Kimivel madarat lehetett volna fogatni, annyira boldog volt. Legszívesebben világgá kürtölte volna, hogy végre találkozhat a fiával. Nem gondolta volna, hogy viszonylag egyszerűen meg tudja győzni Nicole-t. De ez a tény még inkább fokozta a jókedvét. Azért izgult is, hiszen eddig még Rami gyerkőceit leszámítva nem volt gyerekkel. Ráadásul az unokaöccsei még kicsik, velük szinte bármit lehet csinálni, na de egy 6 éves azért már teljesen más. De a péntek előtt még vissza kell mennie Wollerauba. Holnap már indul is, hiszen Heathernek is megígérte, hogy igyekszik vissza. Mindenesetre most azért felhívta Ramit.

-Na hogy ment? –kérdezte rögtön a bátyja.

-Beszéltem Nicole-lal. Képzeld, pont a Marriottban szálltam meg. Nem is tudtam, hogy itt dolgozik.

-Igen? Ott? Na mindegy. És miben maradtatok? –Rami legalább annyira izgatott volt, mint az öccse. Remélte, hogy jól sült el a találkozás.

-Pénteken elviszem őket cukrászdába. És képzeld, kaptam Cameronról egy fotót. –újságolta boldogan Kimi.

-És ugye, hogy rád hasonlít?

-Aham. Szerinted szereti az autókat? Elvinném egyszer gokartozni is…

-Azzal azért még várj. Nem hiszem, hogy Nicole olyan könnyen bele fog menni. Nem akarlak elkeseríteni, és félre ne érts, nagyon örülök, hogy így alakulnak a dolgaid, de azért szerintem nem lesz olyan könnyű dolgod, mint gondolod.

-Tudom, tudom. Csak annyira jó érzés. Remélem Heather nem fog haragudni, hogy nem tudok vele menni pénteken a fotózásra. Teljesen kiment a fejemből, ráadásul nem vette volna ki jól magát, ha azt mondom Nicole-nak, hogy bocs, a péntek nem jó.

-Az biztos, akkor vége lett volna mindennek. Be kell bizonyítanod neki, hogy számodra nagyon fontos Cameron.

-Igen. De nem lesz nehéz, tényleg fontos a kissrác. Na de most felhívom Heathert, jobb túlesni rajta.

-Rendben. Drukkolok. Szia.

-Szia. –azért mielőtt telefonált volna, átgondolta a mondanivalóját.

-Szia édesem. Mi újság? –vette fel búgó hangon Heather. Amint meglátta Kimi nevét a kijelzőn, remélte, hogy azért hívja, hogy megmondja, Nicole nem engedte a gyerek közelébe és végre vége lesz ennek az egésznek.

-Szia. Beszéltem Nicole-lal. –kezdett bele Kimi.

-És miben maradtatok? –Remélte, hogy a szerelme szomorúan közli majd a nő döntését.

-Találkozhatok Cameronnal, nagyon rendes volt.

-Hogy az a… -mormogott magában Heather.

-Tessék?

-Hogy ez milyen jó hír! –javította ki gyorsan magát, miközben belerúgott egy nagyot a kanapéba.

-Tényleg az. Viszont van egy rossz hírem. –Kimi megpróbálta finoman tálalni a pénteket, miközben Heather arcán újra felragyogott a remény mosolya.

-Micsoda? –próbálta leplezni az izgatottságát.

-Szóval Nicole csak pénteken tudja megoldani, hogy találkozhassak Cameronnal, ami azt jelenti, hogy nem tudlak elkísérni a fotózásra. –Heather legszívesebben most azonnal megkereste volna a nőt, és kitépte volna az összes haját. Szánalmas kifogás, hogy csak akkor ér rá, ő biztos benne, hogy vagy háromoldalnyi terve van már arra, hogy hogyan fogja elcsábítani Kimit. Ráadásul máris dróton rángatja a férfit. Tudta, hogy ez a csaj is csak a pénzét fogja elszedni. De abból nem eszik. Az övé a pasi is, és a bankszámlája is. Ha harc, hát legyen harc. –Heather, nagyon haragszol? –kérdezte félve Kimi, mivel a nő még mindig nem szólalt meg.

-Nem kicsim, dehogy. Majd lesz még alkalmad elkísérni. Most az a fontos, hogy rendezd a kapcsolatod a fiaddal. –préselte ki magából a szavakat Heather.

-Komolyan? –Kimi valóban meglepődött. Azt hitte, hogy a nő sokkal rosszabbul fogja fogadni.

-Persze édesem. Semmi gond. Figyelj, most mennem kell. Mindjárt itt lesz értem Anna barátnőm, időpontunk van a kozmetikushoz.

-Rendben. Menj csak. Köszi mindent. Szeretlek. –búcsúzott Kimi.

-Én is szeretlek, szia édesem. –tette le a nő a telefonját. –Menj már innen te bolhafészek! –rúgott bele egyet Ajaxba, mire az vonyítva kimenekült a kertbe. Ezt még megemlegeti az a kis liba. Most még csak a fotózást mondja le, aztán szépen lassan majd egyre többet fog Zürichbe járni, míg végül rájön, hogy neki az a kis nő meg a kölyke a családja, összepakolja a cuccát, és lelép, vagy ami még jobb, őt dobja ki innen. Na ahhoz viszont neki is lesz egy-két szava. Abban biztos lehet ez a Nicole. Nem lesz olyan könnyű dolga, mint ahogy képzeli. Attól, hogy neki ott a gyerek, mint aduász a kezében, azért ő is tartogat még meglepetéseket. Ráadásul az ő kis ténykedését Kimi még csak észre sem fogja venni, s ez a legszebb az egészben.

Nicole a nap végére teljesen megnyugodott. Már csak az okozott neki izgalmat, hogy vajon Cameron hogyan fog reagálni a hírre. Remélte, hogy a fia jól fogja fogadni. Úgy döntött, hogy vacsoránál hozza fel a témát. Cam addigra már megcsinálta a leckéjét, és amíg ő főzött, a fia a kertben játszott.

-Kicsim, kész a vacsora. –szólt ki az ablakon Nicole, mire Cameron máris elindult befelé. Kifulladva, kipirosodott arccal szaladt át a konyhán. –És kezet mosni ki fog? –nézett rá kérdőn az anyja, mire a fiú kiszaladt a fürdőbe, és mosolyogva mutatta tiszta kezecskéjét. –Így már mindjárt más. És milyen napod volt ma?

-Jó, képzeld, kaptam egy piros pontot. –újságolta boldogan Cameron.

-Ügyes vagy. Cam, figyelj csak…a múltkor beszélgettünk az apukádról.

-Igen. Emlékszem. –a fiú evett tovább.

-Szóval…ha még szeretnéd megismerni, akkor …

-Komolyan??? Találkozhatok vele?? –csillant fel Cameron szeme.

-Igen.

-De jóóó!!! –a kisfiú felpattant az asztalról, és egyenesen az anyja nyakába ugrott. Nicole most már valóban megkönnyebbült. –És mikor találkozhatok vele???

-Pénteken, suli után.

-Addig még sokat kell aludni. –szomorodott el egyből Cameron, de végül folytatta az evést.

-Azért annyira nem vészes. Meglátod, hamar péntek lesz. –valójában ettől félt Nicole is, hogy máris péntek lesz, és Kimi találkozni fog Cameronnal. Valójában régen tudta, hogy egyszer majd megtörténik, de valahogy nem bánta volna, ha egy kicsit később. A vacsora után Nicole fogta a Kimi által megadott telefonszámot, és tárcsázott.

-Kim Räikkönen, tessék. –vette fel a férfi.

-Szia, Nicole vagyok. Nem zavarlak?

-Nem, dehogy.

-Csak azért hívlak, mert elmondtam Cameronnak a dolgot, és beleegyezett a pénteki találkozóba. –na jó, ez nem teljesen így volt, hiszen majd’ kiugrott a bőréből, de ezt azért mégsem köti a férfi orrára.

-Nagyszerű. –vidult fel egyből Kimi. –Akkor a szállodában találkozzunk vagy hol?

-Van egy cukrászda két utcányira a hoteltől, ott megfelel? –nem akarta, hogy a hotelben találkozzanak, mert az azt jelentené, hogy együtt kellene a cukrászdába menniük. Jobb lesz, ha külön-külön érkeznek.

-Persze. Nekem meg. Hánykor?

-2?

-Tökéletes.

-Akkor ezt megbeszéltük. Nem is zavarlak tovább.

-Rendben. Köszönöm. És Nicole…

-Igen?

-Tényleg köszönöm. –Nicole érezte, hogy Kimi valóban komolyan gondolja.

-Nincs mit. Jó éjt. –bontotta a vonalat. Már csak abban bízott, hogy nem ront el semmit, és tényleg ez a helyes út. Elvégre Cameron egyszer úgyis találkozna vele. Csak az a kérdés, hogy mit fog ahhoz szólni, hogy az édesapja egy Forma 1 pilóta.