A délután további részét Nicole a konyhában töltötte, hogy valami finomat készítsen Sean-nak. Időben megfürdette Cameront, majd ő is letusolt és kicsinosította magát. Valahogy a délutáni mérge már elszállt, bár ha Paulára gondolt, akkor még mindig görcsbe szorult a gyomra. 8 óra előtt egy kicsivel még idegesen nézett bele a tükörbe, azonban ez az idegesség teljesen más volt, valahogy inkább izgult, mint ideges volt. Nagyon szerette volna, hogy jól sikerüljön az este, mert be kellett vallania magának, hogy nagyon kedvelte Sean-t. Ő volt az első férfi, aki miután megtudta, hogy gyereke van, tovább udvarolt. Ráadásul a férfi társaságában jól érezte magát, ki tudott kapcsolni, és még meg is nevettette. Igaz, nem érezte azt a mindent elsöprő érzést, de nagyon kedvelte őt. Ha nem akart volna óvatosan fogalmazni, akkor talán még azt is ki merte volna mondani, hogy kezd beleszeretni.

Pontban nyolckor csöngettek.

-Szia –nyitott ajtót mosolyogva Nicole. –Bújj be.

-Szia. Hű, de gyönyörű vagy. –ámult el Sean. –Ezt neked hoztam. –húzott elő a háta mögül egy szál vörös rózsát. –Először csokrot akartam, de mégis inkább emellett döntöttem.

-Köszönöm. –vette át mosolyogva a rózsát.

-És hol van a fiad? –Sean kedvelte a kissrácot.

-A tv előtt. –azzal bementek a nappaliba.

-Sean!! –szaladt oda hozzá Cameron. –Szia.

-Szia. –azzal a férfi felkapta az ölébe a fiút- Na, jó voltál? –a kisfiú heves bólogatásba kezdett a kérdés hallatán- Akkor ez a tied. –vett elő egy távirányítós autót.

-De klassz!! Köszi. –azzal megölelte a férfit, aki végül lerakta őt. Cameron máris eltűnt a nappaliban a játékkal.

-És hogy vagy? –ment ki Nicole-lal a konyhába.

-Köszönöm jól, és te?

-Én is, bár hiányoztál. –vallotta be Sean, miközben megfogta a nő kezét és magához vonta.

-Te is nekem. –mosolygott rá Nicole.

-Örülök. Ezt jó hallani. –azzal a férfi gyengéden megcsókolta a nőt. Nicole egy percig sem tiltakozott.

-Anya… -szaladt be a konyhába Cameron, mire a pár szétrebbent.

-Igen?

-Ő is itt fog aludni, mint tegnap apu? –nézett a kisfiú még mindig Sean-ra.

-Ő…hát…nem tudom. –nézett félénken a férfira, aki egyenlőre csak próbálta megemészteni a hallottakat.

-Apu tegnap itt aludt anyuval. –kezdett bele lelkesen a mesélésbe Cameron- Aztán jött a vihar, és együtt aludtunk mind a hárman. Mikor lesz vacsora? –fordult vissza az anyjához.

-Nem sokára. Addig menj, és játssz az autóval. –azzal Cam már el is tűnt, így néma csend telepedett közéjük.

-Hajlandó vagy meghallgatni, vagy most elmész? –kérdezte félve Nicole.

-Azt hiszem meghallgatlak. –ült le a férfi az asztalhoz, a nő pedig vele szembe.

-Szóval…Cameron apjának a testvére meglátott minket. Elmondta neki, így most tud arról, hogy van egy fia.

-Eddig nem is tudott róla? –kerekedett el Sean szeme, mire Nicole válasza csak egy fejrázás volt. A férfi nagyon csodálkozott, hiszen ő mindig is azt gondolta, hogy a gyerek apja egyszerűen lelépett.

-Szóval aztán találkoztunk és megbeszéltük, hogy csinálunk közös programokat, vagyis ők. Tegnap nagyon összevesztünk. Kiabáltunk, és elég sok mindent vágott a fejemhez. Pechemre a hülye kocsija nem indult, Cameron annyira könyörgött, hogy had aludhasson itt, így belementem, megkapta a vendégszobát. Reggel meg arra ébredtem, hogy egy ágyban vagyunk. Cam az éjszaka közepén felébredt a viharra, és átcibálta az apját.

-És te nem vetted észre?

-Iszonyat fáradt voltam és ha vihar van, akkor úgy tudok aludni, mint akit fejbe vágtak. Nézd, megértem, hogy ha túl problémásnak találsz minket. Semmi gond. Csak akkor még most szállj ki, mielőtt még nehezebb és…

-Ilyet meg se halljak még egyszer! –állt fel mosolyogva a férfi, majd követte őt Nicole is.

-Ez azt jelenti hogy…itt maradsz?

-Hát…ha nem dobsz ki. –simogatta meg Nicole arcát.

-Köszönöm. –bújt oda Sean-hoz.

-Csak….kérdezhetek valamit? –tolta el éppen csak annyira magától a féri annyira a nőt, hogy a szemébe tudjon nézni.

-Persze. –Nicole tudta, hogy most valami fontos és őszinte fog következni.

-Ne haragudj, de tényleg tudnom kell. –a nő bólintott, hogy folytassa- Mit érzel iránta?

-Semmit. –vágta rá határozottan Nicole. –Nézd, attól, hogy évekkel ezelőtt jártunk, és most van egy fiam tőle, nem jelenti azt, hogy még mindig érzek iránta valamit. Kedves vagyok vele, mert Cameron apja, és mert tud jó fej is lenni, de nem fogunk újra összejönni vagy ilyenek.

-Rendben. Csak ezt akartam tudni. –azzal Sean megcsókolta Nicolet.

-Azt hiszem ideje vacsorázni. Szólnál Cam-nek?

-Persze. –azzal a férfi átment a nappaliba és a kisfiú társaságában tért vissza. A vacsora közben kellemesen elbeszélgettek. Nicole különösen örült annak, hogy fia jól kijön Sean-nel, hiszen ha Cameron nem kedvelné őt, akkor nem járna vele, ez biztos.

Vacsora után Nicole lefektette Cameront. A kisfiú hamar elaludt, mivel a hétvége közeledtével ő is egyre fáradtabb.

-Itt is vagyok. –jött le Nicole az emeletről. Sean a kanapén ült, és éppen egy üveg bort bontott ki.

-Mit szólnál egy pohár borhoz?

-Remek ötlet. Mindjárt hozok poharakat. –azzal néhány pillanat múlva Nicole két borospohárral jött vissza, majd leült a férfi mellé. Kellemesen elbeszélgettek, és közben egyre közelebb húzódtak egymáshoz, míg végül meg nem csókolták egymást.

-Mi lenne, ha odafent folytatnánk? –suttogta a férfi.

-Benne vagyok. –azzal lassan felálltak, és kézen fogva felmentek az emeltre.

-Biztos, hogy akarod? –torpant meg Sean Nicole szobája előtt. A nő válasz helyett megcsókolta a férfit. Nem akart többé egyedül lenni. A férfi nem habozott sokáig. Apró csókokkal halmozta el a nő nyakát, majd szépen lassan elkezdte kigombolni annak blúzát. Nicole is hozzálátott a férfi gombjaihoz. –Egész héten, a tárgyalások alatt arra gondoltam, hogy mennyire szeretnélek a karomban tartani. Aztán most itt vagyok, és el sem hiszem, hogy ez tényleg a valóság. Azt hiszem teljesen beléd szerettem. –mosolygott Sean, miközben egyre közelebb jutottak az ágyhoz. Nicole-t meglepték a férfi szavai, de egyúttal nagyon meg is hatódott.

-Azt hiszem én is beléd szerettem. –súgta mosolyogva Nicole, majd hagyta, hogy a férfi megszabadítsa a többi ruháitól. A nő teljesen elolvadt a férfi karjaiban. Nem gondolta volna, hogy Sean végig ilyen gyengéd lesz vele. Azt hitte, hogy amikor a vágy már kellőképpen eluralkodik mindkettőjükön, akkor sokkal vadabbak lesznek, de nem így történt, s tulajdonképpen pont így volt jó. Régen érezte magát már ilyen jól, boldog volt. Úgy érezte, hogy Sean karjai között övé a világ.

-Mire gondolsz? –kérdezte a férfi, miközben gyengéden cirógatta Nicole arcát.

-Arra, hogy boldog vagyok. –csókolta meg Sean-t.

-Ennek igazán örülök –felelte vigyorogva a férfi-, mert én is boldog vagyok.

-Akkor jó. –bújt oda még jobban hozzá Nicole, majd hamarosan mindketten elaludtak.

-Jó reggelt –köszöntötte egy csókkal Sean az ébredező Nicole-t.

-Szia. Te mit csinálsz?

-Téged nézlek. Ugye tudod, hogy gyönyörű vagy? –kérdezte mosolyogva a férfi.

-Reggel? Kizárt. Csak azért mondod, hogy kapj reggelit. –mosolyodott el Nicole is.

-A francba, lebuktam. Hogy aludtál?

-Csodásan. De ne aggódj, kapsz reggelit. –csókolta meg most a nő Sean-t. –Hány óra?

-Mindjárt 9.

-Akkor ideje kelni –azzal nyújtózott egyet, majd megpróbált felkelni.

-Hova ez a nagy sietség. –adott egy puszit Sean Nicole hátára.

-Reggelit kell csinálnom két éhes férfinek, le kell tusolnom, és Cameront el kell vinnem anyámékhoz.

-Oké, akkor megbocsátva a korán kelés. –kuncogott a férfi, majd mindketten felöltözve mentek le reggelit készíteni.