Kimi furcsállta Nicole viselkedését. Nem értette, hogy a „Minden az én hibám”-at mire értette pontosan. Lehet, hogy arra, hogy annak idején elhagyta? Nem. Biztosan nem. Csakis az iskolai incidensre gondolhatott. Vajon vissza kellene hívnia? Nem, nem örülne neki. Ha beszélni akart volna, akkor nem rakta volna le a telefont. Vagy mégis?

-Mi az? Min gondolkodtál el ennyire? –jött le Heather az emeletről.

-Csak Nicole-on. –a nőt meglepte ez a nyíltság, de próbálta leplezni a fellobbanó idegességét.

-És min, ha megkérdezhetem? –búgta könnyed hangon, majd Kimi ölébe ült.

-Csak felhívtam, megkérdeztem, hogy mit szólna hozzá, ha szombaton elvinném őket a vidámparkba.

-Ez nagyszerű!! –lelkendezett a nő, persze belül pont az ellenkezőjét gondolta. –De nem ment bele? Vagy mi a baj?

-De, belement, de kicsit furcsa volt. Cameron összeverekedett az iskolában miattam, aztán miután Nicole ezt elmesélte, mondtam, hogy nem az ő hibája, mire rávágta, hogy de, minden az ő hibája, és hogy majd szombaton találkozunk. Aztán letette.

-Oh. –Heather próbált együtt érzően Kimire nézni, de idegesítette, hogy Nicole máris ennyire foglalkoztatja a párját. –De gondolj arra, hogy belement a szombatba.

-Igen, az tényleg jó. Majd megpróbálok vele beszélni.

-Figyelj, mit szólnál hozzá, ha én is veled mennék? Persze csak ha akarod. –tette hozzá gyorsan a nő látva Kimi megdöbbent arcát.

-Komolyan eljönnél? –kérdezte lelkesen a férfi.

-Persze! –vágta rá a nő- Szeretném én is megismerni a fiad. De nem akarok zavarni. Azt is megértem, ha még csak kettesben szeretnél lenni vele.

-Úgysem lennénk kettesben, mivel Nicole is ott lesz. De örülök, ha velem tartasz.

-Akkor ezt meg is beszéltük. –adott egy csókot Kiminek– Elmegyek egyet szaunázni. Van kedved velem tartani?

-Nem köszi, ezt most passzolom.

-Rendben, de ha meggondolod magad, tudod, hol találsz. –azzal Heather magára hagyta Kimit. Valahogy örült is annak, hogy a férfi most nem jött vele. Mindent szépen ki kell találnia szombatra. Oda kell figyelnie minden egyes szavára, arra, hogy mit és hogyan mond. El kell játszania, hogy őt aztán hidegen hagyja, hogy a pasija a volt nőjével találkozgat. Azt Kimi sem gondolhatta komolyan, hogy hagyja, hogy az a nő ismét behálózza. Azt nem fogja engedni, nagyon nem. Ráadásul máris megjegyzéseket tesz. Nem biztos, hogy Kimi felfigyelt erre a „Mindent én rontottam el” lemezre, de ő jól tudta, hogy ez mit takar. Minden bizonnyal ez volt a nő első próbálkozása. De nem! Ő aztán nem fogja hagyni magát. Nicole szombaton meg fogja látni, hogy Kimi boldog. Ők lesznek szombaton a mintapár.

A napok valósággal elrepültek mindenki számára. Nicolenak hála kevesebbet kellett dolgoznia, mivel a főnöke visszatért, így a munka is ismét a rendes kerékvágásban haladt tovább. Cameronnal sem volt gond a suliban, úgy látszik az csak egyszeri eset volt. A kisfiú szinte minden nap felemlegette, hogy mennyire várja már a hétvégét. A nagyszülei is tudtak róla, hogy Kimivel fogják tölteni a szombatot. Kérdezték is Nicolet, hogy biztos-e abban, hogy máris rögtön egy egész napot együtt kell tölteniük, de a nő nem nagyon tudott mit válaszolni. Igyekszik annyit engedni, amennyit csak tud. Egyrészről azért, mert úgy látta, hogy a fiának ezzel jót tesz, másrészről azért, hogy Kiminek még véletlenségből se jusson eszébe bírósághoz fordulni.

Kimi is hihetetlenül várta a szombatot. Már nagyon izgatott volt. Egy csomót gondolkodott rajta, hogy milyen lesz majd, de végül arra jutott, hogy biztosan jól fogják érezni magukat. Örült neki, hogy Nicole megengedte. Nem gondolta volna, hogy ilyen könnyű lesz megegyezniük. De végül is ismerte annyira a nőt, hogy tudja, nem akar rosszat a fiának, ahogy ő sem. Azon meg külön meglepődött, hogy Heather is velük akar tartani. Örült neki, ugyanakkor talán egy kicsit furcsa is lesz, hogy a volt és a jelenlegi barátnője is ott lesz. De mindegy, a számára a fia lesz a legfontosabb, a két nő meg van annyira felnőtt, hogy biztosan nem fognak veszekedni.

Szombat reggel Kimi még egyszer felhívta Nicolet, hogy elkérje a címét, hiszen azt a legutóbb elfelejtette, így most talán még egy lépéssel közelebb került hozzájuk. Pontban 9-kor hajtott be a kapubejáróra. Heather a kocsiban maradt, a férfi pedig kiszállt csöngetni. Belülről apró lábak dobogását lehetett hallani, Kimi biztos volt benne, hogy Cameron fog ajtót nyitni. Nem is csalódott.

-Szia nagyfiú! –kapta fel Kimi a boldog fiát.

-Szia. –csimpaszkodott belé Cameron. –Anya, gyere már, apu már itt van! –Kiminek az apu szóra még a lélegzete is elakadt. Soha nem gondolta volna, hogy ez az egy szó ilyen sokat jelenthet. Most azonban semmivel sem cserélte volna el ezt.

-Megyek már! –kiabált vissza Nicole a konyhából. Gyorsan felkapta még a táskáját és a kabátját, majd kiment. Odakint olyan látvány fogadta, amitől szinte földbe gyökerezett a lába. Cameron Kimi kezében volt és valamin nagyon nevettek. –Itt is vagyok, indulhatunk.

-Szia. –nézett rá mosolyogva Kimi.

-Szia. –mosolygott vissza rá Nicole. –Hé, te nem vagy már elég nagy ahhoz, hogy a saját lábadat használd? –nézett a fiára, mire az még jobban az apjához bújt.

-Hagyd csak, nem nehéz. –azzal elindultak a kocsihoz.

-Hello. –köszönt nekik Heather. Nicole egy picit meglepődött, s talán mintha rosszul is esett volna neki, hogy a férfi a barátnőjével együtt érkezett, de gyorsan elhessegette a gondolatot és mosolyogva szállt be.

-Szia, Nicole vagyok.

-Én Heather, Kimi barátnője. Ő gondolom Cameron –nézett végig a kisfiún, aki valóban szakasztott Kimi volt, csak persze jó néhány évvel fiatalabb kiadásban.

-Szia. –köszönt neki bátortalanul Cameron.

-Akkor felkészültetek a vidámparkra? –kérdezte Kimi, miközben beindította a kocsit.

-Igen!!! –vigyorgott a kisfiú.

-Szuper. Nos, akkor irány a park. –azzal elindultak. Az úton többnyire csak Kimi és Cameron társalgott. Nicole-nak nem volt mondanivalója, Heather pedig el volt foglalva a sminkjével. Nicole ahogy lopva megfigyelte a nőt, arra a következtetésre jutott, hogy nem tudja, hogy Kimi hogyan tud együtt lenni vele. Jó, ő is szokott sminkelni, na de ennyit? És hogy Cameronra nézett…oké, tisztában volt vele, hogy minden bizonnyal nem örül neki a nő, hogy ők most a semmiből előbukkantak, és hogy nem is várhat tőle semmi jót, de azért legalább leplezhetné az undorát. Vajon Kimi észrevette? Nem, biztosan nem. Ez csakis neki és a fiának szólt. De akkor miért jött velük? Tuti attól fél, hogy talán Kimi elhagyja őt. De az, hogy ők együtt voltak, már csak a múlt.

-Meg is érkeztünk. –parkolt le Kimi, majd mindenki kiszállt a kocsiból. Nicole a kezét nyújtotta a fia felé, aki engedelmesen meg is fogta. Még csak az kéne, hogy elvesszenek. A kasszánál a férfi nem engedte Nicole-nak, hogy kifizesse Cam és a saját jegyét, elvégre mégis ő hívta meg őket.

-Apa, ugye felülsz velem a hullámvasútra?? Anyu nem akar. –nézett rá a fia nagy szemekkel. Kimi nem tudott ellenállni, akármennyire is ódzkodott már csak a gondolatától is.

-Hát persze. –préselte ki nagy nehezen a szavakat, közben segélykérően nézett Nicolera, aki csak elmosolyodott, és széttárta a karját. A két fiú elindult a hullámvasút felé, Nicole pedig úgy döntött, hogy vesz egy vattacukrot. Heather persze követte őt.

-Klassz fiad van. –szólalt meg végül a nő.

-Kösz.

-És nem volt nagyon nehéz felnevelni? –érdeklődött negédesen.

-Hát nem volt egy sétagalopp, de megbirkóztam vele. Két vattacukrot kérek. –értek oda időközben az árushoz. Nicole érezte, hogy valamire nagyon kíváncsi a nő, de nem tudta pontosan, hogy mire megy ki a játék.

-És nem hiányzik egy férfi, aki mindenben támogat?

-Figyelj, ha attól félsz, hogy Kimi meg én…

-Ó, attól nem. Kimi elmondta, hogy nem akar tőled semmit. –hazudta a nő- Csak pusztán arra gondoltam, hogy mégis sok dolga van az embernek egy gyerekkel…

-A szüleim sokat segítenek, szóval nincs gond. –komorodott el Nicole.

-Az jó, ideje visszamennünk, már biztos lejárt a menetük. –azzal a két nő csöndben visszament a hullámvasúthoz.