Nicole ideges volt. Nagyon is ideges. Egyre kevésbé tetszett neki, hogy Kimi jövő héten elviszi Cameront a gyárba, de úgy érezte, hogy a férfi sarokba szorította. Egyáltalán nem akarja, hogy Kimi a bírósághoz forduljon. Jó, attól nem félt, hogy a fiát elveszik tőle, hiszen arra egészen kevés lenne az esélye, de nem akarja kitenni Cameront egy ilyen hercehurcának. Az aztán végképp nem segítene. Nem akarta azt sem, hogy a fia megtudja, hogy veszekedtek. Nem szeretné, ha esetleg azt gondolná Cam, hogy választania kell az anyja és az apja között. Soha nem kérne ilyet a fiától. Azt szeretné, ha Cameron mind a kettejüket szeretné.

-Mi az kicsim, mi a baj? –kérdezte Heather, miután Kimi szemmel láthatóan dühösen ült be a kocsiba. Azt nem akarta a nő mutatni, hogy ő is kellőképpen ingerült a nap, és a mostani kis várakozás után.

-Semmi. –indította be a kocsit, és hangos kerékcsikorgással el is indult. A nő tudta, hogy jobb, ha most egy picit békén hagyja Kimit, majd elkezd ő beszélni, ha akar. Így is történt. Egy kis idő múlva a férfi elkezdett beszélni- Komolyan, én nem értem! Miért olyan nehéz megengednie valamit?

-Mi történt?

-Semmi. El fogom vinni Cameront a gyárba. Elvileg a pályára akartam kivinni az egyik futamra, de hallani sem akar róla.

-Ez nem igazság! –csattant fel Heather. Tudta, hogy most kell megragadnia az alkalmat, hogy a nő ellen hergelje Kimit.

-Ugye? Szerintem sem. Aztán veszekedtünk. Azt mondja, hogy veszélyes ott Cameronnak, mintha nem vigyáznék rá. Hát kösz.

-Már bocs, de a nő nem komplett.

-Csak félti. –válaszolta lemondóan Kimi.

-És akkor hogy vetted rá, hogy elvihesd a gyárba? –érdeklődött Heather. Muszáj volt valami kapaszkodót találnia.

-Előjöttem a bírósággal. Attól aztán megijedt és beleegyezett. –mosolyodott el a férfi.

-És szerinted miért nem akarja, hogy a futamra elvidd? –puhatolózott tovább a nő.

-Passz. Szerintem fél. Mert nyilván ő is jönne oda is, ahogy a gyárba is, és talán attól fél, hogy azok az emberek, akik ismerik őt, mit szólnának, ha meglátnák őt meg Camet.

-De miért érdekli, hogy mit mondanak mások? Ha tiszta a lelkiismerete… -Heather érezte, hogy talán most jó helyre tapintott.

-Ezt hogy érted? –vetett rá egy pillantást a férfi, de aztán ismét az utat figyelte.

-Hát…ki tudja, lehet, hogy titokban volt valakije a paddockon belül…de persze ez csak feltételezés, hiszen mitől mástól félne?

-Nem tudom. –válaszolta halkan Kimi, de közben egyre csak Heather szavain kezdett el gondolkodni. Vajon tényleg megcsalta őt Nicole? De kivel? Tudnia kell. Addig nem lehet nyugodt.

Szerdáig minden simán ment, mind az iskolában Cameronnak, és mind a hotelben Nicolenak. Szerda este aztán csörgött a telefon, amelyben Nicole édesanyja közölte, hogy a hétvégére Nora nénikéje jön vendégségbe, és az egész hétvégét ott kell tölteniük. Nicole hiába próbálta elmagyarázni, hogy Cameron akkor megy az apjával a gyárlátogatásra, az anyja nem engedett belőle. Bár ismerve Nora nénit az maga lenne az öngyilkosság. Nicole-nak így nem volt mit tennie, csütörtök reggel felhívta Kimit.

-Szia. –vette fel a férfi a telefont.

-Szia. Ráérsz most? Beszélnünk kellene…

-Mivel kapcsolatban? –kérdezte Kimi.

-A hétvégével.

-Figyelj, Zürichben vagyok, mit szólnál hozzá, ha este átugranék? Én is szeretnék megbeszélni veled egy-két dolgot. –Kiminek ismét eszébe jutottak Heather szavai.

-Rendben, ahogy gondolod.

-Akkor 6 körül ott vagyok. Szia. –azzal a férfi bontotta is a vonalat. Nicole nem tudta mire vélni ezt, fogalma sem volt róla, hogy mit akarhat megbeszélni vele. Talán belátta, hogy mégsem jó ötlet a hétvége?

Cameron már tűnkön ült egész délután, miután az anyja elmondta neki, hogy az apja meglátogatja őket. Amikor néhány perccel 6 után megszólalt a csengő, a kisfiú valósággal odarobogott az ajtóhoz.

-Szia apa! –ölelte meg a férfit.

-Szia prücsök! –kapta Kimi máris a karjaiba. –Mi újság? Hogy vagy?

-Jól. És te?

-Én is. Anyukád merre van?

-Azt hiszem a konyhában. Arra. –mutatta az utat. Nicole éppen a tűhelynél állt és teát főzött.

-Szia. –köszönt neki Kimi.

-Szia. Kicsim, felmennél egy kicsit a szobádba? –a nő érezte, hogy nem lesz könnyű menet, amikor megmondja a férfinek, hogy ugrott a hétvége.

-Anyu légyszi, hagy maradjak itt!

-Kérlek, csak egy kicsit. –guggolt le hozzá az anyja. –Aztán lejöhetsz, de az apukáddal valamit meg kell beszélnünk. –a kisfiú szomorúan de felment.

-Szóval, miről van szó? –tért a lényegre Kimi.

-Ülj le! Kérsz egy teát? –mivel a férfi csak megrázta a fejét, így belekezdett- A hétvégén mégsem tudod elvinni Cameront.

-Miért? –kérdezett vissza higgadtan Kimi.

-Nora nénikénk jön látogatóba anyuékhoz, és odarendelt mindenkit. Hiába mondtam, hogy Cam-nek programja van veled, nem hatotta meg őket.

-Képzelem mennyire ellenkeztél.

-Én tényleg próbáltam…

-Aham, baromira próbálhattad. Örültél neki, hogy nem tudom elvinni a fiam abba a francos gyárba.

-Nagyon szépen kérlek ne kiabálj! Nem akarom, hogy Cameron meghallja. –próbált Nicole nyugodt maradni. Kimi vett egy mély levegőt, majd halkabban folytatta.

-Valld be, hogy nincs is semmilyen program, csak azért mondod ezt, hogy ne kelljen elengednek Camet.

-Ez nem igaz! Te is nagyon jól ismered Nora nénit! Tudod, hogy milyen!

-Egyszer igazán ő is megérthetné, de tudod mit? Nem érdekel. Ez szemétség volt tőled és kész. De csak hogy tudd, akkor a jövő héten viszem el Cameront, és nem a gyárba, hanem a futamra.

-És még én vagyok a szemét? Könyörgöm! Nem hiszem el, hogy nem lehetne megmaradni a gyárnál! Minek viszed rögtön a futamra? És mondd, mennyit tudsz majd vele foglalkozni? Mit fog csinálni, amíg te vezetsz? Hm? Ezen elgondolkodtál már? –na jó, Kimit itt sikerült megfognia.

-Nem lesz egyedül és nem fog unatkozni. De ha már itt tartunk, akkor igazán elárulhatnád, hogy valójában miért nem akarod Cameront a Forma 1 közelébe engedni –jól kihangsúlyozta a „valójában” szót.

-Már elmondtam.

-Persze. Szerintem azonban nem az igazat.

-Miért? Szerinted mi az igazság? –Nicole már nagyon dühös volt.

-Megmondjam? Szerintem viszonyod volt valakivel, aki még mindig az F1-ben van, és nem akarod, hogy kiderüljön.

-Ezt aztán végképp nem gondolhatod komolyan! –csattant fel a nő.

-De, nagyon is komolyan gondolom!

-Tudod mit? Akkor most kifelé! –mutatott az ajtó felé. A férfi egy pillanatra meglepődött, majd elindult kifelé. A bejárati ajtó becsapódása után Nicole leült az asztalhoz és sírni kezdett. Tényleg ezt gondolná róla Kimi?

-Anya… -szaladt le Cameron, de amikor meglátta a síró anyját, rögtön elhallgatott. –Mi a baj? Miért sírsz? Apa hol van?

-Most ment el.

-El sem köszönt? –szaladt ki máris a kisfiú. Szerencséjére Kimi még ott volt, próbálta beindítani a kocsiját, sikertelenül. –Nem is akartál elköszönni? –kérdezte csalódottan a kisfiú az apjától.

-Ne haragudj. Csak…

-Anya miért sír? Nem tudod? –kérdezte Cameron az apjától. Nem is tudta, hogy mennyire meglepte ezzel a férfit.

-Sír? –a kisfiú csak bólintott.

-Ugye megvigasztalod? Naa…gyere… -fogta meg a kis kezével az apja kezét és elkezdte befelé húzni.

-Nem lehet. Mennem kell. Szia. –azzal adott egy puszit fia homlokára, és beült a kocsiba, hogy ismét kísérletet tegyen a kocsi beindítására. Három próbálkozás után be kellett látnia, hogy nem fog menni.

-Na, bejössz? –kérdezte ismét Cameron, mire Kimi csak bólintani tudott.