A hazafelé úton Cameron végig az apjáról áradozott. Nicole most már 100%-ig biztos volt abban, hogy az életük meg fog változni. Amint hazaértek, a fia máris kibontotta a bűvészkészletet, és addig nyaggatta az anyját, amíg az le nem ült mellé, és el nem olvasta neki az első trükk leírását. Miután azzal végzett, elkezdett vacsorát főzni, Cameron pedig a nappaliban gyakorolta a trükköt.

-Anya ezt nézd!! –szaladt be boldogan a konyhába, majd amikor Nicole már a teljes figyelmét neki szentelte, nagy büszkén bemutatta a trükköt.

-Azta!! Nagyon ügyes vagy!! –simogatta meg a fia fejét a nő.

-Köszi. Csak az a baj, hogy te tudod, hogy hogy kell megcsinálni a trükköt. Vasárnap megmutathatom a nagyinak?? –csillant fel egyből Cameron szeme, amikor eszébe jutott a szokásos vasárnapi ebéd.

-Meg. –a véletlenért sem akarta megfosztani a fiát az örömtől. –Sőt, ha holnap Julie átjön játszani, akkor neki is megtudod.

-Tényleg!! De jóó, akkor még megyek gyakorolni.

-Rendben. –azzal ismét a főzésnek szentelte figyelmét, de néhányszor azon kapta magát, hogy Kimire és a mai délutánra gondol. A gondolatok közé azonban néha befurakodtak képek a múltból is, amit eddig sikeresen elnyomott. Most viszont…mintha elemi erővel akarnának a felszínre törni. Csak remélte, hogy lesz elég ereje, hogy visszafogja őket. A vacsora után Cameron még egy kicsit játszott, majd elnyomta az álom. Még mesélni sem kellett neki. Nicolenak azonban már nem jött ilyen könnyen álom a szemére.

Heather idegesen ült a kanapén. Kimit várta, aki ma találkozott a fiával. Már a gondolattól is kirázta a hideg. Ha eddig megvoltak egymás nélkül, akkor ezután is igazán kibírhatnák. Nagyon reméli, hogy nem fogja hétvégenként idecipelni a kölyköt, mert ő nem fog rá vigyázni egy percig sem, az egyszer biztos. Viszont tudta, hogy nem szabad egy rossz megjegyzést sem tennie a kissrácra, és valószínűleg az anyjára is csak módjával, mert még a végén magára haragítaná Kimit, azt meg nem akarta. Mondjuk ő most kifejezetten dühös volt. Az egy dolog, hogy a férfinak nem mutatta, hogy mérges azért, mert nem tudott eljönni a fotózására, de belül attól még nagyon dühös és mérges volt. A fotós többször meg is jegyezte, hogy ma túlságosan merev és feszült volt. Mégis hogy tudott volna nyugodtan pózolni, amikor a párja a volt nőjével és a közös gyerekükkel töltötte a délutánt? Mindegy, most az a fontos, hogy teljes mellszélességével Kimi mellett álljon, aztán majd meglátja, hogy mit fog tenni.

Kimivel madarat lehetett volna fogatni. Szinte elrepült az idő, amit vezetéssel töltött, végig Cameronon és Nicole-on járt az esze. Milyen boldog volt az a csepp kis ember, amikor átadta neki az ajándékot! És aztán hogy feloldódott, szinte mindenről tudtak beszélni, már ami abba a rövid kis időbe belefért.

-Szia szívem! –nyitott be mosolyogva a házba.

-Szia, na milyen volt? –vette fel az érdeklődő arckifejezést a nő, majd adott egy puszit a férfinak.

-Egyszerűen fantasztikus! –dobta le a táskáját az egyik fotelba. –Van itthon valami kaja?

-Nincs, mindjárt rendelek valamit. –Kimi már nem is reménykedik abban, hogy Heather esetleg főz valamit, a nő még a kapcsolatuk elején kijelentette, hogy nem tud főzni, és ne is várja, hogy megtanul. Miután a nő rendelt vacsorát, ismét faggatni kezdte Kimit. –Na, de mesélj már! Milyen Kevin?

-Cameron.

-Upsz. Bocsi. –vette elő a mosolyát a nő. Legközelebb megjegyzi a kölyök nevét, nehogy ezen sértődjön be a pasi.

-Semmi. Nagyon aranyos, tök jól elbeszélgettünk, és úgy láttam, hogy nagyon örült az ajándéknak.

-Az jó! Akkor van rá esély, hogy lesz esetleg egy második találkozó is? –magában abban reménykedett, hogy „nem” lesz a válasz, de be kellett látnia, hogy erre igazán kicsi az esély.

-Igen. És tudod min lepődtem meg? Hogy Nicole vetette fel az ötletet! –hát persze, hogy felvetette, gondolkodott magában Heather, biztosan el akarja csábítani tőle. Annyira tudta!! Ez is csak egy pénzéhes szuka, aki csak a megfelelő alkalmat lesi.

-Ez fantasztikus! Annyira örülök! –ölelte át Kimit, aki semmit nem vett észre a nő színészkedéséből.

-Én is. És most olyan boldog vagyok! Szerinted meg fogja engedni Nicole, hogy a karácsony egyik napját itt töltse? Annyira klassz lenne!

-Azért még óvatosan ezzel az ünneppel. Nem akarom elvenni a kedved, vagy ilyesmi, de szerintem ne siettesd őket. –még hogy itt karácsonyozzon?? Arról szó sem lehet! Ő úgy tervezte, hogy ráveszi Kimit, hogy utazzanak el valami egzotikus helyre, és hagyják maguk mögött a családot. Erre tessék! Az tuti, hogy a kölyköt nem viszi magával.

-Igazad van. Tényleg nem szabad erőltetni. Majd kialakul.

-Pontosan. –bólogatott Heather. Majd ő tesz róla, hogy máshogy alakuljon.

-Gyorsan lefürdök, amíg megjön a vacsi, rendben? –nyomott egy puszit a nő szájára, majd elindult az emeletre.

-Persze, menj csak. Én addig megterítek. –indult el a konyhába a nő, majd miután a férfi hallótávolságon kívülre került, elővette a telefonját és tárcsázott.

-Szia Heather, hogy vagy? –vette fel a nő a telefont.

-Szia Sybill! Kösz jól, figyelj csak, megtennél nekem egy szívességet? Paul még mindig magánnyomozó, ugye?

-Igen, csak nincs valami baj?

-Remélem, hogy nincs. Meg tudnátok szerezni nekem annak a nőnek az adatait, aki Kimivel járt kb. 6-7 éve? Nicolenak hívják.

-Persze, nem probléma. Mikorra kell?

-Amikorra meglesz. De ugye számíthatok a diszkréciódra?

-Természetesen!

-Köszönöm, szia. –bontotta a vonalat. Most már csak várnia kell, hogy megtervezze a következő lépést. Mindenesetre most gyorsan megterített.

Másnap reggel Cameron és Nicole sokáig aludt, hiszen hétvége volt. Végre kipihenhették magukat. Persze először Nicole ébredt fel, gyorsan letusolt, majd lement reggelit csinálni. Nem volt kedve sokat pepecselni a konyhában, így a bundás kenyér és a tea mellett döntött. Közben bekapcsolta a rádiót is. Élvezte, hogy most van egy kis szabadideje, amit a fiával tölthet, bár igaz, hogy takarítania is kell, és a kertben is lenne egy kis munka. Az ősz beköszöntével ugyanis a lehullott leveleket csomóba kellene gyűjtenie. A reggeli után ki is mentek a kertbe.  Cameron játszott Julieval, a szomszéd lányával, ő pedig igyekezett kissé szebb kinézetet varázsolni a kertnek. Délután elmentek bevásárolni, utána pedig még együtt bűvészkedtek, ugyanis Cam rávette az anyját, hogy próbálja ki. Nagyokat nevettek, mire sikerült egy-két trükköt betanulniuk.

Másnap Nicole szüleihez mentek ebédre. Cameron természetesen vitte magával a bűvészfelszerelését. Anélkül szinte már létezni sem tudott.

-Sziasztok! –köszöntek, ahogy beléptek a házba. Nicole nagy nehezen leszedte a fiáról a kabátot, akinek folyton az egyik kezében volt a doboz, majd ő is levette a sajátját.

-Sziasztok! –puszilta meg őket Steve, Nicole édesapja.

-Nagyapa! Ezt nézd! Ugye mutathatok egy trükköt? –dugta máris a férfi orra alá a dobozát.

-Hűha! Lányom, nem mondtad, hogy bűvész lett az unokánkból. –mosolygott a lányára.

-Méghozzá nagyon ügyes bűvész, de kicsim, szerintem majd ráérsz erre az ebéd után is.

-De anyu, légyszi… -kérlelte a fia.

-Tudod mit, beszéld meg a nagyival. –hárította az anyjára a döntést, így Cameron már szaladt is a konyha felé.

-Mikor vetted neki a játékot? Szemmel láthatóan még nagyon friss. –kuncogott az apja.

-Nem én vettem neki. –válaszolta röviden Nicole, miközben elindult a nappaliba.

-Nem te? Hát akkor ki? –csodálkozott Steve.

-Az apja. –ült le a kanapéra, az édesapja pedig mellé.

-Kimi? Találkoztatok? –Nicole csak bólintani tudott. Ismét felrémlettek előtte a péntek délután képei. Kár volt tagadnia, hogy ő is élvezte a sütizést, ahogy Cameron is. –És hogy ment?

-Jól. Hamar megkedvelték egymást, azóta csak áradozik az apjáról. –csuklott el Nicole hangja.

-Mi a baj kislányom? –ölelte át az apja.

-Én annyira elszúrtam. –kezdett el sírni a lány.

-Hogy érted? A pénteket?

-Nem. Mindent. Hogy eljöttem akkor, hogy ott hagytam, és nem szóltam neki Cameronról. Milyen anya vagyok én?

-Jajj kincsem. –Steve még jobban magához ölelte a lányt, miközben majd’ megszakadt a szíve, hogy így látta a lányát. Még tisztán emlékezett arra az időszakra, amikor Nicole elhagyta Kimit. Nem akarta, hogy a lány megint olyan állapotba kerüljön.

-Hogy titkolhattam el Cameron elől is?? Istenem, 6 évet elvettem tőlük. Egy szörnyeteg vagyok. –sírt tovább az apja vállán.

-Csss. Ne sírj. Hidd el, jó anya vagy. –próbálta megvigasztalni a lányát, kevés sikerrel. Egy kis idő után Nicolenak sikerült összeszednie magát, és megnyugodott. Kiment a fürdőszobába, megmosta az arcát, majd csatlakozott a szüleihez, akiket már Cameron szórakoztatott.