Mire Nicole és Heather visszaért a hullámvasúthoz, Kimi és Cameron már lent álltak.

-Vattacukor? –szaladt oda az anyjához a fiú, és máris majszolni kezdte az édességet.

-De jó, hogy te ilyen jól vagy. –mondta Kimi elsápadva.

-Jajj szívem, jól vagy? –sietett oda hozzá rögtön Heather.

-Persze, semmi bajom, csak nem vagyok hozzászokva a hullámvasúthoz. –Nicole magában elmosolyodott. Ő azt hitte, hogy a fia nem bírja a hullámvasutat, erre kiderül, hogy az apja.

-Tessék, ez a tiétek –nyújtotta át Heathernek a vattacukrot.

-Köszi, de én nem eszem ilyet. –utasította vissza a nő.

-Én viszont szeretem. Köszi. –vette át Kimi, majd ő is enni kezdte. Nicole látta Heather-en, hogy nagyon nem tetszett neki, de nem érdekelte.

-Apuuu, felülünk az óriáskerékre? –kérdezte teljes lelkesedéssel Cameron.

-Persze, gyertek. –azzal elindultak mind a négyen az óriáskerék felé. –Heather, te nem szállsz fel?

-Nekem tériszonyom van –toporgott a nő egy helyben. –Inkább megvárlak itt lent titeket.

-Rendben, akkor irány a magas. –szálltak be hárman a kis kabinba. Pár pillanat múlva az óriáskerék elindult.

-De jó!!! –lelkendezett Cameron, miközben körbetekintett. Nicole szótlanul nézett ki a kabinból. Olyan furcsán érezte magát. Furcsán, de jól. Még mindig azon járt az esze, amit Heather mondott, pedig tudta, hogy nem szabadna foglalkoznia vele.

-Minden rendben? –kérdezte Kimi, mivel észrevette, hogy Nicole nagyon máshol jár.

-Persze. –vágta rá rögtön a nő, talán túl gyorsan is.

-Heather mondott valamit? –faggatta tovább, mit sem törődve az előbb elhangzott „perszével”.

-Nem. Kellett volna? –eszébe sem volt elmondani a társalgásuk témáját.

-Nem, dehogy. Csak…semmi. –hallgatott el Kimi is.

-Anya, mikor nézhetem meg apu autóját?

-Majd ha már elég nagy leszel hozzá. –vagyis ha rajta múlik, akkor az elkövetkezendő évszázadban sem.

-De már elég nagy vagyok!!

-Hát persze. Jobb lesz, ha várunk még vele.

-De apu azt mondta, hogy mehetek, igaz apu? –nézett nagy szemekkel az apjára.

-Igen, de…

-Na látod, apu megengedte! –nézett könyörögve az anyjára is, aki viszont gyilkos pillantásokat küldött Kimi felé.

-Nem érdekel. Nem.

-De légyszi!!! Anyuuu.

-Cameron. Kérlek fejezd be. Tudod mit, majd otthon megbeszéljük, jó? –Kimi meg sem mert szólalni. –Most élvezd a vidámparkot, az autóval ráérünk később is foglalkozni. Rendben?

-Jó. –hallgatott el végül a kisfiú, mire Kimi eltátogott egy „Bocsit”, de Nicole csak megrázta a fejét. A nap további része jól telt, Cameron talán el is felejtette az autót, vagy csak nem hozta szóba. Mindenesetre jól érezték magukat. Éppen a kocsi felé tartottak, amikor megszólalt Nicole telefonja.

-Szia Sean! –vette fel a nő a telefont.

-Szia. Nem zavarlak?

-Nem, dehogy. Hogy vagy?

-Kösz jól, és ti? Cameron? Üdvözlöm.

-Megvagyunk, köszi. Kicsim, Sean üdvözöl.

-De jóó, én is őt!! Mondd meg neki, hogy hiányzik. –vigyorgott Cameron.

-Cam is üdvözöl, és azt mondta, hogy hiányzol neki.

-Köszi. Ő is nekem. És én hiányzom neked? –tette fel a nagy kérdést a férfi.

-Hát…ki tudja. –húzta Sean agyát Nicole.

-Mit szólnál hozzá, ha ezt egy vacsora mellett beszélnénk meg? –közben odaértek a kocsihoz, és szépen sorban be is ültek.

-Rendben.

-Péntek este 8? –vetette fel a férfi.

-Várlak. Szia.

-Szia. –azzal bontották a vonalat. Kimi néha hátrapillantott rá a tükörben, amit Nicole nem igazán értett, Heather pedig nem díjazott. Az út során nem igazán beszélgettek, Cameron még el is aludt a kocsiban, teljesen kimerítette ez a nap a vidámparkban.

-Várj, segítek. –vette ki a fiút Kimi a kocsiból.

-Köszi, innen átveszem. –próbálta elvenni Camet a férfi karjából.

-Hagyd csak, felviszem. Még a végén felébred.

-Oké, akkor szia Heather. Örülök, hogy találkoztunk.

-Én is, szia. –mosolygott ki a nő a kocsiból, bár valójában legszívesebben nekiesett volna.

-Felhoznád a szobájába? –kérte immáron Nicole a lakásban.

-Persze. Csak mutasd az utat. –azzal a nő előre ment, Kimi pedig utána, karjában a fiával. Odafent lefektette az ágyra, majd lementek a nappaliba.

-Nézd, köszi, hogy elvitted a vidámparkba, meg minden, de szerintem ezt az F1-es autólátogatós dolgot igazán jegelhetnénk.

-Tudom, hogy mi a véleményed róla, de ha ennyire szeretné…

-Kérsz valamit inni? Van itthon ásványvíz és almalé.

-Egy ásványvizet, köszi. –azzal Nicole kivette az üveget a hűtőből és töltött maguknak egy pohárral.

-Én elhiszem, hogy szeretné, de én nem. –nyújtotta át a nő a poharakat.

-De miért?

-Mert egyszerűen még nem való neki. –vonta meg a vállát Nicole.

-Persze, Juan is hurcolta az egész családját a futamokra, és nem volt semmi gond. –válaszolta ingerülten Kimi.

-Engem nem érdekel Montoya! –csattant fel a nő- Engem az érdekel, hogy védjem a fiamat. És ha ez azon múlik, hogy nem lép a „száguldó cirkusz porondjára”, és duzzog egy hétig, hát akkor istenem, ez van.

-Ezt nem hiszem el! Mégis mi baja lehetne ott?? –emelte fel a hangját Kimi, mivel már kezdett nagyon ideges lenni.

-Most ne kérd, hogy soroljam, mert akkor reggelig itt ülhetnénk. Egyszerűen nem akarom, hogy például a média csodagyereket csináljon belőle. Az is éppen elég csoda, hogy még eddig nem szagolták ki, hogy Kimi Räikkönennek van egy gyereke! –már Nicole is ideges volt.

-Szerintem meg más áll a háttérben. –nézett komoran a szemébe a férfi.

-Más? Mégis mi más, ha szabad tudnom? –állta Kimi pillantását.

-Tényleg kíváncsi vagy rá? –tett egy lépést felé a férfi.

-Ha már elkezdted, akkor örülnék, ha kiböknéd.

-Szerintem te félsz.

-Én? És mégis mitől? –nézett rá meglepetten Nicole.

-Attól, hogy Cameron meg fogja szeretni a Forma 1-et.

-Hahó, már szereti. –figyelmeztette a nő.

-Nem úgy gondoltam. Hanem arra, hogy majd arra kér, hogy vigyem el gokartozni, aztán majd szépen az évek során versenyezni akarna.

-Na látod! Máris arra nevelnéd a gyereket, hogy versenyző legyen! És ha nem akar az lenni?

-Miért? Honnan tudod, hogy nem akar versenyző lenni? –tárta szét a karjait a férfi.

-És te honnan, hogy igen? Ez hülyeség.

-Vagy talán attól félsz, hogy mi van akkor, ha neked is be kell tenned a lábad a paddockba, és beszélni kezdenek az emberek?

-Hát ez egyre jobb. Van még esetleg valami, amitől szerinted félek?

-Miért, ez nem elég? Nincs igazam?

-Képzeld, nincs. Egyébként meg baromira nem érdekel, hogy mit szólnak az emberek hozzá.

-Jó, akkor a jövő héten beviszem Camet a gyárba!

-Komolyan, kész téboly! Miért nem lehetne egy kicsit várni ezzel?? Muszáj mindenbe rögtön fejest ugrani??

-Nem, de csak úgy szólok, hogy akár a bíróságra is elmehetek. –indult el Kimi az ajtó felé.

-Te is tudod, hogy a gyereket nem vennék el tőlem!

-Az biztos, de a láthatási jogot sem tagadnák meg tőlem, és akkor engedélyt sem kellene kérnem tőled, hogy hova viszem. –fordult vissza az ajtóból.

-Rendben. Jövő hétvégén elviheted a gyárba, de ha csak egy képet is meglátok róla az újságokban vagy a tv-ben, akkor többet nem viszed az F1 közelébe! –bólintott rá nagy nehezen Nicole.

-Megegyeztünk. Szia. –lépett ki Kimi a házból.