcára. Kimi igazán nem értette a dolgot. Más lány már rég kiakadt volna, hogy mit féltékenykedik, erre Zoétól még puszit is kap. Az viszont biztos, hogy ez sokkal jobb.

-És?

-Mit és? –hagyta abba ismét a mosogatást a lány.

-Van okom rá?

-Hogyne. Minden este átlógok hozzá. Persze, hogy nincs okod rá.

-És akkor mi volt az a kis műsor a pizsamádról? –türelmetlenkedett Kimi. Egyáltalán nem tetszett neki, hogy a lány ilyen félvállról veszi ezt az egész dolgot.

-Köntös. Egyébként semmi lényeges. –mivel Zoé látta, hogy Kimit nem sikerült a válaszával megnyugtatnia, így folytatta- amikor megismerkedtünk, a kék köntösöm volt rajtam. Imádja hangosan bömböltetni a vacak zenéjüket, és történetesen egyik reggel miatta keltem fel korán. Fogtam magam, átmentem hozzá, és megkértem, hogy szüntesse meg a ricsajt. Pechemre az a köntös volt rajtam, amin apró csillagok és holdacskák vannak. Ennyi. Egyéb kérdés?

-Nincs. –suttogta halkan Kimi. –Ne haragudj.

-Semmi gond.

-És nekem mikor mutatod meg azt a cuki köntöst? –ölelte át hátulról immáron megnyugodva Zoét.

-Soha! –nevetett a lány.

-De ha ő látta, akkor én miért nem láthatom? –kezdett apró puszikat adni a lány nyakára, mire az majdnem kiejtette a kezéből a tányért.

-Mert cikis. És nem.

-Naaa. –kérlelte tovább, miközben még több apró kis puszit adott a nyakára.

-Egye fene… -adta be a derekát a lány, majd megfordult, hogy megcsókolhassa Kimit. –Itt maradsz éjszakára? Még nem is láttad a szobám. –mosolygott Zoé.

-Fantasztikus lenne, de nem lehet. Holnap reggel is megbeszélés lesz.

-Oda innen is tudsz menni. –kezdte el cirógatni a férfi mellkasát.

-Tudom, de…

-De? –nézett rá kérdőn Zoé.

-Nem akarom, hogy Chris megorroljon. Ő mégiscsak a főnököm, neked meg a mostohaapád… -a lány erre inkább nem mondott semmit, csak visszafordult mosogatni. –Most haragszol?

-Nem. –válaszolta röviden. Dühös volt, de igazából nem Kimire, hanem erre az egész helyzetre.

-Hát hogyne. De figyelj, értsd meg a helyzetet.

-Megértem, csak nem tetszik.

-Tudom kicsim. –fordította maga felé a lányt. –De majd ha feleségül veszlek, akkor nem lesz ilyen problémánk…Jól vagy? Elsápadtál. –nézett rá félve Kimi.

-Én…jól. Be kell fejeznem a mosogatást. –fordult vissza gyorsan a maradék tányérokhoz, mivel enyhén mellbevágó volt a számára Kimi előbbi kijelentése. Feleségül akarja venni?? Mikor??

-Biztos minden rendben? –a férfi az este folyamán másodszor tapasztalt nem várt reakciót. Azt hitte, hogy a lány ki fog ugrani a bőréből, ha meghallja, hogy szeretné, ha a felesége lenne, erre mosogat tovább.

-Persze. –válaszolta halkan Zoé. Egyszerűen még mindig alig hitt a fülének. Szereti Kimit, ebben biztos, abban viszont már kevésbé, hogy elég érett-e egy házassághoz, s nem csak ő, hanem a kapcsolatuk is.

-Oké, figyelj, most ettől a házasság dologtól lettél ilyen?

-Milyen? –kérdezett vissza a lány, bár pontosan tudta, hogy mire gondol Kimi.

-Elutasító.

-Én nem vagyok…

-De, pontosan az vagy. Figyelj, érhető, ha meglepődtél.

-Egészen pontosan halálra rémültem. –vallotta be a lány.

-De miért? Én szeretlek, te szeretsz, ennyi. Mi több kell még?

-Én még…fiatalnak érzem magam egy házassághoz. És nem hiszem, hogy a kapcsolatunk biztos alapokon áll. –nézett félve Kimi szemébe.

-Nem áll biztos alapokon? Ezt hogy érted? Szerinted akár már holnap szakíthatunk? Vagy mégis mi? –a férfi kezdett ideges lenni.

-Nem, természetesen nem. Csak…éppen most találtunk ismét egymásra. Nem hiszem, hogy rögtön össze kellene házasodnunk. –Zoé próbálta elmagyarázni Kiminek az érzéseit. –És félek.

-Mitől?

-Hogy…nem…hogy nem tudok megfelelni.

-És mégis kinek akarsz te megfelelni? –kérdezte kedvesen Kimi.

-Hát mégis kinek! Neked.

-De én így szeretlek, amilyen vagy. És csak hogy tudd, nem holnap akarlak feleségül venni, hanem majd két-három év múlva, amikor már biztosan látjuk, hogy működik a dolog, egyszerűen azt akarom, hogy mindenki tudja, hogy szeretlek. De rendben, nem kell most válaszolnod. –azzal megcsókolta a lányt.- Jó éjt.