Amíg Kimi békésen aludt, Zoé egész éjjel forgolódott. Egyre csak a férfi szavain járt az agya. Házasság?? Kizárt! Ő nem képes erre. Hamarosan 19 lesz, a házasság eléggé messze áll tőle. Eddig azt hitte, hogy a pasik paráznak be az esküvő emlegetése miatt, erre tessék. Ha nem félne ennyire, és pár évvel idősebb lenne…Talán. Hiszen abban biztos, hogy szereti Kimit, ez nem kérdés, de…elég ez egy házassághoz? Egész éjjel ezen zakatolt az agya.

Másnap reggel Zoé elment Kimihez. Igaz, hogy tudta, hogy a férfi nem lesz otthon, de addig legalább rendbe rakta a lakást és főzött neki kaját. Hagyott egy cetlit is, hogy tudja, hogy itt járt, ha véletlenül a rend és a kaja nem tűnne fel neki, majd elment sétálni.

-Mondtam már, hogy egy angyal vagy? –hallotta Kimi hangját a vonal másik végén, miután felvette a csörgő telefonját.

-Nem még. –mosolyodott el magában a lány.

-Hol vagy most?

-Éppen sétálok. Kb. negyed órája jöttem el tőled.

-A fene, akkor pont elkerültük egymást. –szomorodott el Kimi. Szerette volna Zoéval átbeszélni ezt a házasság dolgot. Félt, hogy tegnap este túlságosan is elriasztotta a lányt. –Mit szólnál hozzá, ha elmennénk este vacsorázni valahova?

-Hm…rendben. –egyezett bele Zoé. Úgyis beszélni akar vele. –De valami csöndes helyre menjünk. –ha véletlenül veszekedésre kerülne a sor, nem feltétlenül kellene hozzá nagyközönség.

-Oké. Ha hétre érted megyek, úgy jó? Hagyok időt elkészülni.

-Igen, az úgy jó. És nem is szoktam sokat készülődni.

-Hogyne édesem. Köszönöm még egyszer a kaját és a takarítást.

-Nincs mit, ez a munkám.

-Tudod, hogy nem így értettem.

-Tudom.

-Akkor este találkozunk. Szia.

-Szia. –bontotta a vonalat a lány. Komótosan hazasétált, de közben lázasan gondolkodott. Akarja ő a házasságot?? Valakivel muszáj beszélnie róla, de nem tudta, hogy kivel. Clara kilőve, az indok érthető. Duncan…ő pasi. Chris…pasi és Kimi főnöke. Nem marad más, csak az anyja és Jenni, na és végső soron Scottal is beszélhetne, de ő is pasi, viszont a múltkori beszélgetésük alkalmával már megtapasztalhatta, hogy sok dologban más a véleménye, mint a többi pasinak. Talán mégis az lenne a legjobb, ha vele beszélne. Az anyját nem akarja felizgatni, még a végén ártana a babának. Igen, hozzá fog menni. Aztán majd meglátja. A férfi ajtaja előtt egy percre megtorpant, majd bekopogott, azonban csalódnia kellett, senki nem volt otthon. Végül fogta a telefonját, és felhívta Jennit.

-Sziaa, mi újság?? Olyan régen beszéltünk már!! –hallotta a barátnője hangját.

-Szia, hát tényleg régen. Ráérsz most? Beülhetnénk valahova meginni egy kávét, vagy valamit.

-Oké, szokásos hely?

-Benne vagyok.

-Indulok. Akkor ott tali. Szia. –rakta le Jenni, Zoé pedig visszafordult, és elindult a megbeszélt helyre. Szinte egyszerre értek oda Jennivel. Megölelték egymást, majd szinte a másik szavába vágva mesélték az elmúlt időszak élményeit. Miután kifogytak a sztorikból, Zoé elérkezettnek látta az időt, hogy előhozza a gondját.

-Jenni, kérdezhetek valamit?

-Sejtettem, hogy valami komoly dologról van szó, de meg akartam várni, hogy magad mondd el. –mosolygott bíztatóan a lány.

-Szóval…te mit tennél, ha Toni megkérné a kezed??

-Kimi megkérte a kezed????!!!!! –kerekedett el a barátnője szeme.

-Igen…nem.

-Most akkor igen vagy nem? Csak tudod tán. –nevetett Jenni.

-Tegnap beszélgettünk, hogy rossz, hogy nem tud nálam aludni, és erre rávágta, hogy majd ha feleségül vesz, akkor minden könnyebb lesz.

-Anyám! Hát ez csúcs! Vagy nem? –kérdezte, látva barátnője arckifejezését.

-Hát éppen ez az.

-Lövésed sincs róla, mi? –rázta meg a fejét Jenni.

-Nincs. –nézte a kávéját, miközben kavargatta. –Szerinted mit csináljak?

-Hát, fogalmam sincs. Nem én járok vele. Szereted?

-Igen. –s közben bólintott is, hogy nyomatékot adjon a szavainak.

-Akkor tényleg nem értem, hogy mi a problémád. Oké, fiatal vagy, de egy csomóan már korábban férjhez mennek.

-Aham, aztán néhány év múlva el is válnak. –fűzte hozzá fancsali képpel Zoé.

-Nem feltétlenül végződik minden házasság válással.

-És mi van, hogy ha ez azzal fog? Én majd elmegyek fősulira vagy egyetemre, ő utazik a versenyre, aztán majd ott találkozik egy szilikonbarbie-val és nekem már a nevemet sem fogja tudni.

-Ha most hallanád magad… -csóválta meg a fejét a lány. –Remélem ezt neki nem adtad elő.

-Hát nem így.

-Csodás. Figyelj, szerintem abban még nincs semmi, ha eljegyzitek egymást. Mármint, az nem jelenti azt, hogy a jövő héten már hozzá is kell menned. Az csak egy gyűrű.

-Csak?

-Jó, nem csak, de érted. Az még nem olyan, mintha aláírtad volna a papírt. Azt még fel lehet bontani.

-Nem tudom. –tétovázott tovább Zoé.

-Többet igazán nem tudok segíteni. A döntést nem hozhatom meg helyetted, de bárhogy is döntesz, tudd, hogy számíthatsz rám. –mosolygott rá Jenni.

-Annyira köszönöm! Valamikor csinálhatnánk egy négyes randit, nem gondolod?

-Szuper lenne. Mit szólnál, ha elmennénk a hétvégén bowlingozni?

-Részemről semmi akadálya. Megbeszélem Kimivel.

-Oké, én meg beszervezem Tonit. Viszont ne haragudj, nekem most mennem kell.

-Semmi gond, én is megyek. Kimi elvisz vacsorázni. Már előre félek, hogy mi lesz, ha szóba kerül a házasság.

-Jajj nyugi. Csak egy dolog a fontos, hogy legyél vele őszinte. –kezdtek el mind a ketten szedelőzködni.

-Igazad van. Köszönök még egyszer mindent!

-Ne viccelj, nincs mit. Holnap felhívlak, hogy hogy ment.

-Oké. Szia.

-Szia. –ölelték meg búcsúzóul egymást, majd mind a ketten haza indultak.

Zoé letusolt, kicsinosította magát, majd várta Kimit. A férfi pontosan 7-kor érkezett, s ajándékként egy szál vörös rózsát hozott.

-Virágot a virágnak. Bocs, de jobb szöveg per pillanat nem jut eszembe. –mosolygott ellenállhatatlanul.

-Semmi gond. –kuncogott a lány. Gyorsan felvitte a szobájába a virágot, beköszöntek az anyjáéknak, majd beültek a kocsiba.

-Még nem is mondtam, hogy gyönyörű vagy. –a lány egy fehér, spagettipántos ruhát vett fel.

-Köszönöm.

-És a délutánért is szeretnék köszönetet mondani. –azzal magához húzta, és megcsókolta, majd elindultak az étterem felé. Viszonylag hamar sikerült parkolóhelyet találniuk, s mivel az asztaluk is le volt foglalva, így az sem jelentett problémát. Miután megkapták a kiválasztott ételt, Zoé várt, de mivel Kimi nem hozta fel a házasságos témát, így ő kezdett bele.

-Figyelj, szerintem beszélnünk kellene… -ennél bénábban már nem sikerülhetett volna elkezdenie, de most már mindegy. A lényeg úgysem ez.