Jelen körülmények között nem bánta Nicole, hogy keze Kimi kezében van. Más esetben valószínűleg elhúzta volna onnan, de most nem. Szüksége volt rá. A férfi mindig meg tudta nyugtatni, vagy legalább elterelte a figyelmét a rossz dologról, így most is jól esett neki, hogy törődik vele. Akkor azonban mind a ketten felpattantak a helyükről, amikor kinyílt az ajtó, és kilépett rajta egy nővér, majd a hordágyat pillantották meg, amelyen Cameron feküdt, s amelyet most kifelé toltak.

-Hova viszik? –előzte meg Kimi a kérdéssel Nicole-t.

-Kérem ne aggódjanak, csak egy koponya CT-re, de mindjárt jövünk vissza.

-Várnának egy percet, kérem. –nézett rájuk könyörgő szemekkel a nő, ami valószínűleg meghatotta az orvost, mert bólintott. –Szia kicsim. –adott egy puszi Cameron homlokára- Ugye nem félsz? Legyél bátor nagyfiú. Apu is itt van.

-Szia. –hajolt Kimi is Cameron fölé, mire a kisfiú elmosolyodott.

-Elnézést, de mennünk kell. –szakította meg őket az orvos, mire mindketten hátraléptek, és hagyták, hogy menjenek. Nicole vett egy mély levegőt. Egy kicsit sikerült megnyugodnia, de utána ismét eszébe jutottak Nora szavai, majd Pauláé is.

-Minden rendben? –fürkészte Kimi az arcát, aki észrevette, hogy Nicole most valahol máshol jár.

-Én annyira sajnálom. –kezdett el sírni Nicole.

-Ne viccelj, nem lehetsz mindig mellette… -már majdnem folytatta, amikor Nicole megrázta a fejét, hogy ő ezt nem erre érti.

-Én nem akartam fájdalmat okozni. Hülye voltam, fiatal és rettentően féltem. Nem akartam semmit sem elszúrni. Azt hittem, hogy egy gyerek tönkreteszi a karriered, nem akartam kolonc lenni. –hadarta Nicole, miközben Kimi csak döbbenten nézett. –Anyukádnak igaza volt, szörnyű vagyok. De nem akarlak újra megbántani, soha többé nem akarlak megbántani.

-Nicole…

-De Norának nincs igaza. Pontosan tudom, hogy te vagy a gyerekem apja, nem fekszem össze minden második pasival.

-Nicole…-próbált volna ismét közbeszólni a férfi, de nem jutott szóhoz.

-És azután sem hurcolásztam fel össze-vissza pasikat. Nekem első Cameron. Próbálok mindent jól csinálni, de néha nem megy. És olyankor baromira megijedek, mert néha nem tudom, hogy hogy lenne jobb.

-Nicole… -tett kísérletet harmadjára is Kimi, de hasztalan volt, így fogta magát és megcsókolta a nőt. Miután elváltak ajkaik, Nicole zavartan pislogott. –Na végre, legalább csöndben vagy. –vigyorgott Kimi.

-Te meg mi… mit…mi a fenét művelsz? –szedte össze magát Nicole, és gyorsan felpattant a székről. Kimi követte.

-Elhallgattattalak. –felelte még mindig a vigyor kíséretében a férfi.

-Nem hallgattathatsz el csak úgy! Pláne nem csókolgathatsz itt össze-vissza! –hadonászott a kezével, de inkább csak magát akarta megnyugtatni, ugyanis úgy érezte, hogy a pulzusa van vagy 150. Kimit pedig szemmel láthatóan mulattatta az ő idegessége. –Nekem van valakim, és neked is, szóval nem csókolhatsz meg.

-Miért? Nem esett jól?

-Nem erről van szó. –de máris megbánta amit mondott.

-Hát akkor? –lépett közelebb a férfi, majd kezébe fogta a nő arcát. Nicole túl gyengének érezte magát, hogy ellenkezzen. Kimi arca egyre közelebb került az övéhez.

-Sziasztok, hát ti mit csináltok? –jelent meg Sean, miközben Cameront tolták vissza.

-Csak…belement valami a szemembe, és Kimi megnézte, de megnéznéd te is? –jobb nem jutott a nő eszébe.

-Persze, mutasd. –azzal odament, és vizsgálni kezdte Nicole szemeit- Szerintem semmi gond, lehet, hogy csak egy szempilla. –azzal elmosolyodott és megcsókolta. –Odafent pont nekem jutott a megtiszteltetés, hogy elvégezhettem a CT-t a fiadon.

-És? –kérdezte Nicole és Kimi egyszerre.

-Bocs, ő itt Kimi, Cameron apja. –mutatta be Nicole a két férfit egymásnak- Kimi, ő itt Sean, a barátom.

-Hello. –fogtak kezet egymással. –Szóval a helyzet az, hogy nincs helyzet. Semmi baja, leszámítva azt a kartörést. Azért javasoltam, hogy éjszakára tartsák bent megfigyelésre. Ne haragudjatok, nekem vissza kell mennem. Majd felhívlak. –azzal Nicole kapott egy búcsúcsókot, majd Sean elköszönt tőlük és elment.

-Meg ne merj szólalni! –sziszegte Nicole Kiminek, majd bement Cameronhoz.

-Nem akartam semmit sem mondani. –ment be utána a férfi is.

-Szia kicsim. –adott egy puszit Cameron arcára Nicole.

-Anya…  -kezdett el sírni a kisfiú, majd odabújt az anyjához.

-Jól van kicsim, semmi baj. –simogatta a kisfiát, miközben egy kicsit ringatta is, persze ügyelve a gipszes kezére. Kimi csak nézte őket. Figyelte azt a gondoskodó szeretetet, amellyel Nicole óvta a fiát. –Nincs semmi baj. Büszke vagyok rád!

-De miért? Sírok. –szipogott a kisfiú.

-Nem számít kicsim. –nyomott egy puszit a fejére.

-Apa. –nézett most Kimire, aki az ágy végénél ácsorgott.

-Itt vagyok. –ment oda a férfi, majd leült az ágya másik oldalára, így két oldalról vették körül a kisfiút. Cameron hozzá is odabújt, de az anyja kezét sem engedte el egy percre sem- Pihenj egy kicsit. –simogatta meg Kimi is a fia arcát. Cameron nem sokkal később már az igazak álmát aludta, de a szülők nem mozdultak a szobából. Nem akarták, hogy egyedül legyen. –És, egyébként Cameron kedveli ezt a Sean-t? Most mi van? Ne nézz így rám. Szeretném tudni, hogy a fiam kedveli-e őt.

-Persze, hogy kedveli. Ha nem kedvelné, akkor nem járnék vele.

-Miért? Ha ő nem kedvelné, akkor nem járnál vele még akkor sem, ha te igen? –tette fel a keresztkérdést Kimi.

-Nem, akkor sem. Mondtam, hogy Cameron az első.

-Mi a helyzet a kölyökkel? –robogott be váratlanul Nora a kórterembe, majd mögötte Nicole apja követte őt. A férfi bocsánatkérően nézett a lányára.

-Eltört a keze.

-Hát ő meg?? Mit keres itt? –mutatott Kimire. Világosan emlékezett a férfira, akivel Nicole évekkel ezelőtt járt. Azt hitte, hogy komoly a kapcsolatuk, de aztán a lány egyszercsak hazaállított, és közölte, hogy vége.

-Én vagyok Cameron apja. –válaszolta higgadtan a férfi.

-Nocsak! Becsúszott a kölyök és te leléptél? –mutatott egy mosoly kíséretében Nicole-ra. A nő hirtelen nem tudott válaszolni. –Hát ez igazán mókás. Azt hittem, hogy van annyi eszed, hogy legalább elveteted magad vele, ha már terhes leszel tőle. –csóválta a fejét a nő- Csalódtam benned. Hát hol az üzleti érzéked? –Kimi undorral hallgatta a nő szavait, és csak figyelte Nicole-t, akiről tudta, hogy így is eléggé ki van bukva, nem biztos, hogy szüksége van még erre is. Ráadásul említette Paula-t is, akiről szintén beszélni akart vele, de előbb Sean-ről akart megtudni egy-két dolgot, viszont így, hogy Nora szinte berobbant, nem volt esélye az anyjáról kérdezni.

-Oké, azt hiszem most jobb lesz, ha kimegy. –szólt rá komolyan Kimi, mire a Nora csak meglepetten nézett rá. –Jól hallotta. Menjen el innen, ha csak sértegetni tudja.

-Nocsak. Azok után, hogy lelépett, maga még védi? Hát akkor még mindig szereti? Istenem, ezek a mai fiatalok. –azzal angolosan távozott.

-Ne haragudj, de addig nem hagyott békén, amíg be nem hoztam. –szabadkozott Nicole apja.

-Semmi gond. –préselte ki magából a szavakat a nő.

-Akkor én megyek. Puszilom Cameront.

-Oké. –válaszolta halkan, majd a kicsiny ablakhoz sétált.

-Minden rendben? –állt meg mögötte Kimi.

-Persze. –szólalt meg egy kis idő múlva, de hangja még mindig erőtlen volt.

-Ne foglalkozz vele. Össze-vissza beszél mindent.

-Te meg még mindig itt vagy és kedves vagy –fordult szembe a férfival Nicole, miközben már könnyes volt a szeme.

-Igen, én egy ilyen kedves pasas vagyok. –mosolygott Kimi, majd mind a ketten a mozgolódó Cameron felé fordultak.