Nicole a reggeli után elmosogatott, addig Kimi segített Cameronnak felöltözni és összepakolni. A nő beszólt a munkahelyére, hogy késni fog, de megy, ne lepődjenek meg, majd elvitték Cameront a suliba. Onnan egyenesen Nicole egyik haverjához mentek, aki történetesen autószerelő.

-Szia M.J. –köszönt neki Nicole. Senki nem hívta a férfit a teljes nevén, mindenki csak így nevezte.

-Szia Nicole. Mi járatban? –bújt ki az egyik autó motorjából.

-Figyelj, nem lenne véletlenül egy szabad órád?

-Neked szívem bármire. –vigyorgott a pasi, ami Kimit felettébb zavarta, de nem szólt semmit.

-Az egyik barátom kocsija lerobbant a házunknál. Meg tudnád nézni?

-Persze. Hé fiúk! Elugrom, mindjárt jövök. –kiabált be a kollégáinak. –M.J. vagyok -nyújtott kezet Kiminek.

-Hello, Kimi. Szóval tulajdonképpen az nem az én kocsim, az enyém szervizben van, ez csak a csereautó.

-Meg is látszik ezek szerint.

-Figyeljetek, akkor én most megyek, már így is késésben vagyok. M.J. te úgyis eltalálsz a házamhoz, a kocsi a bejárón parkol. 

-Rendben, és kösz mindent. A jövő hétvégét akkor meg még megbeszéljük. –nézett rá Kimi.

-Oké. Sziasztok! –köszönt el Nicole, majd beült a kocsijába, és bement a hotelbe. Végre egyedül tudott lenni egy kicsit. Bár a papírokra nem nagyon tudott figyelni, mert folyton a reggelre terelődtek a gondolatai. Egyszerűen kár lenne tagadnia, hogy újra úgy érezte magát, mint régen. Tudta, hogy élete legnagyobb hibáját követte el, amikor elhagyta Kimit, de most már nem volt mit tenni. Mind a kettejüknek megvan a saját élete. És azt el kell felejtenie, hogy ők még valaha egy pár lehetnének.

Miután M.J. megcsinálta a kocsiját, Kimi végre elindulhatott haza. Egyedül akart lenni. Rendezni akarta a gondolatait, mielőtt hazaér. Heathernek is biztos meg kell magyaráznia a tegnap estét. Bár…talán még maga sem tudja, hogy mi történt, és miért egyezett bele, hogy Cameron átcipelje Nicole szobájába. Bár Heathernek talán erről nem kell tudnia. Mindenkinek jobb lesz úgy. Furcsa volt megint a karjaiban tartania őt. Nem gondolta volna, hogy ennyi év után még mindig jó érzés fogja el. Pedig ez történt. Nem tudott szabadulni a gondolattól. Újra érezte a nő illatát, a bőrének puhaságát, és egy pillanatra teljesen elveszett. Csak nézte, amíg aludt, már majdnem megcsókolta, aztán észbe kapott, amikor pedig a nő mocorogni kezdett, gyorsan lehunyta a szemét, hogy azt higgye, alszik. Pedig ébren volt, nagyon is.

-Szia kicsim. –köszönt a kanapén olvasó Heathernek Kimi.

-Szia. Jól utaztál? –a nő próbálta türtőztetni magát, bár egy kicsit nehezen ment neki.

-Igen, miután megcsinálták azt a tragacsot. –ült le a nő mellé. –Ne haragudj, hogy tegnap nem tudtam hazajönni. Cameron nem akart esőben utazni, Nicole meg nem akarta egyedül hagyni.

-És akkor hol aludtál? Bementél a hotelbe? –tette fel az őt leginkább foglalkoztató kérdést, habár sejtette a választ.

-Nem, Nicole megengedte, hogy a vendégszobában aludjak.

-Ez igazán kedves volt tőle. –erőltetett egy mosolyt az arcára Heather, majd gyorsan témát váltott. –Siess, tusolj le, mindjárt itt lesznek anyukádék.

-Tessék? –nézett rá csodálkozva és ugyanakkor rémülten Kimi.

-Igen. Paula reggel felhívott, hogy mit szólnánk hozzá, ha átjönnének. Igent mondtam, remélem nem baj.

-Nem, dehogy. De akkor tényleg rohanok tusolni. –azzal már fel is ment az emeletre. A terv első része letudva. Persze arról Kiminek nem kell tudnia, hogy nem Paula hívta fel őket, hanem ő hívta fel a családot, hogy meghívja néhány napra. Rami is eljön, bár ő tud a kölyökről, de most itt lesz a megfelelő alkalom, hogy Kimi végre beavassa a szüleit, hogy van egy fia. Kíváncsi volt nagyon, hogy a szülők hogy reagálnak majd. Ha úgy, ahogy várta, akkor Nicole kap egy kedves kis botrányt. Ha nem, még akkor is alakíthatja úgy a dolgokat, hogy neki jó legyen. Mire Kimi letusolt, ő megterített az ebédlőben 5 személyre, és átvette a kiszállított ételt is. Miután a férfi elkészült, elindultak a reptérre. A szülők boldogan üdvözölték Kimit, s ő is örült, hogy végre ismét együtt lesz a család. Talán most lenne alkalma arra, hogy beszéljen Cameronról. Telefonba nem akarta közölni velük, hiszen mégis személyesen kellene. Az ebéd után Kimi megkért mindenkit, hogy menjenek át a nappaliba.

-Szóval szeretnék nektek elmondani valamit. –kezdett bele a mondandójába. Rami már sejtette, hogy miről van szó.

-Ez komolyan hangzik. –nézett rá kérdőn Paula.

-Mert az is. De ne ijedjetek meg, nincs baj. –fűzte hozzá gyorsan mosolyogva. –Sőt, ha úgy nézzük, akkor nagyon jó hír.

-Nocsak. –mosolyodott el Matti is. –Akkor halljuk.

-Szóval először is bocsi, hogy Rami már tud róla. –nézett a bátyjára, aki most nagy szemeket meresztett rá, jelezvén, hogy ezt talán kihagyhatta volna. –Bocs bátyó.

-Ő kérte, hogy tartsam a számat. –tette fel rögtön az idősebbik Räikkönen a kezét.

-Oké, megértettük, de most már megtudhatnánk, hogy miről is van szó? –türelmetlenkedett az édesanyjuk, miközben Heather gondolatban már a pezsgőt készítette elő.

-Szóval…van egy fiam. –bökte ki kertelés nélkül. Paula és Matti alig hittek a fülüknek. Hihetetlenül váratlanul érte őket a hír, ráadásul azt sem tudták, hogy kitől, hiszen Heather szemmel láthatóan kivonta magát a beszélgetésből. –Oké, mondjatok valamit. –nézett hol az anyjára, hol az apjára Kimi.

-És kitől van, ha szabad tudnom? –érdeklődött Paula. Hangjában egy cseppnyi szemrehányás bújt meg, s ettől Heather már bontotta a pezsgőt, persze csak gondolatban.

-Nicole Storm. –válaszolta röviden a férfi. Tudta, hogy ha elkezdene köntörfalazni, azzal inkább csak ártana.

-MICSODA?? –csattant fel Paula.

-Igen, jól hallottad. –bólogatott Kimi.

-És biztos, hogy a tied?? –érdeklődött tovább az anyja.

-Igen.

-Honnan vagy ebben olyan biztos? –a hangja most már érzékelhetően vádlón csengett.

-Hidd el anyu, tényleg az övé –kapcsolódott be a beszélgetésbe Rami- Én láttam, tiszta olyan, mint Kimi.

-Várjatok, van róla fotóm. –azzal elment, elővette a pénztárcájából a képet, majd odaadta a szüleinek. Paulának könnyek szöktek a szemeibe, amint meglátta a szőke kisfiút, amint mosolyogva áll a 6. szülinapi tortája mellett.

-Nézd meg –mutatta Mattinak. –Ez a gyerek tényleg egy Räikkönen.

-És hogy derült ki, hogy van egy fiad? –kérdezte most az apja.

-Rami látta meg őket.

-Teljesen véletlen volt –vette át a szót az említett személy. –Éppen a kocsimhoz tartottam, amikor megláttam Nicolet, amint egy kisfiúval jön ki az egyik iskolából. Hidd el, már akkor tudtam, hogy az övé a gyerek.

-Az biztos, kiköpött Kimi. –nézegette még mindig Paula a képet. Heather kezdeti öröme lankadni kezdett. Nem ezt a reakciót várta a szülőktől. De mindegy, úgy érezte, hogy még semmi nincs veszve.

-Kértek egy teát? –állt fel a kanapéról Heather és elindult a konyhába. –Van sütemény is.

-Igen, köszönjük, de várj, segítek én is. –azzal Paula elindult a nő után. Igazság szerint beszélni is akart vele. Bár nem igazán kedvelte, kíváncsi volt arra, hogy ő mit gondol erről az egészről.

-Meglepett a hír, igaz? –kérdezte kedvesen Heather, miközben elkezdte tálcára pakolni a süteményeket.

-Hát meg kell hagyni igen. És te mit szólsz hozzá?

-Örülök és egyben aggódom. –a nő nyeregben érezte magát.

-Aggódsz? –döbbent meg Paula.

-Igen. Tudod, úgy érzem, hogy Nicole…hogy is fogalmazzak…talán még mindig szereti Kimit, és szeretné, ha egy család lennének, persze megértem, ha Kimi ezt szeretné, csak félek, hogy esetleg csak a hírnév és a pénz miatt gondolja így. Most, hogy Kimi sikeres és ismert…

-Ebben van valami. –gondolkodott el Paula.- De tudod mit? Ennek utána járok. Meg tudnád adni Nicole telefonszámát vagy valami elérhetőséget?

-Persze. De én nem akarom, hogy bajod legyen ebből.

-Ugyan már! Egy nagymama csak láthatja az unokáját. –kacsintott Heatherre Paula, majd leírta a telefonszámot és a címet, amelyet a nő lediktált neki. –Fiúk, ha nem bánjátok, akkor meglátogatnám Zürichben az egyik barátnőmet. Kimi, elvihetném a kocsid?

-Persze anya, nyugodtan.

-Köszönöm. Néhány óra és jövök. Legyetek jók. –mosolygott vissza a nő az ajtóból, majd elindult Zürichbe.